Népszabadság * olvasói levelek * 2007. szeptember 22.
Sok és elég
Exkluzív hallgatóság előtt tartott ún. hazugságértékelő beszédet Orbán Viktor az Óbudai-hajógyári szigeten. Érdekes hír volt, hogy a napokban nálunk járt francia köztársasági elnök ugyanezen a napon a francia szenátus házában a Szociális Hírek Újságírói Egyesülete (AJIS) részére sajtótájékoztatót tartott a francia szociális modell jelenéről, jövőjéről.
Számomra úgy tűnik, hogy Orbán Viktor nem tud okulni semmiből. Legalábbis ezt tükrözi beszéde, hiszen újfent nem tudott semmi újat mondani, és valódi elemzésnek még csak a csíráit sem lehetett felfedezni. Európai új szelekről beszélt, amelyek Franciaország és Németország felől fújdogálnak. No meg arról: „Megint van jó és van rossz, a dolgok nem relatívak”. Na az előtt emelem meg a kalapomat, aki ebből a mondatból lényegi objektivitást tud kihámozni. Értem én, hogy a rossz Gyurcsány, a jó pedig Orbán, de azt azért nem értem, hogy a szociális háló védelme érdekében miért csak a vizitdíjat és a tandíjat támadja, holott egy jó komplex egészségügyi és oktatásügyi reformtervvel dugába dönthetné a jelenlegi kormány minden elképzelését. Ja! Ez még nem készült el?
A Fidesz felkészült a kormányzásra. Az új szelet fújó európai országok prominensei (Angela Merkel, Nicolas Sarkozy) ezt enyhén szólva kétkedéssel fogadnák. Angela Merkel a Népszabadságnak adott interjújában a szociális demagógia veszélyeire hívta fel az új szelek szellemében a figyelmet. És mit is mondott a francia köztársasági elnök a szociális kérdésekre szakosodott francia újságíróknak szeptember 18-án? „A francia szociális modell nem tartható tovább pénzügyileg.” Hivatkozott továbbá az igazságosság és hatékonyság elveinek szigorúbb érvényesítésére, valamint reformra, reformra és reformra.
Ezek után teszem én is fel az orbáni kérdést kicsit megfordítva: miből is volt elég?
Tősér István
Miskolc
Anno
Ahogy a televízió képernyőjén ágáló, árpádsávos zászlókat lengető embereket néztem, transzparensek szövegét olvastam, és hallgattam a dühödt szónokok mondatfoszlányait, eszembe jutott egy régi történet.
1935-ben egy kiváló előmenetelű vezérkari tiszt, bizonyos Szálasi Ferenc kilépett a hadseregből és politikai pályára lépett. Összefogta, egységes szervezetbe gyűjtötte az apró, szélsőjobboldali pártocskákat, és híveket toborozva a társadalom szinte minden rétegéből programot hirdetett.
Eddig nem is volt probléma. De amikor mozgalma túllépett a parlamentáris kereteken, és erőszakot, a fennálló rend elsöprését, az ország gyökeres átalakítását, egy új, hungarista-nemzetiszocialista állam létrehozását célozta meg, elkezdve megszervezni az úgynevezett pártszolgálatosok zöld inges, fekete egyenruhás pretoriánus gárdáját, Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter is lépett. Közéjük csapott! Szálasi Ferenc pedig – a fennálló társadalmi rend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával – rövid időn belül a szegedi Csillag börtönben találta magát; ott, ahonnan Rákosi Mátyást nem sokkal korábban rakták fel a Szovjetunióba induló vonatra. Az ügy ezzel – addig, amíg a németek meg nem szállták Magyarországot – ad acta tétetett.
Igaz, akkor nem volt demokrácia Magyarországon.
Sevcsik István
Budapest
Szöges ellentét
„A 2006-os költségvetés elszállása 139 százalékos volt, amelynek legfőbb oka, hogy a büdzsé tervezése reményekből indult ki; abból, hogy a szabálytalan szabályszerűvé tehető. A zárszámadás egy tükörkép. A tükörkép szerint 2006 leginkább egy hagymázas elképzelésektől duzzadó, következmények nélküli katyvasz volt” – nyilatkozta a minap az Állami Számvevőszék elnöke, Kovács Árpád.
Az ÁSZ vezetője a közéleti szereplők között oly ritka, mint a fehér holló: hiteles személyiség, aki semmi szín alatt nem adja fel emberi és szakmai integritását. Szöges ellentétben az úgynevezett „politikai elittel”, amelynek „a rendszerváltás óta nem volt ilyen kedvezőtlen a megítélése” (Politikusok lejtmenetben, szeptember 3.). Azt hiszem, a Szonda Ipsos augusztusi népszerűségi mutatója – mondhatni, ellenindexe – híven tükrözi a szomorú valóságot: nevezetesen, hogy a választópolgárok ráébredtek, miféle politikusok irányítják az országot. A Szonda listáján szereplő huszonkét főből ugyanis tizenhatan kormánypárti vezetők, közülük a szocialista miniszterelnök-pártelnök a huszadik, a szabad demokrata pártelnök, gazdasági miniszter pedig a huszonegyedik helyen áll – tanúsítva, hogy oda a hitelesség, oda a közbizalom.
Nem átallottak vaskos valótlanságokkal megtéveszteni bennünket, amikor nyilvánvalóan tudták: a csillagászati ikerdeficit és az államadósság mértéke negatív európai rekord. Ennek ellenére 2006 januárjától csökkentették az áfát, és – szintén a választópolgárok félrevezetésére – törvénybe foglalták a további adócsökkentések menetrendjét, más szóval: a kampányhazugságot, amit 2006 nyarán – immár a hatalom birtokában – azonnal érvénytelenítettek. Választott szocialista és szabad demokrata képviselőink ezzel ékesen bizonyították, hogy a törvénytisztelet – amit tőlünk persze elvárnak, sőt megkövetelnek – nem az erősségük. Ha tömören kellene összegeznem azt a szegénységi bizonyítványt, amit az ÁSZ állított ki róluk, akkor így fogalmaznék: íme, a tehetségtelenség és a felelőtlenség megtestesítői.
Ladányi Katalin
Budapest
Rólunk
Negyvenöt éve vagyok Népszabadság-előfizető, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett (sőt!) a MediaLog munkájával. Amíg a posta terjesztette a lapot, a bankszámlámról hívta le az előfizetési díjat, amit „természetesen” átvett az új kézbesítő cég. A befizetett előfizetési díjról azonban nem kapom meg a törvényben előírt számlát, csak a banki lehívások megtörténtét látom a számlakivonatokon. Pedig a számla a szolgáltatás megnevezésével a MediaLog szerződéses vállalásának igazolása lenne. Ugye igazam van?
Lovass Gyula
A Keskeny palló című (szeptember 15.) publicisztikájában Horváth Gábor a következőkről „tájékoztatja” a lap olvasóit: „Gönczöl Kingát véletlenül éppen azon a napon tudta fogadni Condoleezza Rice, amikor a budapesti Nabucco-konferencián a magyarok végleg hitet tettek az amerikai bábáskodással tervezett gázvezeték mellett.” Gönczöl Katalin és Göncz Kinga között erős a szellemi rokonság, de azért mégsem kéne a nevükből hibrid nevet gyártani.
Válas György
Szívesen olvasnék a Népszabadságban egy közérthetően megírt sorozatot arról, hogy a különböző beállítottságú kormányok (a jelenlegi helyett pl. szakértői vagy fideszes) valóban markánsan eltérő – kevésbé zsebbe vágó – fejlődési irányt valósítanának-e meg Magyarországon?
Sipos Judit
Megütközéssel olvastam a Csendes hétvégi tüntetések című (szeptember 17.) tudósításban, hogy „Bayer Zsolt publicista”. Szerintem ő egy kimondottan antiszemita, embergyűlölő tollforgató. Az igazi publicisták a Népszabadságban vannak.
Weinberger Katalin
A telefonügyeletre érkezett:
– Nagyon tetszett a Hétvége, több ateizmussal foglalkozó cikket is elbírnának az olvasók.
– Miért kell a címlapra Orbán Viktort tenni? Miért kell Orbánnak reklámot csinálni?
