Nem igaz, hogy a Fidesznek nincsen programja, hogy a nagyobbacska ellenzéki párt nem találja helyét a magyar politikai palettán.
Pediglen mindezzekkel előszeretettel vádolják őket a baloldal prominensei, akik azonban nyilván nem olvasták Orbán Viktor interjúját a Le Monde című francia napilapban.
Amint a „nemzeti” sajtó beledördülését meghallottam, valamiért azt képzeltem, a gallok hírmondója valamiféle reveláció erejével lökte a világpolitika címlapjaira Orbán keserveit.
Kiderült azonban, hogy az újság szinte rejtett 11. oldalán, ott is alul, egy félretolt, kéthasábos kis cikkentyű jutott csak a pártelnöknek, ámbár onnan – vö: Európa hátsó udvara – is lehet nagyot kiáltani.
Orbán interjúcskáját – mert véletlenek ugyebár nincsenek -, egy multicégnek a feltörekvő fiatal tehetségeket kereső hirdetésének árnyékába tördelték. E macskaasztaltól üzent haza a „Jel”, s közölte programját. Viszolygató, de nem meglepő: Grósz is élt már hasonlóval. (Vajh, Szűrösék mellett az egykori „fehérterroros” főtitkár is a Fideszben landolt volna, ha szegény megéri a Szövetséget…?)
Mit kíván tehát – Orbán szerint – a magyar nemzet? Elemzésnek erős nyitás: „a demokrácia felénk csak egy utálnivaló játék”. Végre is végsőkig kiéhezett már e nép a háromhetenkénti Happy End-re – inkluzíve Haris köz-Tokaj-Gánt-megfigyelés-katarzisra.
És tovább: „a szélsőjobboldalnak nincs jelentős súlya a közéletben. Képviselői nem Le Pen méretűek, annak – térdéig sem érnek fel.” (Oly igen kívánnánk pedig megismerni mindazon megcélzott erkölcsi testrészeket melyek a kriptofasiszta Le Pen magyar nemzetileg elérendő (ivar)szerveit jelentik – legalábbis Orbánunk szerint.)
Tovább: „Az általunk képviselt demokratikus jobbközéptől jobbra nincs jelentős szervezet és nem is lesz. Ez része a személyes stratégiámnak”.
A beismerés a BTK-ban ugyan enyhítő körülmény, de mit kezdjünk Orbánnal? Ő ugyanis írásba adja, hogy tökéletes a zárás jobbra. Szép, bölcs személyes stratégia.
Aztán a Magyar Gárda: „ügyét saját álláspontunk bemutatására használtuk fel” – világít Orbán. („Nem szeressük, de nekünk fütyöl” – mondhatanám Weöres Sándor és Arany János remixeként.)
A reklámmelléki muszájcikkben akad azért még némi izgalom: „A referendum érdekében meg fogjuk tartani az utca nyomását. Úgy véljük, hogy képesek leszünk egy 10,5 milliós lakosságból 1,5 millió ember aláírását összegyűjteni… Győzelem esetén a helyzet alapjában fog megváltozni Magyarországon.” (Amint az ultimátum, a kordonbontás, az önkormi választás, a bizalmi szavazás, valamint más mágikus hókuszpókusz után is szokásosnak kellett volna lennie. De nem!)
Tessék mondani, mi az hogy „meg fogjuk tartani az utca nyomását”? Hiszen eddig csak arról ömlött a szó, hogy mennyire semmi köze sem nincsen nekik a (rovás)írástudatlan, térpisilő, bornyús, gyíkos, turulos, sávos-sípos, símaszkos-kereplős új többséghez. (Vö: bolsevik) De mindegy is…
A Fidesz programja tehát összefoglalva: Tőlünk jobbra csak mi vagyunk, az utcakő – a proletariátus fegyvere – is örökké a miénk. Agyő demokáré, agyő, józan ész. Előre a győzelemért!
Azért ajánlom Orbán figyelmébe a viccbéli mitfahrer utolsó szavait: jobbról jó!
Veress Jenő
