„Szomorú, ha egy bukásra ítélt, Istentelen rendszer közepette, valaki a templomokban „Istenről és szeretetről” szóló langyos és jámbor prédikációkra vágyik, nem pedig egyértelmű útmutatásra,” fogalmazott még tavaly ősszel egy fontosabb fővárosi plébánia papja egyik templomi politizálást kifogásoló hívének írt dörgedelmes válaszlevelében, hozzátéve, „Bárcsak „Kossuth térré” válna ez a tenyérnyi ország” -, hogy félreérthetővé ne váljék, mit is ért ő „egyértelmű útmutatáson”.
A levélből megtudható, a plébános azt megküldte „tájékoztatási céllal” a felettes egyházi hatóságnak is. Világos: szó sincs arról, hogy a felettes egyházi hatóságok ne tudnának papjaik politikai ízű megnyilatkozásairól, illetve kiderül az is, hogy az említett plébános számára evidencia volt az általa kifejtett politikai nézetek pozitív egyházi fogadtatása. Egyébként nyilván nem érezte volna „bebiztosítottnak magát” felettesei tájékoztatásával.
Nem csoda hát, ha azóta számos kollégáját legyintette meg hasonló vágyakozás szele, s köztük voltak, kik fegyveres harcot vizionáló bakancsosok zászlajának felszentelésével, megáldásával kívántak nyomatékot adni ez irányú elképzeléseiknek. Egyházaiktól a kínos magyarázkodásokon, majd a tőlük az alkotmányos és emberi normákat számon kérő megnyilatkozásokon való felháborodáson túl sajnos egyértelmű állásfoglalást mindez idáig nem hallhattunk.
Hogyan is hallhattunk volna? Immár egy éve áll a Kossuth téri tüntetők élén Zámbó Károly katolikus pap, az idei, szeptember 15-i Hősök terén tartott rendezvény nyitó szónoka, aki korábbi megnyilatkozásaiban gyakorlatilag a Magyar Gárdához hasonló, fegyveres, de legalábbis fizikai erőszakot alkalmazó csoportok létrehozására szólított fel. Mindezidáig egyetlen egyházi ellenvetés, szemöldökráncolás nélkül. Zámbó a következőképpen fogalmaz a Magyar Gárda megalapításának bejelentését követően megjelent írásában: „És, hogy miért nem győzött és ebben a formában miért nem győzhetett a Kossuth térről kiinduló erkölcsi forradalom, ennek oka is új megvilágításba került. … Pusztán az erkölcs erejével nem lehet legyőzni egy állig felfegyverzett szennyes hatalmat. Ez olyan, mintha keresztvetéssel akarnánk egy bombát hatástalanítani. Szükség van persze az erkölcsi forradalomra, de nem elég a győzelemhez. Ezért van szükség olyan erőre, mely nem pusztán erkölcsi erő, de ezt is át kell, hogy hassa az erkölcs és a fegyelem. Személy szerint örülök annak, hogy bátor fiatalok megzavarták a melegfesztivált. És itt nyílván nem arról van szó, hogy agyonverik őket, (hiszen nekik nincsen Gergényi parancsnokuk), de aki egy ilyen gyalázatos dologban részt vesz, feltételezni lehet róla a cinikus, ártó szándékot, az nem érdemel meg egy pofont? … És ezt a kérdést úgy is fel kell tenni, hogy nem kötelességünk-e támogatni azokat, akik ha úgy adódik, tudnak is tenni ellene?” Lássuk be, Zámbó „atya” szavai egybeesnek a Kurucinfo nevű radikális-antiszemita portál névtelen szerzőjének buzdításával: „Ez a generáció radikális, mert meggyőződésünkké vált, hogy gyökerestől kell kitépnünk a szocionista államrend szétrothadt fáját, helyét pedig sóval kell behintenünk, ha e kicsiny 93 ezer négyzetkilométeren újra méltók akarunk lenni Mária országához, ha fel akarjuk építeni az Isten hitéhez visszatért, öntudatára ébredt szabad Magyarországot.”
A kívülálló megütközve olvassa az eddig jobbára a világ (közel)keleti feléhez kötött fundamentalista mozgalmak retorikáját idéző sorokat. Noha tudnivaló, a vallási alapon politizáló csoportokat földrajzi és kulturális hovatartozásuktól függetlenül összeköti a szekuláris kormányokkal szembeni gyűlöletük, miközben – a téma egyik neves szakértője, Mark Juergensmeyer megfogalmazásában – „olyan forradalmi változásokról álmodnak, amelyek eredményeképpen megalakulhatna egyfajta isteni rend azokon a romokon, amelyre a legtöbb szekuláris társadalom egyébként modern, egalitáriánus demokráciaként tekint”. Zámbó „atya” – sokadmagával – szintén fundamentalista forradalmat hirdet. Szavai szerint a „Gyurcsány kormány maga egy provokáció, maga egy merénylet az erkölcs ellen. … Aki nem tiltakozik a Gyurcsány kormány ellen, az mindenben részévé válik egy embertelen és Istentelen gépezetnek … A kereszténység erkölcsi értékeit megint nekünk kell megvédeni Európa számára.” Így hát a kormány elleni megmozdulások sem a demokráciákban szokásos pártküzdelmek szerint érzelmezendőek, „ez az erkölcsi forradalom pártok felett áll”.
Szakmunkák tucatjai támasztják alá empirikusan is azt a következtetést, hogy a vallási fundamentalizmus erősödése a demokratikus-liberális politikai irányvonal gyöngülésével és természetesen a politikai konzervativizmus, autoritarianizmus és előítéletesség erősödésével jár együtt. (L. pl. Altemeyer, Canetti-Nisim, Greely, Stouffer, Wald tanulmányait.) A fundamentalista mozgalmak militánst dimenziója Magyarországban is egyre szervezettebb. A Magyar Gárdát létrehozó Jobbik bevallottan fundamentalista párt. „Pártunk keresztény, értékelvű mozgalom, vagyis minden szavához, tettéhez, működése minden eleméhez az isteni törvényekbe és az egyetemes emberi értékekbe vetett hit szolgál forrásul”, olvashatjuk a párt alapító nyilatkozatában. Úgyszintén: „Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként is hozzá akarunk járulni. Ebben a megújulásban kiemelt szerep hárul keresztény közösségeinkre, egyházainkra, melyek évszázadok óta, jóban és rosszban egyaránt bizonyították, hogy nemzetünk végső lelki, szellemi és kulturális bázisául szolgálnak.” Csoda-e, ha nagy az átfedés a Gárda és az egyházak tagsága között? A „jó” és „rossz” küzdelmeként értelmezett pártpolitikai küzdelmek törvényszerűen vezettek el a militarizálódásig, a Magyar Gárda felállításáig.
Megjegyzendő, a legnagyobb jobboldali párt vezére hasonló irányvonalat tett magáévá legutóbbi – a Hajógyári szigeten tartott – beszédében is. Orbán Viktor azt mondta, Európában új szelek fújnak, új kulturális áramlat söpört végig a kontinensen, minden relatív volt, de a Fidesz-elnök szerint Európa szerencsére kilábalt a bódulatból és a korszellemből nem kért többé. „Megint van jó és van rossz, a dolgok nem relatívak.”
Indulhat a fundamentalista forradalom.
Ám aki szelet s keresztet egyszerre vet, nagy vihart arat.
Buda Péter vallásszociológus
