A magyar jobboldal retorikájában kiemelt szerepe van Trianon felemlegetésének. Lelkes hazafiak sora jár át a szomszédos országokba Nagy-Magyarország matricával az autója hátsóján. Vannak, akik ma Magyarországon úgy képzelik: a jelenlegi határok megváltoztathatók. A szlovák parlament viszont még a Benes-dekrétumokat is időszerűnek tartja…
Az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor 2002 februárjában nyilatkozott e rendeletekről: „Az európai uniós csatlakozástól azt várjuk, hogy törölni fogják automatikusan mind Szlovákia, mind Csehország jogrendjéből a Benes-dekrétumokat.” A mostani megerősítés közvetlen kiváltója a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja volt, amelyben a 2007-es tisztújításkor Bugár Bélát Csáky Pál váltotta fel, és az alelnöki székbe Duray Miklós került. Ők felmelegítették az ügyet, kiprovokálták a szlovák reakciót, jól meghúzva az eddig sem igazán kibogozható gordiuszi csomót.
Nemcsak a Fidesz, nemcsak a Magyar Koalíció Pártja ellentmondást nem tűrő kioktatásainak a következménye ingerelhette a szlovák parlamentet, de a háborús bűnösöket tömegesen felmentő magyar ügyészség és bíróság fél évtizedes gyakorlatában is igazolásra találhatnak. Az ügyészség által leértékelt magyar népbírósági rendeletek követték a nürnbergi statútumokat, és a háborús bűnperekben eljáró koalíciós tanácsok ennek szellemében jártak el. A második világháború után a háborús főbűnösökről döntő nürnbergi bíróság gyakorlata alapján az ENSZ határozatában is kihirdette a nürnbergi alapelveket. Ezek kimondják, hogy mindenki, aki olyan cselekményt követ el, amely nemzetközi bűncselekményt képez, ezért felelős és megbüntetendő. Ez a pont deklarálta az egyéni felelősséget. A nürnbergi statútum 9. pontja ugyan egy-egy szervezet kollektív felelősségének megállapítását is lehetővé tette, és az SS-t, az SD-t, a Gestapót és a náci pártvezetők testületét bűnös szervezetnek ítélte, de ez automatikusan nem alapozta meg a csoport tagjának a felelősségét. A nemzetközi törvényszék alapokmányának 7. cikke is az egyéni felelősség elvét veszi alapul. A kollektív felelősség sem a nürnbergi, még kevésbé napjaink nemzetközi büntetőbíráskodását nem jellemzi. A nemzetközi jog szerinti bűncselekményként büntethetők a következők: a béke elleni bűncselekmények: támadó vagy nemzetközi szerződések megszegésével indított háború tervezése, előkészítése, kirobbantása. A háborús bűncselekmények: például a hadifoglyok ellen elkövetett emberölés, rossz bánásmód, túszok megölése, köz- vagy magántulajdon fosztogatása, városok, falvak önkényes lerombolása. És az emberiség elleni bűncselekmények: polgári lakosságnak akár a háború előtti, akár a háború alatti meggyilkolása kiirtása, rabszolgamunkára kényszerítése, deportálása, továbbá politikai, faji vagy vallási okokból üldözés, függetlenül attól, hogy az említett cselekmény beletartozik-e vagy sem annak az államnak a jogába, amelynek a területén elkövették.
Amennyire kétségtelen, hogy magyar erőszakszervezetek a fenti bűnöket tömegesen elkövették az annektált csehszlovákiai területeken, úgy az is kétségtelen, hogy a nürnbergi alapelvekkel arányos kollektív felelősség a csendőr- és nyilasszervezetek vezetőire korlátozódott volna. A Benes-dekrétumok a német és magyar kisebbség teljes körére úgy terjesztették ki az állampolgárság-vesztést és más szankciókat, hogy az már 1945-ben is sértette a nemzetközi jogot, nem is beszélve napjainkról. Hasonlóan sértette a nürnbergi alapelveket a magyarországi német kisebbség állampolgárság-vesztése, de ezeket a rendeleteket itthon már hatályon kívül helyezték. A dekrétum már 1945-ben is messze az elkövetői körön túl alkalmazta a kollektív bűnösséget, de mostani megerősítése nem kárpótlási, hanem érzelmi indítékú. Ezeket az érzelmeket táplálják egyes magyarországi játszmák, például ahogyan a felvidéki tömeges koncolások felségjelét, az árpádsávos zászlót ismét használják Magyarországon, ahogyan a magyar ügyészség és bíróság háborús bűnösöket tömegesen mentett fel, vagy ahogy a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket negligálta a Magyar Gárdát bejegyző bíróság.
A szeptember 21-i határozat részben a magyar hungarista retro – a Magyar Gárda-avatás – augusztus 25-i magamutogatására válaszolt. Érdekes, ahogy a dekrétumok érinthetetlenségét kimondó szlovák szövegbe belekerült a kollektív bűnösség elutasítása is. „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa nem felejtve a második világháború áldozatainak szenvedéseit, elítélve a kollektív bűnösség elvét…” Ahogyan Orbán Viktor nem lát kivetnivalót az árpádsávos zászlók lengetésében, úgy a játszma szlovák résztvevői sem érzik ellentmondásosnak a fenti mondattal megerősíteni a dekrétumokat. Mindkét heccelő oldal meg szeretné spórolni a történeti visszatekintést. Nem csoda hát, hogy így csak egymásnak feszülő kompromisszumképtelenség tapasztalható. A magyar köztársasági elnök a szlovák parlament döntését bíráló október 2-i nyilatkozatával sem ért el mást, mint hogy felzárkózott az Orbán-, Csáky-, Duray-féle sérelmi állásponthoz. Sólyom Lászlónak időben el kellett volna határolódnia az erkélye alatt esküt tevő retrótól ahhoz, hogy most méltányolható legyen a Benes-dekrétumokról formált véleménye.
Az Európai Unió, és annak különösen a néppárti oldala a kulcsszereplő, amely a kelet-európai sovinizmusok új jelenségeinek gátat állíthat. Az unió nem engedheti meg, hogy közös büntetőjogának rendszerét a Benes-dekrétumok aláássák. Ahogy azt sem engedheti meg, hogy a demokratikus intézményrendszer garanciáját képviselő intézmények mutyizzanak Magyarországon a szélsőjobbal, még akkor sem, ha e tevékenység katalizátora a legnagyobb ellenzéki párt. Az Európai Uniónak mind Magyarországon, mind Szlovákiában a szélsőségek tudomására kell hoznia, hogy eddig és ne tovább. Ha nem teszi meg, tűzfészket hagy Kelet-Európában, amely nem csak a Duna-völgyét veszélyeztetheti. A XX. század világháborúi bebizonyították, hogy a tartós gazdasági recessziók talaján feléledő sovinizmus forgatókönyve visszaköszön. És e tömeges téboly aztán újra csak kollektív felelősségre vonásokhoz vezethet…
A szerző jogvédő
