Forrás: NOL

Népszabadság * Mile Lajos * 2007. szeptember 28.

Mottó: “Látod, Klárikám! Nem szabad blöffölni, csak ha nagy lapja van az embernek.” (Korda György)

A szerző közíró

A közelmúlt és a jelen két meghatározó közéleti eseménye, ugye, az őszödi beszéd egyéves fennállása (Kossuth ehhez képest ott van leszarva, ahol van, a maga 250. születésnapjával!), valamint a Nemzeti Gárda megalakulása. Vannak, akik e kettősségből közállapotaink fenyegetően mély válságára, silányságára, morális fertőjére következtetnek. Ugyan már! Gondoljunk csak vissza! Nem is oly rég egy halknak szánt oboaszólam andalító melódiája nem csak az Egyesült Államok Fehér Házát késztette vitustáncra, hanem szinte az egész világ közvéleményét sokkolta. Már-már átfogó orális válságról beszéltek még a tőzsdéken is. Nem akármilyen balhé volt, na! Ámbár ha választani lehetne Monica és a mi két kis bulink között, hát, ami engem illet… De hagyjuk!

Szóval Őszöd. “Igazságbeszéd” kontra “hazugságbeszéd”; e két megkapó elnevezés küzd egymással. A műfaji meghatározásnak ilyen muris kísérleteivel rég nem találkoztam, legyen elég annyi: baromság mind a kettő. Sima lebukásról van szó mindössze. Van ilyen elem a historizálás és a mítoszképzés természetrajzában, hogy kiszemelnek egy-egy eseményt, és sorsfordítónak felturbózva onnan datálnak és eredeztetnek mindent. A Fidesz ekkor döbbent rá, hogy “ezek” hazudnak? Tényleg ekkor? Akkor nagy baj van. A beszéd maga talán nem is hazug (hiszen bevallja a hazugságot), hanem a mögötte érzékelhető politikai mentalitás és gyakorlat hazug. Azóta is. És ez az igazi botrány. Az egész beszéd “kurva országostul”, “elkurtukostul, “böszméstül”, meg az összes badarságával, tahóságával együtt smafu.

Semmiképp sem az Ősgonosz teátrális színrelépésének megrázó pillanata, amire emlékezni kellene, s évfordulóján nagygyűléses, meghívásos konferenciát, vagy mit tartani. Nincs mivel foglalkozni?

Az MSZP pedig már lassan emlékművet emel, csak még azt nem döntötte el, hogy Gyurcsánynak, saját magának, vagy mindkettőjüknek. “Tizenhat év ripacskodásának vetett véget a mostani kormánykoalíció” – mondotta volt maga az Új Miniszterelnök. Na ne tessék mondani! Ha mondjuk és reméljük, Horn Gyula ismét ereje teljében lesz, csak megtekergeti Fletó orrát, gondolom. Ha Antall Józsefet is a ripacsok közé sorolta e nagy államférfi, akkor persze azonnal szólni kell az ápolóknak.

Veres János pénzügyminiszter úr parlamenti felszólalásában először is egy nagy ívű hasonlattal rukkolt elő, miszerint az őszödi beszéd olyan, mint amikor a labdarúgó-mérkőzés félidejében, 1:0-ás vezetésnél, az öltözőben az edző lehordja a csapatot, mert szarul játszanak. Frappáns! Bravó! Nagy tétben mernék fogadni, hogy Veres János életében nem járt öltözőben, vagy ha igen, akkor nagyon hülye edzője lehetett. Egy huszáros snitt után pedig Ady magyarságversei közül idézett, néhány önostorozó részletet, mint a haragvó hazaszeretet eklatáns példáját. Így lesz egyetlen szónoki bravúr révén Gyurcsány Ferencből labdarúgóedző, majd maga Ady Endre. Cicero! Életműved selejt. Szólni kellene a labdarúgást szerető, Ady szakértő, történész udvari beszédírónak, hogy ennél azért többet várnánk. Mindenesetre nagyon szegény lehet az eklézsia szocialistáéknál, ha az őszödi hablaty a párt történetének nagy büszkesége lett. Az illúziókkal való leszámolás, a szembenézés, meg csupa ilyen hősies mozdulat forrása és ihletője, valamint a kormányzati kommunikáció egyik meghatározója. Kicsit beleszorultak ebbe a szerepbe. Nincs mivel foglalkozni?

Ám ha még mindig nem volna elég a lázas semmittevésből, itt van nekünk a Gárda, a Nemzeti Ifjú Gárda. Hunyadi főtörzs a hadak élére áll (kapitány, vaze!), Für Lajos bácsi pedig celebrál, amint ötvenvalahány népszínműves snájdig legény valami zavaros alakulatot képezve, honmentő elszántsággal fölesküszik. Fölesküszik a nemzethalál magakadályozására, meg annak a kurva parlagfűnek a kiirtására. Hazafiak és allergiások! Vége a szenvedésnek. Tudom, ezek a gárdisták összehordanak egy rakás veszélyes hülyeséget is, amit nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni. A Fidesznek semmilyen kockázatot nem jelentett volna kiköhinteni azt a nyüves “elhatárolódunk”-ot, és, mondjuk, megszakítani az együttműködést a Jobbikkal. No nem azért, mert akkor a baloldal hangadói elismerően csettintettek volna, hanem azért, mert a politikai mezőny közepe táján jóval nagyobb tartalékok vannak, mint a jobbszélen. Már hogy a taktikánál maradjunk. Az meg talán nem tartja fogságban a Fidesz-vezérkart, hogy Für Lajos bácsi köré veteránklub szerveződött azokból, akik most látják elérkezettnek az időt (nem kis politikai és erkölcsi bátorságról téve tanúbizonyságot), hogy Antall Józsefet gyalázzák. Igen nagy igazolás volt őket átvenni az MDF-ből! Nem is tudom, ők ártanak-e többet a Fidesznek, vagy azok, akik most keresik a szegfűt az MDF kiskertjében, Dávid Ibolya kezében kis öntözőkanna, Herényi vállán gereblye.

De azért abban is van némi ernyedt feszültség, ahogyan Gyurcsány Ferenc teljes vértezetben kiáll a demokrácia védelmében, Weimart emlegetve és fasizmust az ajtók előtt, sőt már benn a házban is. Kissé ellentmondásossá teszi a kormányfő harciasságát, hogy mennyire félti a demokráciát és a köztársaságot néhány operettfigurától, de a népköztársaságtól meg a diktatúrától egy cseppet sem féltette. Tudtommal akkortájt akkurátusan hímezte a piros tojásra a sarlót meg a kalapácsot. KISZ-titkárként biztosan nagyon rosszallóan nézett az Ifjú Gárdára, a Munkásőrségre, no meg magára a KISZ-re is, de ennek majd utána kell néznem. Lehet, hogy el is határolódott, csak én nem tudok róla. De a Münnich Ferenc Társaságtól biztosan el kellett határolódnia, hisz az már Damaszkusz után lehetett valamivel. Magyarán: némi személyes hitel elkelne, mert a választási győzelem ezt nem adja meg.

“Magyarországon nincs fasizmus. Fasiszták vannak” – mondta az SZDSZ tiszteletre méltó higgadtsággal és pontosan. Mint ahogy kommunizmus sincs. Kommunisták vannak. Még akkor is, ha nem masíroznak csukaszürke zubbonyban, nincs a kezükben dobtáras. Igaz, a parlagfüvet se irtják.

És valóban tekintettel kellene lenni azokra is, akik joggal rettennek meg egy nyilas kinézetű gárda parádézását látva. Főleg az ország miniszterelnökének kellene fokozott körültekintéssel megnyilatkoznia még akkor is, ha az egész majomparádé meg hisztériakeltés hozott az MSZP-nek vagy négy százalékot.

A legszebb jelenet pedig az lenne, ha az őszödi kormányüdülő parkjában Gyurcsány útmutatásait követve a Nemzeti Ifjú Gárda, megalkuvást nem ismerve kajtatna parlagfű után, hátha, ahogy a Vörös Vaszics mondta: “Ott van a kutya lényege elásva!”

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.