Ki mit vár az ősztől?
Daru, ecset, betonkeverő. A kormány „fegyverei” az elkövetkező hetek politikai csatározásaiban. A politikai szezon hivatalosan Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédével veszi kezdetét, melyben információink szerint nagy léptékű fejlesztési programokat jelent be, illetve erős, rendteremtő államot ígér. A miniszterelnök környezetében nem kalkulálnak a tavaly őszi zavargások megismétlődésével, azt remélik, hogy a Gárda-ügy miatt kényelmetlen helyzetbe került Fidesz az utcai politizálásban visszafogottabb lesz. Igaz, még a MSZP-n belül is fogalmaznak meg kritikákat, miszerint a miniszterelnök nem volt képes változtatni politikai karakterén, így ősszel a régi mederben, a tavalyi szimbolikában folyik majd a politika: kommunisták és fasiszták, haladók és maradiak, reformerek és állagőrzők lesznek továbbra is a kulcsszavak.
„Kéthetente lesznek sajtótájékoztatók új intézmények, iskolai és kórházi szárnyak átadásáról, alapkőletételekről és különféle fejlesztési programok elindításáról. Néhány hónapon belül Zalaegerszegtől Nyíregyházáig mindenhol toronydaruk sokasága fogja jellemezni a városképet. Korábban soha nem látott fejlesztéseket hoznak az uniós támogatások, a Fidesz tudja ezt, és ezért ideges” – magyarázta lapunknak a miniszterelnök egyik főtanácsadója az őszi menetrendet.
Forrásunk nemcsak a giga és mega jelzőkkel illethető fejlesztési bumm kapcsán optimista, hanem a tüntetések színvonalát tekintve is, azaz nem számít a tavalyi zavargások megismétlődésére. Többek között azért, mert szerinte a Gárda-ügyben a Fideszt annyira megszorongatták, hogy az ellenzék minden eszközzel visszafogja majd radikálisait az utcai politizálástól. Másrészt a Kossuth teret már lefoglalták sport- és gyermekrendezvényekre, illetve kiállításokra. „Nem fog Satu Ferdinánd és baráti köre a Parlament előtt vizelni, hanem helyette a parlament kormánypárti és ellenzéki politikusai passzolják majd egymásnak a labdát egy barátságos mérkőzés keretében” – kapunk ízelítőt a kincstári optimizmusból.
Bár ennek ellentmond egy másik forrásunk, aki szerint a Parlament elé tervezett programok kapcsán belső körökben többször felmerült, hogy olyan rendezvényeknek ne adjanak helyt, melyeknek installációjából könynyedén lehet barikádot vagy máglyát emelni. Így állítólag a szervezőknek egyebek mellett ezt is szem előtt kell tartaniuk.
Ismerős szereposztás
Bár hivatalosan jövő héten, a parlament őszi ülésszakával – melyen Sólyom László köztársasági elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is felszólal – kezdődik a szezon, a politikacsinálók szerint az idény a már említett Magyar Gárda körüli „felhajtással” elkezdődött. A baloldalon általában megegyeznek abban, hogy a miniszterelnök mindent kihozott a helyzetből, törlesztett a tavalyi „persona non grata”-zásért, összekapcsolta a Fideszt a valóban szalonképtelen radikálisaival. Biztosak abban, hogy ez a közvélemény-kutatásokban is visszaköszön majd az MSZP javára.
Ennek ellenére beszéltünk olyan vezető politikai tanácsadóval, aki szerint Gyurcsány hibát követett el, mikor ő fogalmazott a legélesebben ebben a kérdésben. Interjúalanyunk különösen a miniszterelnök múlt heti, Orbán Viktort és Navracsics Tibort a Magyar Demokrata címlapjával revolverező nemzetközi sajtótájékoztatóját tartotta eltúlzottnak. „Az őszi idény a régi szerepek felidézésével kezdődik, pedig a miniszterelnöknek lehetősége volt egy kicsit ellépni a korábbi szereposztástól. Mivel azonban nem változtatott a harcias politikai karakterén, a politika a régi mederben, a tavalyi szimbolikában folytatódik: kommunisták és fasiszták, haladók és maradiak, reformerek és állagőrzők továbbra is a kulcsszavak. Még ha ez hozzájárult is az MSZP 2002-es és 2006-os győzelméhez, mégis jelentős kockázatokat hordoz a baloldal számára, mivel nem látszik az innováció a párt üzeneteiben” – vélekedett egy, a mindkét említett kampányban részt vevő baloldali szakember, aki szerint az is baj volt, hogy a megújulásra képtelen baloldali média is „túllihegte” a problémát.
Ez az önkritika nem mindenkire jellemző a kormánypárti oldalon. Egy vezető szocialista politikus szerint a hibát Orbán Viktor követte el, aki egy határozott, világos mondatával még az elején elhatárolódhatott volna a Magyar Gárdától, és akkor megúsztuk volna az érzelmektől túlhevült, a régi ideológia csaták mentén kiújult fasisztázó-kommunistázó vitát. „Ezt a magas labdát az MSZP-nek le kellett csapnia” – vélekedett az említett politikus.
Mindenestre a másik oldalon is a régi reflexek szerint fogadták a Gárda-sztorit. „Az augusztusból ítélve a leg-aljasabb politikai kommunikációt, negatív kampányt várok az MSZP-től ősszel” – fogalmazott egy fideszes politikus, aki ezt követően hihetetlen vehemenciával kritizálta Gyurcsány Ferencet. Az ellenzékiek a parlament őszi ülésszaka alatt is kivonulnak majd a miniszterelnöki felszólalások idejére.
Fejlesztések és az erős állam
A tartalmi politikai menetrend az alábbiak szerint egyszerűsíthető: a kor-mány az építkezést és a fejlesztéseket fogja a középpontba állítani, míg az ellenzék az MSZP-SZDSZ-koalíció romboló hatását fogja bizonygatni, különösen a közelgő népszavazás sikerességéhez (melyhez kétmillió támogatót kell megmozgatniuk) elengedhetetlen drámai hangulat (amit szerintük a „népnyúzás” miatt nem lesz nehéz elérniük) megteremtése érdekében.
A Miniszterelnöki Hivatalban már hetek óta lázas munka folyik Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédének előkészítésére. Tudomásunk szerint a miniszterelnök „nagy, programadó” beszédet kíván tartani. A helyzetét nehezíti, hogy Sólyom László is jelezte, hogy napirend előtt szólni kíván a parlamentben, így ő csak a „második” aznap.
Értesüléseink szerint a kormányzati kommunikáció őszre az erős, rendteremtő, fejlesztő államot helyezi a középpontjába, melynek egyik eleme például a feketegazdaság elleni küzdelem. Bár a „kreatívok” még nem készültek el, de az üzenetek „átmenését” szolgálja a reformok kommunikációjára elkülönített mintegy másfél milliárd forint.
Kormánykörökben biztosak abban, hogy a Fidesz – és hozzájuk kapcsolódó civil szervezetek – minden eszközzel az egészségügy és az oktatás problémáira kívánja majd felhívni a figyelmet, amit tervezett akciókkal kívánnak semlegesíteni. Amikor például tüntetés lesz a felsőoktatással kapcsolatban, akkor a miniszterelnök átadja a Corvinus Egyetem új, világszínvonalú szárnyát.
Ha sikerül elfogadni a költségvetést, akkor gyakorlatilag vége a megszorító politikának, és lassú építkezésbe foghat a koalíció 2010-re, a következő választásokra. Az optimista verzió szerint a ciklus végére újra 4 százalék feletti lesz a GDP-növekedés (ez jelenleg 1,2 százalék, ezért az elkövetkező időszakban gazdasági növekedést serkentő programot indít majd a kormány), az államháztartási hiány és az infláció 3 százalék, és az ország bent lesz az euró előszobájának tekintett ERM II. rendszerben.
Az uniós fejlesztéseknek köszönhetően az iskolákat kifestik és modernizálják, az úthálózatot, a (megmaradt) kórházakat felújítják, és a szimbolikus történelmi épületek – mint például a Vár – is megújulnak. „Gyurcsány Ferenc hitelesen mondhatja majd, hogy amit 2006-ban az Új Magyarország Tervvel ígért, az megvalósult” – mutatta be a várható győzelem okát a miniszterelnök egy közeli munkatársa.
Az MSZP-ben kétféle aggályoskodást is hallottunk ezzel a diadalmenettel kapcsolatban. Az egyik szerint a polgárokat nem nagyon érdekli, hogy ki adja át az autópályákat vagy a kórházakat, sem az MDF-et, sem a Fideszt nem mentette ez meg annak idején. „Kötelező program a szalagátvágások. Inkább az a baj, hogy hiányzik az MSZP megújulása, és nem látszik a párt új imázsa” – mondta egy, már idézett kampánytanácsadó.
A „mezei” szocialista képviselők viszont azért aggódnak, hogy az uniós fejlesztéseket nem nekik tulajdonítják, hanem a fideszes (vidéken szinte csak ilyen található) polgármestereknek.
A Fideszben a legnagyobb problémát az jelenti, hogy bár jelentős mértékben vezetnek a közvélemény-kutatásokban, ám kormányzóképességben nem tartják Orbán Viktort lényegesen jobb politikusnak, mint szocialista konkurensét. Sőt, a Századvég e heti felmérése szerint a többség a szocialista-szabaddemokrata kormányt alkalmasabbnak tartja a problémák megoldására, mint egy Fidesz-kormányt. A kormányt gyakorlatilag minden rezdülése kapcsán élesen bíráló ellenzéki párttól egyre többen várják, hogy konkrét szakmai javaslatokkal álljon elő, ám ha a Fidesz programot hirdetne, ami érdemi módon bemutatná, miként kormányoznának, az lehetőséget teremtene arra, hogy az MSZP és sajtója „szétgyalázza” – vélekedett egy ellenzéki politikus. (Ennek ellenére készül egy program a Fideszben.)
A tavaszra várható népszavazás kérdéseivel kapcsolatos alkotmánybírósági (a reményeik szerint számukra kedvező) döntéstől függően határoz az ellenzéki párt vezérkara, hogy milyen erővel és mikor kezdik az aláírásgyűjtéseket. A tervek között szerepel egy több százezer embert megmozgató, ajtótól ajtóig tartó aktivista kampány is. Ez természetszerűen felforrósítaná az ősz hangulatát.
Mi lesz az SZDSZ-szel?
A kormányoldalon újabban egyre több fejfájást okoz az SZDSZ. Az MSZP-ben többen felháborodtak azon, hogy a Magyar Gárda ügyében a liberálisok tőlük eltérő módon reagáltak (nincs fasisztaveszély!), és továbbra sincs végleges megállapodás az egészségügyben bevezetendő több-biztosítós finanszírozás tekintetében, ami pedig az egyik fő témája volt az SZDSZ-nek.
A pártelnöki versengésben pár szavazattal győző Kóka János hihetetlen teljesítménykényszerben van, miközben év végi határidővel lemondott a gazdasági minisztérium vezetéséről. Már az utódlás kérdése is erőpróba számára, hiszen a hírek szerint a párt úgynevezett Demszky- és Fodor-szárnya összefogott. Mind Kókának, mind az említett politikusoknak más jelöltjük lehet a kormány munkájára rendkívüli hatással levő minisztérium vezetésére.
A politikai elemzők kockázatosnak tartják, ha a Kóka János vezette SZDSZ látványosan kötekedős, különutas politikával kívánja megkülönböztetni magát a „nagytestvértől”. Ez a nézeteltérés már tetten érhető a reformokról való gondolkozásban: míg az MSZP-ben vannak olyanok, akik szerint az erőltetett reformretorikát abba kellene hagyni, mert ez csak hergeli az embereket, addig az SZDSZ-es kemény mag inkább fokozná a reformkormányzást.
