. évfolyam . szám,
A sort Lengyel László kezdte. „Gyurcsány nem mehet egy évig, mert valakinek végig kell vinnie a megszorítások és a reformok első, nehéz csomagját. De utána mennie kell, mert nem konszenzust, hiteles együttműködést, hanem súlyos összeütközést hozott” – írta tavaly szeptemberben a Népszabadságban. A közgazdász idén augusztusban már azt is körülírta, hogy a szocialistáknak milyen utódot kellene Gyurcsány helyébe állítaniuk. „A párt hatókörét meghaladó táborból, lehetőleg szakpolitikust kell miniszterelnöknek választani” – írta ugyancsak a Népszabadságban.
A kormányfőt korábban Antall József valóságos baloldali reinkarnációjának láttató Debreczeni József sem venne már mérget rá, hogy Gyurcsány a jövő embere. „Jelenlegi pozíciója biztos – a jövője bizonytalan… Ám ha marad is az ország miniszterelnöke – a nemzeté már aligha lehet” – vélekedett májusban az Élet és Irodalomban a kormányfő életrajzírója, egyértelművé téve: a miniszterelnök eljátszotta a lehetőséget, hogy az MDF-kormány fejéhez méltó államférfivá váljon.
EGY HIÚ PÁVAKAKAS
Ugyanitt augusztusban Tamás Gáspár Miklós filozófus – aki a politikust gőgös, hiú pávakakasnak nevezve – értekezett Gyurcsány bukásáról, Bugyinszki György pedig a szeptember 8-i Népszabadságban engedte meg magának a következő mondatokat: „A balliberális értelmiségnek két – szerintem téves – premisszája van a kormányfő helyzetéről szóló vitákban. Az első szerint, ha ő bukik, automatikusan jön Orbán. Ez a parlamenti erőviszonyokat ismerve egész egyszerűen badarság… A másik gyakran hallott érv szerint Gyurcsány személye a garanciája annak, hogy ne szaladjanak el újra a költségvetési kiadások” – írja a publicista, megállapítva: a fiskális fegyelem fenntartásához már nincs szükség akkora bátorságra, mint a bevezetéshez kellett. A sorok közt tehát az áll: minden feltétel adott a kormányfő cseréjéhez. Kéri László a múlt héten ugyane lapban verte el a port Gyurcsányon kormányának tehetetlensége miatt, majd megállapította: „A média érzékelési küszöbéig hallhatóan keresik már az utódját.”
A jelek szerint tehát nemcsak a jobboldal reményeiben, hanem a baloldalon is formálódik az a forgatókönyv, melynek értelmében a szocialisták ugyanúgy miniszterelnököt cserélnének menet közben, mint tették ezt Medgyessy Péterrel. Egy ilyen kikényszerített melegváltás esetén a pártban elsősorban Kiss Péter kancellária- és Veres János pénzügyminisztert, esetleg a honvédelmi tárcát vezető Szekeres Imrét tartják esélyes kormányfőjelöltnek, ám ha Gyurcsány Ferenc önszántából adná át a stafétabotot, talán Bajnai Gordon önkormányzati miniszter is szóba jöhet.
A helyzet azonban több szempontból sem vethető össze a 2004-es állapotokkal. Akkor ugyanis egy olyan politikus állt a kormány élén, aki nemhogy nem volt tagja az MSZPnek, de sem a pártba, sem annak parlamenti frakciójába nem volt beágyazva. Gyurcsány Ferenc ezzel szemben a baloldal megkerülhetetlen alakja lett, aki jelenleg vetélytárs nélkül vezeti pártját és kormányát. Igaz, hogy népszerűségi mutatói alulmúlják Medgyessy 2004-es adatait, ám míg Gyurcsány megszorításokkal vitte mélypontra a szocialistákat, elődjének támogatottsága egy kétéves osztogatássorozat ellenére olvadt a töredékére.
MAJDNEM SZÉGYEN
A miniszterelnök a múlt héten felettébb magabiztosan nyilatkozott az Indexnek: szerinte pártjának nincs semmi oka, hogy ne vele fusson neki a 2010-es választásoknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kelljen megvívnia a maga belső harcait – különösen, hogy a szocialisták már többször tanújelét adták: készen állnak rá, hogy élükre állítsanak egyes helyzeteket, vagy éppen megleckéztessék egyik-másik társukat. Ez történt akkor is, amikor a politikus még sportminiszterként felelt egy ellenzéki interpellációra, s a fél MSZP-frakció elutasította a választ (Gyurcsányt Szili Katalin házelnök igen szavazata mentette meg a teljes megszégyenüléstől.) Egyébként is, a parlamenti frakció az a hely, ahol adott esetben más erőviszonyok alakulnak ki, mint a párt egyéb testületeiben. Amikor a szocialisták 2004-ben Medgyessy Péter utódját keresték, az országos választmány ülésén Kiss Péter 103, Gyurcsány Ferenc 99, Veres János pedig 31 szavazatot kapott; ezzel szemben a képviselőcsoportban Kissre kilencvenen, Veresre nyolcvanan, Gyurcsányra pedig mindössze 73-an voksoltak.
A helyzet akkor éleződne ki, ha az MSZP második vonala összefogna Gyurcsány ellen. Ekkor azonban nem lenne elegendő a párt közvéleményét a kormányfőcsere gondolatához szoktatni, de többséget kellene teremteni a parlamentben is. Ahogy pedig már tavaly a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor lapunknak nyilatkozva felhívta a figyelmet: „A miniszterelnök és pártja egymás foglyai. Gyurcsánynak a parlamenti MSZP-frakcióban van húsz embere. Ha a szocialisták jobbnak látnák nélküle folytatni, bármikor leválthatják. Ő viszont a híveivel meg tudja akadályozni, hogy új kormányfőt válasszanak.”
Ha azt feltételezzük, hogy kormánypártiak és ellenzékiek a papírforma szerint viselkednek, vagyis a baloldal a csere mellett, a jobboldal pedig ellene szavaz, akkor azt kell megállapítanunk, hogy egy ilyen döntés 18-20 vokson múlik. (A koalíciónak 35-tel több képviselője van, mint az ellenzéknek; ha ennek mintegy fele átszavaz, oda a fölény.) A miniszterelnököt csak úgy lehet leváltani, ha egy füst alatt az utódjára is javaslatot tesznek – vagyis a váltást másfél tucat képviselő már meg tudja akadályozni.
HÚSZ SZAVAZAT
A Heti Válasz ezt a ma még hipotetikus helyzetet modellezve összeállította annak a húsz politikusnak a névsorát, akik a miniszterelnök feltétlen híveként alkalomadtán a posztján tarthatnák Gyurcsány Ferencet. Bár a „Gyurcsány-gárda” tagjai közt nem feltétlenül csak MSZP-képviselőket kell sejtenünk, a listán – a párt erőviszonyainak tisztázása végett – kizárólag szocialistákat szerepeltetünk. A lajstromban olyan személyek kaptak helyet, akik a miniszterelnök lekötelezettjei, vele függelmi viszonyban állnak, s akiknek elköteleződése nem lehet kétséges. A válogatáskor különös súllyal vettük figyelembe, ha valaki Győr-Moson-Sopronból – a politikus itt volt megyei pártelnök – került a parlamentbe, vagy éppen a kormányfő támogatására szerveződött MSZP-platform, a Magyar Progresszív Társaság vezetői közt foglal helyet.
A névsor a mindenkori helyzet függvényében bővülhet, illetve módosulhat, sok múlhat az ellenzék viselkedésén is, és az sem biztos, hogy a miniszterelnök a párt nagyobb részének ellenében, körömszakadtáig ragaszkodna a székéhez. A tanulság azonban ettől még nem veszti érvényét: Gyurcsány Ferencnek a parlamentben van legalább húsz embere, akik adott esetben meg tudnák akadályozni a kormányfőcserét, vagy még inkább azt, hogy a kérdés egyáltalán napirendre kerüljön.
Forró évforduló
Zs. A.
Tüntetéssorozat kísérte az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének egyéves évfordulóját, de a tavalyi zavargások hétfő esti lapzártánkig nem ismétlődtek meg. A forró évforduló első jelentősebb eseménye szeptember 15-én a jobboldali értelmiségiek tüntetése volt a budai Várban. A Szent György téren tartott rendezvényen részt vett Wittner Mária, Eperjes Károly, Bánffy György, Csókay András, Papp Lajos, Grosics Gyula, Jankovics Marcell, Melocco Miklós és Morvai Krisztina. A több ezer fős demonstráció békésen zajlott. Bayer Zsolt beszédében hangsúlyozta: nincs itt a forradalom ideje, alkotmányos keretek között kell Gyurcsány Ferencet megbuktatni, elsősorban a népszavazás eszközével.
A szónokok többsége az oktatás- és az egészségügyet érintő intézkedéseket bírálta. Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság társelnöke a tavalyi rendőri túlkapásokra emlékeztetett, s hangsúlyozta, a felelősöket máig nem büntették meg. Múlt szombaton kisebb csoportok a város több pontján demonstrációkat tartottak néhány száz fő részvételével. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke 17-én a francia Le Monde-nak kifejtette, hogy Magyarországon gazdasági és szociális válság van, ezért a Fidesz célja továbbra is a kormány lemondatása, s ezt elsősorban a népszavazással kívánják elérni.
Hétfőn délután a Corvin közből vonult a tüntetők menete a Kossuth térre, ahol estére két-háromezer ember gyűlt össze. A rendezvényen beszédet tartott a tavalyi „Kossuth téri tüntetők” több ismert arca, köztük Gonda László, Fáber Károly és Ekrem Kemál György. Az Országgyűlésben közben az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról egyeztettek a koalíciós pártok. Az éjszakába nyúló tárgyalásokon nem született megállapodás, a kormánypárti politikusok jelenléte viszont tovább tüzelte a demonstrálók indulatait.
A Kossuth téren a szónokok szidalmazták a kormányt, s a tízpercenként váltakozó felszólalók az erőszak elszabadulásával fenyegetőztek, ha a kabinet nem mond le. A meghirdetett Y terv szerint élőlánccal akarták körülvenni a Parlamentet és a minisztériumokat, ehhez azonban kevesen voltak. Az Y terv bukását maga az egyik ötletgazda, Fáber Károly jelentette be a téren. Az Árpádsávos és nemzeti zászlókat lengető tömeg alapvetően fegyelmezetten viselkedett, és este 11 órakor, az előre bejelentett időpontban hazavonult. A Parlament északi kapujánál azonban a hangoskodók néhány száz fős csoportja megtámadta az épületből kivonuló képviselők kocsiját. A rendőrség biztosította a helyszínt, ennek ellenére a csuklyás, futballhuligán külsejű fiataloknak sikerült összerugdosniuk Gusztos Péter autóját, és egy sörösüveggel eltalálni Szekeres Imre honvédelmi miniszter járművét.
Korábban egyébként a téren két fideszes képviselőt zsidóbérencnek neveztek. A demonstrálók között jelen lévő szélsőjobboldaliak a tüntetés során rendszeresen antiszemita szlogeneket skandáltak. A tavalyi spontán tüntetéssel ellentétben a hangulat inkább a későbbi, marginális csoportok által eluralt Kossuth téri demonstrációkra emlékeztetett. A tér most éjfélre ürült ki, a rendőrség komolyabb beavatkozására nem volt szükség.
