Miközben a KDNP elvárja, hogy tekintélyes szervezetként tekintsenek rá, a közvélemény-kutatások szerint a pártnak gyakorlatilag nincs önálló támogatottsága. Hiába próbálkoznak egy-egy témával – a vasárnapi munka tilalmával vagy a biztosítók bojkottjával -, sem a párt, sem elnöke, Semjén Zsolt nem tud kitörni a nagy testvér árnyékából. Bár a Fidesz számára szükség van egy „saját” ellenzéki pártra az MDF mellett, ha kellemetlenné válna számukra a KDNP, gondolkodás nélkül megszabadulnak tőle.
Politológusok szerint a KDNP egyszemélyes párt, Semjén Zsolt pártelnököt viszont a többség nem tartja vonzó politikai személyiségnekFotó: Vajda József Hosszú vajúdás és belső harcok után alakult ki a jelenlegi Fidesz-kreatúra – mondta a mai KDNP-ről Ágh Attila. A politológus lapunknak úgy vélte, nem véletlenül alakult így, hiszen a Fidesz csupán szervilis politikusokból álló szervezetet volt hajlandó bevinni a parlamentbe. Olyat, amelyik kívülről irányítható, ugyanakkor – létéért cserébe – az esetleges kellemetlen szerepeket elvállalja.
A választók ezt pontosan érzik; a KDNP sem a tavalyi parlamenti választások előtt, sem azóta nem lépte túl az 1 százalékot egyetlen közvélemény-kutatónál sem. Mi több, a Marketing Centrum augusztusi felméréséből az is kiderült, hogy még a Fidesz támogatói közül is többen tartják ellenszenvesnek, mint rokonszenvesnek Semjénéket. Ágh Attila úgy véli, sem 2009-ben, az EP-választások idején, sem a 2010-es parlamenti voksoláskor nem állít majd önálló listát a KDNP. Orbánék ugyanis tudják, tette hozzá, hogy ez látványos bukás lenne. Ugyanakkor a Fidesznek szüksége van az elsősorban vidéki kereszténydemokrata érzelmű szavazókra, ezért nem ejtik a pártot, vezetőjét azonban bármikor lecserélhetik. Hozzátette, Semjénék szervezetéből soha nem lesz olyan erős párt, amilyen a német CSU; a CSU nemcsak erős de önálló is, nem a CDU bábja, így Ágh szerint fals az összehasonlítás.
Fekete Sándor úgy véli, Orbán a KDNP-n keresztül a radikális jobboldaliakat akarja megszólítani. Az elemző hozzátette, bár Semjénen kívül mások is próbálnak különböző üzeneteket célba juttatni, az emberek azonban nem ismerik őket. A korábban fideszesként nyilvántartott képviselőkről pedig nem tudják, hogy éppen a KDNP-hez tartoznak, így csupán az elnök képes a nyilvánosság előtt a pártot megjeleníteni. Semjén viszont inkább „nemszeretem”, mint „szeretem” személyiség, nem véletlen, hogy Orbán „kreatúráját” még a fideszes törzsközönség is elutasítja. Fekete is úgy véli, amennyiben Semjén már nem illik a Fidesz-elnök terveibe, megválnak tőle. Ha az előrejelzések szerint több szavazót riaszt radikalizmusa, mint amennyit megnyer, Orbán cselekedni fog.
Lesti Árpád szerint akár az is megtörténhet, hogy a Fidesz a Jobbikra cseréli a KDNP-t. A politikai elemző úgy véli, Semjén tart ettől, ezért igyekszik olykor a szélsőségeseken is túltenni. A KDNP jelenlegi vezetője tisztá-ban van azzal, hogy önállóan még 2 százalékra sem számíthat, így számukra az a kérdés, sikerül-e a következő másfél évben szavazókat toborozni. Ám mert Lesti szerint a szélsőjobb felé forduló politizálással ezt nem érhetik el, az a terület ugyanis foglalt, kevés esélyük van arra, hogy „felnőtté” váljanak.
Csupán jogi és politikai értelemben létezik a KDNP – mondták egybehangzóan a politológusok. A frakció tagjaira kevéssé figyelnek az emberek, az újdonsült képviselőket alig ismeri a közvélemény, így talán érthető, hogy a vezetés önmagával törődik. Ennek következtében vált egyszemélyessé a párt, és ahogy Fekete Sándor megfogalmazta, Semjént a körülmények is „egyszemélyes show-ra” kényszerítik. Ez indokolja, hogy a frakciótagok által kezdeményezett akciókat az elnöknek újra meg kell hirdetni, ahogy az például a biztosítók elleni bojkottal is történt. Noha Nagy Kálmán még augusztusban arra szólította fel az embereket, hogy se élet-, se nyugdíj-, se utas-, se vagyon-, se gépjármű-biztosítást ne kössenek azokkal a társaságokkal, amelyek részt vesznek a kormány által tervezett több-biztosítós rendszer létrejöttében, később Semjénnek kellett az akciót folytatni. A pártvezető levélben fenyegette meg a biztosítókat, hogy egyértelművé tegye, a KDNP kormányra kerülése esetén a Fidesszel együtt visszaállítja a társadalmi szolidaritásra épülő társadalombiztosítást.
Semjén a napokban az MTI-nek kijelentette, egy év után bebizonyosodott, hogy nagyszerűen bevált a Fidesz-KDNP frakciószövetség. Ez a parlamenti kivonulások esetében is érzékelhető, hiszen a Fidesz és a KDNP frakcióvezetője együtt néz szembe a kormányoldallal, így „kiegyensúlyozottabb a helyzet”. Az elemzők azonban úgy gondolják, a gyakorlat inkább arról árulkodik, hogy a KDNP-sek marionettfigurákká váltak. Hiába igyekeznek a családi adózás mellett vagy a vasárnapi munka ellen kampányolni, miután tudhatóan mindent a Fidesszel közösen vagy a legnagyobb ellenzéki párt engedélyével tesznek, a választók alig vesznek tudomást róluk. Fekete Sándor szerint Semjént Orbán talán legradikálisabb „megmondóembereként” tartják számon, és a választók pontosan látják, hogy mindent a Fidesz elképzelései szerint csinálnak.
Népszava-összeállítás
Bezzeg Barankovics
Ülök a tévé képernyője előtt, nézem a parlamenti közvetítést. Éppen Semjén Zsolt beszél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, a Fidesz fiókszervezetének vezetője. Eltorzult arca, szólejtése, de leginkább mondanivalójának tartalma nagyon elszomorít. Nem egyik legfrissebb fölszólalására gondolok, arra, amely annyi vihart kavart. Félrevezetne csak ezt említeni, mert Semjén Zsolt e nélkül is olyan. És ez az igazán elszomorító.
Idestova hatvanesztendős emlékem elevenedik föl, amikor az akkori parlamenti büfében ültünk ketten egy asztalnál, és kávénkat kavargatva békésen beszélgettünk. Ő, Barankovics István, aki akkor a Demokrata Néppárt vezetője volt, mert úgy érezte, nem volna célszerű a név elé odabiggyeszteni a keresztényt is. Nem megalkuvásból, a gyakorlati politikus ösztönéből. Magam zöldfülű újságíró-palánta, néhány hónapos gyakornok, a Kossuth Népe című szociáldemokrata koradélutáni napilap parlamenti tudósítója. A kiadóhivatali igazgató előző nap szidott össze, miért nem ülök le beszélgetni mértékadó politikusokkal. Kicsit merészen Barankovics Istvánhoz ódalogtam oda, félénken mutatkoztam be, de higgadt szava azonnal megnyugtatott. „Gyere, kolléga úr – mondta a nálam húsz évvel idősebb -, beszélgessünk el!”
Nem volt benne semmi gúny, arra értette, hogy ő is újságíró. A háború előtt a Kis Újságnak volt politikai rovatvezetője, magam még kamaszként olvastam a lapot, apám a szélsőjobboldaliak kivételével naponta hazahozta, csaknem az egész akkori újsághalmot. A Kis Újság bátor orgánum volt, elszántan bírálta a nyilasokat, a szélsőségeseket, az igaz demokratikus meggyőződésűek közé számított. Barankovics aztán később a Pethő Sándor alapította Magyar Nemzet főszerkesztője lett, majd a háború után a Hazánk című hetilapot vezette. Kereszténydemokrata újságot, amely nem értett egyet a hajlíthatatlan, konok Mindszenty hercegprímással, de később, amikor Rákosiék a bíborost börtönbe vetették, természetesnek tartotta, hogy különvéleménye és a már igazi terrorhangulat ellenére is nyíltan az üldözött mellé álljon.
Barankovics nem csupán szép férfi volt, minden pórusában demokrata. Ha ő szólalt föl a parlamentben, finomkodás nélkül, nem kertelve mondta el véleményét baloldali ellenfeleiről, különösképpen a kommunistákról, de arra adott, hogy mindig úriember legyen. Olyan, amilyennek az egri cisztercita gimnáziumban tanárai nevelték, ahogyan elvégezte a jogot a Pázmány Péter Tudományegyetemen, eszébe sem jutott, hogy a másik politikai oldal embereit pocskondiázza, gorombán sértegesse. Fegyvere az érv volt, nem a bugrisság.
A keresztény világnézet kemény hangját inkább egy hölgy szólaltatta meg, Schlachta Margit, de ő is elveinek védelmében volt kemény, nem az olcsó, minősíthetetlen jelzőkben. Ha Semjén Zsolt történetesen akkor élt volna, és mai stílusával ott sertepertél a korabeli kereszténydemokraták környékén, finoman távozásra kérték volna föl. Azt mondják neki: „Öcsi, tanulj előbb jó modort, jelentkezz aztán!”
De Semjén már a Fidesz-iskolát járta ki, és ott az lett a vérévé, hogy látszólag úriemberi külsővel is lehet valaki pokróc. Barankovics Istvánra emlékezve azt hajtogatom magamban, hogyan is juthat eszébe egy ilyen politikusnak a nagy elődre és annak hajdani pártjára hivatkoznia. Olyan messze van ő ettől, mint Makó Jeruzsálemtől.
Várkonyi Tibor
Eddig három pártot járt meg
Semjén Zsolt 1989 tavaszán ott volt a KDNP alapító tagjai között. Bár már 1990-ben országgyűlési képviselőjelölt volt, a parlamentbe nem jutott be, önkormányzati képviselőséget vállalt viszont Budapest II. kerületében. 1994-ben a KDNP országos listájáról került a T. Házba; a frakció 1997-es megszűnésekor rövid ideig független képviselő volt, majd – szemben más frakciótársaival – 1997 novemberében az MDF-hez csatlakozott. Az Orbán-kormány időszakában ugyan nem volt képviselő, viszont 1998-tól a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházügyi helyettes államtitkára lett. E tisztségében olyan javaslatokat tett, mint például hogy az egyszázalékos egyház-finanszírozási rendszert a 2000. évi népszámlálás felekezeti hovatartozásra vonatkozó adataival egészítsék ki. Rendszeresen ostorozta a „destruktív szektákat”, mint a Hit Gyülekezete. 2002-ben már a Fidesz-MDF országos listájáról szerzett mandátumot, majd tavaly a Fidesz-KDNP egyéni jelöltjeként jutott a parlamentbe.
Frakciószövetség: egyedi egységben
Bár formálisan önálló Fidesz-, illetve KDNP-frakció alakult 2006 májusában az Országgyűlésben, mégis a két képviselőcsoport újdonságnak számító frakciószövetséget alkot. A KDNP frakcióvezetője Semjén Zsolt, míg a Fideszé Navracsics Tibor, a frakciószövetség elnöke pedig Orbán Viktor, a társelnök szintén Semjén. Bár a házszabály nem szól ilyen esetről, nem is tiltja azt, vagyis a képviselőcsoport olyan munkamegosztást alakíthat ki, olyan címeket, rangokat és pozíciókat adhat, amilyeneket akar. A szövetség ötlete német és más európai példák alapján került kidolgozásra, a minta a német konzervatív pártok, a CDU/CSU szoros együttműködése volt, bár a frakciószövetség ott is ismeretlen.
Ugyanakkor a KDNP már a választások után szeretett volna önálló frakciót, ám az ötletért Orbán nem lelkesedett. A Fidesz elnökét ugyanakkor praktikus szempontok vezették akkor, amikor rábólintott a formális önállóságra: két parlamenti frakció csaknem kétszer annyi tisztségviselőt delegálhat a bizottságokba s egyéb, pártalapon működő szervezetekbe (kuratóriumok, felügyelőbizottságok). Mivel az MDF is ellenzéki párt, a testületekben így két kormánypárti tag áll szemben három ellenzékivel. A KDNP-frakció jelenleg 23 tagú, míg a Fidesz képviselőcsoportjában 140-en ülnek.
Az 1988-89-ben újjáalakult KDNP sikeresen szerepelt az 1990-es és az 1994-es parlamenti választásokon is; mindkét alkalommal saját jogon – a 4, illetve 5 százalékos küszöböt átlépve – jutott be az Országgyűlésbe. 1990-ben 21, míg 1994-ben 22 képviselőt küldhetett a parlamentbe. 1994 után megindult a versengés a jobboldal vezető pozíciójáért az MDF, a Fidesz, a Torgyán József vezette kisgazdák és az MDF-ből 1993-ban kizárt Csurka István vezette MIÉP között. Utóbbi két párt a radikális jobboldali szavazókat próbálta megnyerni magának, a Fórum és a Fidesz pedig a jobbközép felé tájékozódott. A két jobboldali erőcentrum mentén emiatt törésvonal alakult ki, aminek köszönhetően először az MDF, majd a KDNP szakadt ketté. A kereszténydemokraták 1995-ben Surján László helyett Giczy Györgyöt választották elnökké, az általa képviselt radikális programot a párt parlamenti képviselőinek többsége nem tudta elfogadni, 1997 őszére a mérsékelt szárny kilépett a frakcióból, így megszűnt a parlamenti képviselőcsoport. A kilépőket vezető Surján-Latorcai János-Harrach Péter vonal szervezte meg a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget (MKDSZ), ők a Fidesz-frakcióban kaptak helyet. A KDNP maradéka a független képviselők közé ült be, vezetőjük az FKGP-t kérte fel a párt értékeinek képviseletére.
1998-ban a KDNP nem került be a parlamentbe, de az MKDSZ képviselői igen – a Fidesz listájáról. A 2002-es választáson az időközben elnökké választott Bartók Tivadar vezetésével a KDNP a Centrum Párt részeként indult. 2002 végén a Legfelsőbb Bíróság egy döntése alapján a KDNP-ben a korábbi szárny vehette át a hatalmat, így a szervezeti különállás – MKDSZ, KDNP – lényegében formálissá vált. Mivel az MDF 2002 után eltávolodott a Fidesztől, Orbánék a tavalyi választás előtt kénytelenek voltak új szövetséges után nézni. Ezt a Varga László, majd Semjén elnökölte KDNP-ben találták meg. A két párt megállapodása alapján a 176 egyéni körzetből a KDNP (és az MKDSZ) 24 helyen jelölhetett képviselőt.
Kereszténydemokrata érzékenység
Semjén Zsolttól nem idegenek a szélsőséges, meghökkentő kijelentések. Néhány példa ezekre a teljesség igénye nélkül:
– 2007. szeptember 10. „Annak a megfontolását kérem izraelita vallású és zsidó származású honfitársainktól, hogy jó-e az a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika mintegy túszként löki maga elé Schwarz bácsit és Weisz nénit?”
– 2007. szeptember 4. Nyilvánvaló, hogy „tavaly ősszel a tévé székházánál provokátorok is voltak, amelynek hátteréről a titokminisztert kellene megkérdezni”.
– 2007. május „Ha az uniónak nem lesz lelke, és mi más lenne a lelke, mint a kereszténység, és pusztán egy gazdasági seft lesz, akkor könnyen széteshet.”
– 2006. október 10. A Fidesz és a KDNP politikusai nem vesznek részt a „Rudi Zoltán fémjelezte állami televízió” Nap-kelte című műsorában, mert ott „agitprop” tevékenység folyik.
– 2006. január Ma az országot két liberális párt kormányozza; a neoliberális MSZP és az „anarchonihilista” SZDSZ.
– 2005. február „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.” Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak, aki azt szeretné látni, hogy gyermeke „extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz” vagy aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli.
