Forrás: Népszava

Még ebben a hónapban bemutatja Budapest-programját Tarlós István, a fővárosi Fidesz frakcióvezetője. A dokumentum a párt önkormányzati programjának alapja lesz 2010-ben, amikor várhatóan ő indul a párt színeiben a főpolgármesterségért. A független politikus lapunknak adott interjújában beszélt arról is: politikai felelősként bízik a Fidesz általa irányított népszavazási kampányának sikerében.

Szeretek felkészülni az utólagos, nem éppen sportszerű támadásokraFotó: Demecs Zsolt – Budapest-programmal áll elő még ebben a hónapban. Már 2010-re készül?

– Nem titok, hogy ez lesz az önkormányzati választási program alapja. Az engem támogató Fidesz országos programjához is illik illeszkednie, sőt valószínű, hogy ezt fogják az országos program megfelelő helyére illeszteni.

– Mennyire konkrét elképzelései vannak három évvel a választás előtt?

– Fontos, hogy egyáltalán elkészül a program, hiszen hosszú évek óta azzal ostorozzák az ellenzéket, hogy kritizál, gúnyolódik, de alternatívaként nem tesz le semmit az asztalra. Ezért készítettük el a program első lépcsőjét. A többi részét, amely a közigazgatási ágazatok értékelését és teendőit részletezi, 2009-ben mutatjuk be. Most nem lehet egy 2010-re részleteiben is végleges anyagot készíteni. Így is megvan az a kockázat, hogy lehet belőle lopkodni. Ez a kisebbik baj, mert ha megvalósul valami belőle, az számomra öröm. Viszont az a veszélye is megvan, hogy okkal-ok nélkül megpróbálják ízekre szedni, de ezt is vállalom. A most bemutatkozó anyag egyfelől helyzetértékelés, másfelől vízió 2015-re, 2025-re, tartalmaz továbbá egy stratégiai fejezet és érintjük benne a közigazgatási ágazatokat is. Valójában egy 5+2 pontos program. Az első pont a közrend, közvédelem, második a közüzemek, fővárosi közszolgáltató cégek, a harmadik a városépítés, negyedik az életminőség, a környezetvédelem, az ötödik pedig a civil szervezetek. A plusz kettő, az oktatás, illetve az egészségügy, amelyek elválaszthatatlanok az országos ellátórendszertől. A stratégiai­ részben lesz szó a vezetés szellemiségéről. Budapesten ma ezzel van a legnagyobb baj. A városvezetés szellemisége egyszerűen nem teszi lehetővé sem az együttműködést, sem a racionalitást. Inkább előremenekülés észlelhető. Méghozzá olyan távlati fejlesztési elképzelésekbe, amelyek pénzügyi alapja enyhén szólva is bizonytalannak tűnik. Mindez pedig a város működési biztonságának a rovására mehet.

– Mintha az SZDSZ belső ellenzékét hallanánk…

– Nem először fogalmazom ezt meg, de örömmel olvastam, hogy az SZDSZ egy-két emblematikus embere, legutóbb Bőhm András szinte ugyanazokat mondja, mint én. Bár ő nem az ellenzéknek drukkol, de a helyzetértékelése szinte pontosan megegyezik az enyémmel. Ez nem lehet véletlen.

– Ahogy az sem, hogy ön készíti a Budapest-programot, miután tavaly év végén Orbán Viktor „kinevezte” állandó főpolgármester-jelöltnek…

– Remélem, csak 2010-ig tart ez az állapot.

– Vagyis győzelemmel számol a választáson, amin, úgy tűnik, Demszky Gábor már nem indul. De akárki is lesz az SZDSZ és az MSZP külön vagy közös jelöltje, biztos-e, hogy végül ön lesz a Fidesz aspiránsa?

– Egy-két ember lehet a Fideszben is, aki nem boldog a feltűnésemtől. Ami pedig Demszky Gábort illeti, döntésének egyik oka valószínűleg az: rajta kívül mindenki tisztában van vele, hogy őt ebben a városban soha többet nem választanák meg. Azért sajnálom, mert vele szemben szerettem volna ledolgozni azt a minimális hátrányt, ami miatt tavaly győzött. A választások előtt amúgy sorra bukkannak fel a jelöltek, a végén viszont csak egy marad, akivel össze kell mérnünk az erőnket. Három év hosszú idő. Talán még a saját almon belül is meg kell vívni egy kisebb csatát. Bár az az érzésem, hogy ebben most már egyre nehezebben megkerülhető vagyok.

– Nem is számol azzal, hogy másként alakul a Fideszben a helyzet?

– Az ember úgy él és úgy dolgozik, hogy arra készül, ami emberi számítás szerint várható. De a bölcs ember mindig hozzáteszi, hogy ebben az országban ma olyan viszonyok uralkodnak, hogy minden elképzelhető és mindennek az ellenkezője is.

– Még az is, hogy Pokorni Zoltánnal vagy Rogán Antallal kell elődöntőt játszania?

– Pokorni Zoltánnal elég jól kijövünk egymással. Más kérdés, hogy a jobboldalon a liberálisnak mondottak közül sokan protezsálják őt, aminek nem biztos, hogy nagyon örül. Rogán Antalról pedig csak annyit, hogy részt vesz a városprogramom összeállításában és meglehetős összhangban gondolkodunk, dolgozunk.

– Visszatérve az aktuális ügyekre, küszöbön áll a fővárosi tulajdonú részvénycsomagok értékesítése, ön szerint áron alul…

– Nem az a döntő, hogy én mit mondok, hanem a tények mit mondanak. Ha a kerületek az Elmű-részvényeiket 33 és 35 ezer forintos fajlagos áron tudják eladni, akkor a főváros miért akarja szándékosan 25 ezerért értékesíteni? Eközben érzékeljük, hogy bizonytalan például a metróépítés fedezete, a város működési feltételei is állandóan romlanak. Ráadásul éppen a legfontosabb ágazatokban, mint az oktatás, az egészségügy vagy a közbiztonság. A főpolgármester úr követhetetlen logikával mégis azt bizonygatja, hogy a pénzügyi helyzet stabil. Ha ez így van, miért kell az ilyen családi ezüstöket eladni és miért mélyen áruk alatt? Itt valami nem stimmel. Ez is a szellemiség problémaköre, amit Budapest-programomban kiemelek. Hogy lehet így gondolkodni egy kétmilliós város vezetőjének? A Podmaniczky-tervre senki nem mondhatja, hogy rossz. De a 75 százalékára nem látszik fedezet. A város működését viszont kockáztatják azzal, hogy eladják a gyorsan pénzzé tehető, egyre fogyó vagyonelemeket.

– A közgyűlésben állítása szerint áldatlan állapotok vannak. Ezért nincs módja az ellenzéknek érdemi ellenállásra az ilyen ügyekben?

– Az, hogy a főpolgármester közgyűlés közben interneten játszik, egy dolog. De ebben a testületben olyan légkör és hangzavar uralkodik, mint egy fedett uszodában… Addig szavaztatnak újra teljesen szabályellenesen előterjesztésekről, amíg az nem történik, amit a főpolgármester úr aktuális hangulatában akar. Szégyen, hogy a helyszínen osztanak ki 200-300 oldalas anyagokat, és azonnal szavaztatnak róla. Ez az 1,8 milliós Budapest és a 67 tagú közgyűlés megalázása. Több mint 250 testületi ülést vezettem le az egyik legnagyobb kerületben. Ott volt humor, együttműködés és fegyelem. Itt van, aki telefonál, van, aki eszik, zsivaj van, nem tudni, hogy a napirendi pontok hogyan követik egymást. Így nem lehet dolgozni.

– Sokat bírálja az MDF-et, amiért gyakran segíti szavazataival a koalíciót, mégis szeretné, ha javulna a párttal a Fidesz kapcsolata, lévén mindketten ellenzékiek. Van erre esély?

– Amit a fővárosi MDF munkájáról tudok, sejtek és gondolok, azt inkább nem mondom el. Viszont talán maradt a pártban valami a rendszerváltó hangulatból, ezért nem akarom felégetni az összes hidat.

– A fővárosi koalíció kitölti a 2010-ig tartó ciklusát?

– A főpolgármester és a közgyűlés is legitim. Más kérdés, hogy folyosói beszélgetések alapján az a benyomásom, bizonyos koalíciós képviselőkhöz képest én egyenesen lojális vagyok Demszky Gáborhoz. A fővárosi koalíciót csak a kormánykoalíció tartja össze. Utóbbi helyzete pedig nem tűnik bombabiztosnak. Egy kormány megteheti, hogy semmilyen következtetést nem von le egy népszavazás eredményéből, de 2010-re ennek a következményei elég nagy biztonsággal felvázolhatók. Ha a kormánykoalíciós kényszer nem gyakorol nyomást a fővárosi koalícióra, akkor az utóbbi nemigen tud fennmaradni. Tehát sok minden elképzelhető, de én fegyelmezett emberként 2010-re készülök.

– Milyen politikai célból vállalta el, hogy a népszavazás kampányarca legyen?

– Biztos elhiszi, hogy nem én találtam ki saját magamat. Azért vállaltam, mert egyetértek a törekvésekkel, ugyanakkor mert nem tetszik, hogy bizonyos gondolkodói körök mintha kiüresíteni igyekeznének a népszavazás intézményét. Úgy gondolom, ha az idős nyugdíjasokat megkérdezték a NATO-ról, amiről sokan csupán annyit tudtak, hogy azt a politikai vezetők negyven éven át pocskondiázták, akkor olyan triviális kérdésekben, mint az egészségügy vagy az oktatás ugyan miért ne lehetne vagy kellene megkérdezni őket. Tisztelem Bauer Tamást, de azt, hogy az adónkból fizessünk az oktatásért és az egészségügyért, vagy mindenki fizesse meg, amit igénybe vesz, hamis megközelítésnek tartom. Magyarországon nagyon magasak az adók és a központi befizetési kötelezettségek. Ha ebből nem jut pénz a két legfontosabb alapfunkcióra, az egészségügy és az oktatás finanszírozására, akkor mire megy el az a sok közpénz? Félő, hogy ha itt mindenkinek mindenért külön fizetnie kell, akkor a társadalomból teljesen el fog tűnni a szolidaritás. Itt van például a vizitdíj. A nyugdíjasok évtizedekig annak tudatában fizették a járulékokat, hogy az állam öregkorukra ezért ellátja őket. Az állam ezt a hallgatólagos szerződést most felmondja. Ez így nem tartható. A tandíjjal sem értek egyet.

– Elkészült már a Tarlós-féle kampányterv?

– Alig egy hete vállaltam el a feladatot. A kampány még nem kezdődött el. Először azt mérem föl, hogy a stáb, amelyiknek intenzíven kell szorgoskodnia a siker érdekében, mennyire fogható munkára. Nem fogon eltűrni a kifogásokat, csúszásokat, a rossz ötletekhez való feltétlen ragaszkodást, semmiféle presztízsküzdelmekre nem vagyok hajlandó. Se első, se második vonalbeli emberekkel. Az elnök úrral és az elnökséggel valamiben megállapodtam, ha ezeket mások nem fogják vita nélkül és azonnal betartani, komoly gondok lehetnek.

– Hogyan fogadta a Fidesz vezérkara a feltételeit? Állítólag voltak ekörül viták.

– Kisebb vita volt, főként mert ragaszkodtam a kéthetenkénti konzultációhoz. Ez azért fontos, mert a Fidesz már nagy párt. Az, hogy az elnökséggel megállapodtam, egy dolog, de utólag nekem senki ne mondja, hogy azért lett kisebb a siker, mert önfejű voltál. Mert soha, senkivel nem beszéltél meg semmit. A többivel nem volt gond.

– Vajon miért engedte meg Orbán Viktor, hogy ismét feltételeket diktáljon, ahogy a főpolgármester-jelöltségekor?

– Ezt inkább tőle kellene megkérdezni. Talán a 16 év polgármesterség vagy a tavalyi önkormányzati választási eredmény okán kaptam bizalmat. Demszky Gábor 14 évvel ezelőtt több mint tíz százalékkal nyert, úgy, hogy az MSZP ráindított valakit, s az MDF a konzervatív jelöltet támogatta. Most az MSZP beállt Demszky mögé, az MDF pedig ellenjelöltet indított, végül Demszky egy százalék híján csomagolhatott. Az elmúlt egy évben a fővárosi Fidesz-frakcióval többet szerepeltem a médiában, mint az előző nyolc év alatt összesen. Egyébként Orbán Viktor velem mindig nagyon korrekt volt, fél szavakból is értjük egymást. Nem beszélve arról, hogy a népszavazást nem csak a Fidesz, hanem ennél sokkal szélesebb kör támogatja. Én pedig, ha ahhoz a gondolkodói körhöz is tartozom, a főpolgármester úr minden vágya ellenére sem vagyok párttag.

– Pártonkívüliként lett a párt kampányának politikai vezetője. Talán az „új többség” megnyerése érdekében esett önre a választás?

– Az említetteken túl talán a plebejus stílusom miatt. A kampányban nem kell majd megjátszanom magam, hiszen tényleg a város peremén nőttem fel, ahol a vasút elköszön.

– Azt mondja, bár hisz a népszavazás sikerében, nem szeretné egyedül elvinni a balhét. Mit szóltak ehhez a párt vezetői?

– Semmit, szerintem megszokták, hogy így fogalmazok. Egyébként azért hiszek a népszavazás sikerében, mert a kérdések tartalma olyan, hogy nagyon nehezen teremthető hiteles ideológia az ellenkezéshez. A kormányoldalnak, ha nagyon kampányol a népszavazásban foglalt kérdések ellen, előbb-utóbb a saját választói bázisával fog szembekerülni. Szeretek felkészülni az utólagos, nem éppen sportszerű támadásokra. Azt a szívességet senkinek nem teszem meg, hogy alamuszi és demagóg módon utólag részleges sikertelenség vagy mondjuk egy kisebb siker esetén sajátos logika alapján hálót szőjenek, amit aztán a fejemre tudnak dobni.

– A népszavazási kampányban egyúttal Tarlós István főpolgármester-jelöltet is felépítik?

– Nem tudom, hogy erről ­ szól-e a történet. Távlatosan valóban megállapodtunk abban, hogy 2010-ben engem indítanak a poszt elnyeréséért, de mindenben van kockázat. Előfordulhat, hogy lesznek ellenjelöltjeim a Fideszben vagy az emberek utasítanak el a stílusom miatt, bár tavaly ősszel ennek az ellenkezője látszott.

– Miért nem lép be a Fideszbe? Nem akar vagy pártérdekből nem engedik?

– Amikor 1994-ben kiléptem az SZDSZ-ből, eldöntöttem, hogy nem fogok belépni más pártba. Feleségből és pártból az életben egy elég. A pártból kiléptem, a házasságból nem. Ezek után számít valamit, hogy ki mit gondol, mit spekulál a párttagságomról? Az ellenfeleim megjegyzései miatt gyakran kényszerülök kijelenteni, hogy párton kívüli vagyok. Nem ál-pártonkívüli, ahogy ezt Demszky úrék sugallják. Ha már itt tartunk, ismét elmondom, hogy minden ellenkező állítással szemben tavaly ősszel­ nem állapodtam meg a Jobbikkal, ők döntöttek úgy, hogy engem támogatnak. Hiába szólít fel rendszeresen a főpolgármester, hogy határolódjak el Vona Gáboréktól, amikor semmi közöm nem volt hozzájuk. Attól, hogy hetente nem teszem ezt meg, még nem leszek sem fasiszta, sem antiszemita.

– Konok emberként végigviszi a kampányt akkor is, ha nem csak a három szociális kérdésben dönthetnek a népszavazáskor az emberek?

– Nem fogok visszalépni.

Fazekas Ágnes, Lengyel Tibor

Párton kívüliként sikeres pártkarriert épít

A jövőre 60 éves politikus az óbudai Árpád Gimnázium humán tagozatán érettségizett, segédmunkás volt, majd katona. Mélyépítő-mérnöki és gazdasági szervezői diplomát is szerzett. Harmincnégy éve nős, felesége építőmérnök. Három gyermekük és két unokájuk van. Tizenöt éven át az építőiparban dolgozott: volt műszaki ellenőr, építésvezető. A nyolcvanas évek végén feleségével még saját tervezőirodát is gründolt. A pártpolitika felé a rendszerváltás idején nyitott. 1989-ben belépett a SZDSZ-be, egy évvel később Óbudán a Fidesszel közös jelöltként polgármesterré is választották. 1994-ben mégis kilépett SZDSZ-ből, tiltakozásul a párt „pálfordulása” – a szocialisták vezette kormányba lépése – miatt. Azóta párton kívülinek vallja magát, még ha függetlenként a polgárinak nevezett pártok támogatása mellett választották is meg nagy fölénnyel 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben is Óbudán polgármesterré. Bírálói által is elismert erénye, hogy korrekt munkakapcsolatot alakított ki a városrészben a szocialista és a szabad demokrata frakcióval is. A helyi MDF pedig odáig ment, hogy – szemben a párt vezetésével – támogatta a főpolgármester-jelöltségét. Pedig akkoriban Tarlós éppen egy fórumos képviselőnek „szólt ki a kalap alól”. Egy testületi ülésen azt mondta: „Ide figyelj, Szénásikám, ne ravaszkodj, mert leverem a szemüvegedet, és rá is ugrok!” A városvezetői posztról másfél százalékkal csúszott le tavaly, de vigasztalhatta, hogy ennyire még senki nem szorongatta meg Demszky­ Gábort 1990 óta. Nem csoda, ha ezután párton kívüliként is megválasztották a fővárosi frakció élére.