R. Székely Julianna – Erőt, egészséget, magyarságot! Ez itt a tüntetésengedélyező iroda?
– Így is mondhatja. Miben segíthetünk, fiatalember?
– Segítség nem kell, csak pecsét és aláírás, hogy mink, a Fehér-Magyar-Gój Nemzet-, Kultúra-, Környezet-, Hagyomány- és Kisebbségvédő Demokratikus Egyesület jövő héten tüntethetünk a Dob utcában.
– Mi ellen akarnak tüntetni?
– A parlagfű meg a csalán ellen.
– A Dob utcában?
– Nem pont ott, csak ott lesz a gyülekező. Átvonulunk a Síp utcán, a Wesselényi utcán, a Dohány utcán, a Klauzál utcán…
– Szóval, a régi pesti zsidónegyeden.
– Maga mondta. Mink így nem beszélünk.
– Fiatalember, a kérelmet írásban kell beadni, pontosan megjelölve a demonstráció jellegét, célját, idejét, útvonalát, a résztvevők számát…
– Mondtam már. Parlagfű és csalán, mert ottan már mindet kiirtották. Szerdán négykor, és kábé ötvenen leszünk. Ha a Lacáék is jönnek.
– Ki a Laca?
– Az őrsvezető testvér.
– Na, ide figyeljen, nem vagyok humoromnál. Maga ebben a fekete szerelésben, a bakancsával meg a karszalagjával nem úgy néz ki, mint egy úttörő, hanem mint egy… Nem újnácik maguk véletlenül?
– Kikérem magamnak! Azok a Lacáék. Mink a Fehér-Magyar-Gój…
– Hallottam. Maga meg hallotta, hogy adják be írásban. Három napon belül elbíráljuk.
– Értettem. Erő, egészség, magyarság! Kérek engedélyt lelépni!
*
– Tábornok úr, tisztelettel konzultálni szeretnék egy tüntetésengedélyezési eljárásban. Tegnap adta be valami egyesület a parlagfű ellen…
– Parlagfű mehet, föltéve, hogy nem a miniszterelnök úr háza előtt tartják.
– Nem ott, viszont a pesti zsidónegyedben.
– Mi az, hogy zsidónegyed? Tudja, hogy magyar rendőrségnél nincs zsidózás!
– Úgy értem, a régi gettó területén, és az engedélykérő, akivel beszéltem… szóval úgy volt öltözve, mint a nácik a háborús filmekben.
– Mit mond a titkosszolgálat?
– Új egyesület, tevékenységet még nem fejtettek ki, viszont hungarista kapcsolataik vannak.
– Akkor mi a probléma? Megtiltva.
– Tábornok úr, emlékeztetni szeretném a tavalyi esetre, amikor a sajtótámadások és az ombudsmani állásfoglalás után ideszóltak a koalíciós pártoktól, hogy a szabad véleménynyilvánítás demokratikus szabadsága…
– Barmok. Aztán, ha baj van, minket vernek. Na jó, megbeszélem.
*
– Halló, üdvözöllek, Gerzson bátyám! Azért bátorkodlak zavarni, mert megint itt van egy csapat újnáci, akik a zsidónegyedben akarnak masírozni… Nem, nem kristályéjszaka. Parlagfű és csalán. Azt mondják, teljesen ideológiamentes… Igen, mi is ezt kérdeztük, és azt mondták, azért ott, mert az példamutatóan parlagfű- és csalánmentes… Természetesen fölvettük a kapcsolatot a hitközséggel… Mit? Hát tiltakoznak. Viszont tegnapelőtt adtunk ki tüntetési engedélyt városvédőknek, akik szerint egy régi hitközségi fejes építkezése rombolja a zsidónegyed műemléki védettségét… Igen, úgy tudom, tényleg rombolja. De engedéllyel… Hogyne, Gerzson bátyám, előre is köszönöm, ha eldöntitek legfelsőbb szinten.
*
– Nem, gyerekek, erről szó sem lehet. A fél világsajtó a Magyar Gárdáról cikkezett, az itthoniak is hörögtek, de nem ez a lényeg. Hanem az elv. Kimondtuk, hogy rasszista megnyilvánulásoknak nálunk nincs helye.
– Honnan tudod, hogy rasszisták? Nincs bizonyítékunk.
– Várj, Robikám, az elnök úrnak igaza van. Egy náci egyenruhára emlékeztető öltözet ugye eleve megvalósítja. És félelmet kelt.
– Látod, erre mondják, hogy a Weisz néniket meg a Schwarcz bácsikat toljuk magunk előtt.
– Na és, ha mondják? Ki veszi komolyan?
– Mondd, Pali, te láttad az elmúlt havi népszerűségi mutatóinkat?
– Hogy jön az ide?
– Játszod az eszed? Egészségügyi reform, kenyér, tojás, tej, áram, és jövőre esetleg egy ingatlanadó. Valahol ki kell engedni a gőzt. Prágában is a zsidónegyedben vonulhatnak majd kristályéjszakázni a neonácik.
– Vegyétek úgy, hogy ezt meg se hallottam, mert ha meghallottam volna, kilépnék a pártból. Ha elvi alapon politizálunk…
– És a szabadságjogok? A véleménynyilvánítás szabadsága? Minket emiatt választottak meg.
– És most velünk dübörögtök, mi?
– Visszautasítom ezt a hangot! A tüntetni kívánó egyesület nevében egyébként is benne van, hogy demokratikus.
– Akkor én nem vagyok demokratikus, csak éhes. Két órája vitázunk, a cukrom lement, találkozunk az étteremben. Majd szóljatok, hogy mi lett.
*
„Tárgy: a Fehér-Magyar-Gój Nemzet-, Kultúra-, Környezet-, Hagyomány- és Kisebbségvédő Demokratikus Egyesület parlagfűellenes demonstrációs kérelme.
Kérelmüket megvizsgálva értesítjük önöket, hogy tüntetésüket a kért időpontban és útvonalon a közúti közlekedés aránytalan akadályoztatására való tekintettel nem áll módunkban engedélyezni…”
*
– Weisz néni, drága, kérek még harminc forintot. Nem tetszett hallani, hogy fölment a kenyér ára?
– És a nyugdíjam? Ezek éhen akarnak veszejteni! De leshetik, hogy még egyszer rájuk szavazok! Nem baj, aranyom, szerencsére jött tegnap két kedves fiatalember, akik kifizetik a rezsimet, ha eladom nekik a lakást. Halálomig benne lakhatok, gyerekem nincs, miért ne adnám. Még csak az kéne, hogy ezé az államé legyen!
