Forrás: hirszerzo.hu

Néhány napja az utca söpredéke rendőrök szeme láttára minden következmény nélkül, többször is leköphette a törvényhozás előtt az Országgyűlés egyik demokratikusan választott képviselőjét. Nemcsak úgy elszigetelt, spontán módon, ahogy az jobb helyeken bárkivel megeshet, hanem szervezetten, jól előkészítetten, politikai programként. Ez akkora port sem vert fel Magyarországon, mint egy kutya eltűnése Rákospalotán.

Jó az, ha valakinek van önbizalma. Akkor már ész sem kell hozzá, elég a mai posztmodern extravagáns írásmód zavaros paródiájával.

Papp azt írja, hogy én fasiszta veszélyt vizionálok, olyan emberek miatt, akik még a díszlépést sem tudják kivágni. Nos, nem az én imaginárius képzeletemben masíroznak neonácik a budai Várban, hanem a valóságban. Hogy ez Pappot nem zavarja, az ő dolga. Mindenesetre Amerikában a Ku-Klux-Klan nem a Capitol Hill tetején tart demonstrációkat, hanem Alsó-Texasban egy eldugott farmon, rendőröktől körülvéve. A díszlépésnek pedig semmi köze ahhoz, hogy ki képes ölni és ki nem. Szerintem a zsidókat 1944-ben Dunába lőtt kisnyilasok egyike sem tudott volna menetelni egy díszszemlén. De lőni azért még tudtak. Ha jól tudom, a Magyar Gárdát sem menetelni tanítják, hanem lőni.

Ezért ha így megy tovább, akkor nem az én beteg agyamban keletkezett utópikus szörnyállamról beszélhetünk majd, hanem Magyarország a valóságban lesz – méghozzá igen hamar – szörnyállam. Nekem már ma is az. Papp viszont láthatóan így szereti.

*

Néhány napja az utca söpredéke rendőrök szeme láttára minden következmény nélkül, többször is leköphette a törvényhozás előtt az Országgyűlés egyik demokratikusan választott képviselőjét. Nemcsak úgy elszigetelt, spontán módon, ahogy az jobb helyeken bárkivel megeshet, hanem szervezetten, jól előkészítetten, politikai programként. Ez akkora port sem vert fel Magyarországon, mint egy kutya eltűnése Rákospalotán. Megsúgom: ez a kicsi apró pogromok előszele. Ennek pedig az ilyenek a szálláscsinálói, mint ő. Arról a rendről pedig ne nyissunk vitát, ahol demokratikusan megválasztott képviselők nem hagyhatják el a törvényhozás épületét, mert nincs rá elég jogalap, hogy őket ettől megvédjék, és mert azzal állítólag a demokrácia sérül. A demokrácia azzal sérül, hogy ezt megtehetik.

Papp kifogásolja, hogy azt írtam, „Magyarországon a demokrácia az összeomlás szélén áll”. Tévedtem: ez a demokrácia már összeomlott. Ahol az alkotmány minden lehetséges idevágó passzusát meggyalázva az utcán köpködheti a szélsőjobboldali csőcselék a demokratikus parlament egyik képviselőjét, és ennek semmi következménye nincs, sem a helyszínen, sem később, sem a közvéleményben, ahol ez már kvázi elfogadott, megszokott, törvénybe nem ütköző cselekedet, az a demokrácia – minden látszat ellenére – már összedőlt. A demokrácia nem a demokratikus intézményrendszer lététől, hanem működésétől függ. Ez az intézményrendszer létezik, de nem, vagy csak nagyon hézagosan funkcionál.

Ki beszélt itt arról, hogy Vona és pojáca társai majd formális hatalomhoz jutnak, mint Szálasi? Ne higgyék, hogy az lenne a legrosszabb. Annál van rosszabb is: olyan országban élni, ahol ezek uralhatják az utcákat, a köztereket, ahol ezek bármikor leköphetnek, a villanyoszlopra tehetik a nevemet, ahova felakaszthatnak. Poénkodhat Papp azzal, hogy én Dimitrov tanítványa vagyok, de előre megmondom: ha ezek ma leköphetnek valakit, holnap meg is ütnek. Holnapután pedig meg is ölnek. És ehhez nem kell jól kivágni a díszlépést. Én arról beszélek, hogy ami nálunk van, az már most összeegyeztethetetlen egy demokratikus országgal, egy békés, emberinek nevezhető élettel. Ehhez nem kell holokauszt, nem gondolom, hogy gázkamrákat építenek a Hortobágyon. Ezt Papp vizionálja az én imaginárius fejembe, de az nincs ott.

Papp szerint ezt tűrni kell, mert ez a szabadság. Szerinte tűrni csak azt nem kell, ha nekem más erről a véleményem. Akkor a nagy liberalizmus egyből kivágja a biztosítékot. Erről írtam: ma Pesten fasiszták menetelhetnek fel és alá, és a demokrácia állítólag megköveteli, hogy őket ebben senki meg ne zavarja, de olyan kérdést már nem lehet feltenni, hogy ez talán nem helyénvaló, mert az már nem fér a szabadságba. Ilyen kérdést csak egy „Dimitrov-túladagolt” tehet fel, mint én. Tíz évvel ezelőtt ugyanezekért a gondolataimért még Tolerancia-díjat kaptam Magyarországon, ma szélsőséges, intoleráns dimitrovistának neveznek, és a Kossuth téren zsidólistákat olvasó, az alkotmányt tagadó, mások emberi méltóságát taposó csürhével tesznek egyenlővé. Pedig tíz éve még ki mert volna egy árpádsávos Magyar Gárdára gondolni? Ez önmagában jól kifejezi a lényeget.

*

Az látszik, hogy Papp még nem élt tartósan olyan országban, ahol demokrácia van, mert ott sem ezt a stílust, sem ezt a világnézetet nem adhatná elő mértékadó orgánumokban. Ez csak Hegyeshalom faluszéle és a záhonyi átkelő között megy el. Vajon, aki már járt Amerikában, el tudja azt képzelni, hogy egy szenátort a Kongresszus épülete előtt leköpjenek a kocsmatöltelékek? Uram, a közelébe sem mehetnének az épületnek, és ha egy rossz mozdulatot tennének, lelőnék őket, mint egy kutyát. És a sok Dimitrov-túladagolt amerikai ezzel mélységesen egyet is értene.

A Ku-Klux-Klannal ne tessék példálózni, mert Amerikában ennek az ideológiának nincs társadalmi bázisa. A 300 milliós országban ezredannyian nem lengetnének ku-klux-klanos zászlót, mint ahányan egy szép őszi délután magasra emelik az árpádsávost a kétmilliós Budapest főterén, ha szól a vezér. A Ku-Klux Klan nem a napi közéleti viták része, hanem szimpla rendőrségi ügy. Egy fekete képviselőnek nem kell attól tartania, hogy a szenátusból kilépve majd ku-klux-klanos mocsok emberek köpnek az arcába, verik az autóját, és nincs, aki ettől megvédje. El tetszik lenni tévedve.

Attól, hogy egy „judeofób balf..sz”, ahogyan azt szó szerint Papp írja, az még őt nem teszi veszélytelenné (sőt!), se legitimmé. Beteg társadalmak beteg tünete a beteg „judeofób balf..sz” is, de a legnagyobb betegség az, ha ez a beteg tetszésére terrorizálhat, félemlíthet, zaklathat másokat. Az igazi „balf..sz” az, aki ezt normálisnak tartja. Nagyobb, mint az említett judeofób, legyen az bárki.

Nem „a demokráciahaldoklás fölötti vonítás itt a trendi”, ahogyan Papp írja, hanem éppen az ilyen neoliberális okoskodások, miközben a demokráciának már alig nevezhető államhatalom tényleg nem funkcionál. Nem tudja a rendőr, az ügyész, a bíró, hogy egy ilyen esetben mi a dolga. Arra bátorkodtam felhívni a figyelmet, hogy ez baj. Nincs uralma a rendnek és a törvénynek. E nélkül pedig nincs demokrácia, csak az a fajta zűrzavar és anarchia, amely Papp László Tamás fejében van.

Nagyot téved Papp, amikor azt képzeli, hogy én a szabadságjogokat nyesegetem. Én a szabadságjogokat védem. Nem az a szabadság, ha mások leköphetnek az utcán, hanem az, hogy nem köphetnek le. És ez nem ízlés dolga. Amit arról ír nekem, hogy Amerikában a Ku-Klux-Klant „a hatóságok természetesen letartóztatják és betiltják őket. Erről szól a demokrácia”, az csak azért vices, mert én pontosan ezt mondtam, csupán a muszlim hitszónokokkal példálózva.

Ami pedig a szesztilalmat és a tiltást, mint teljesen alkalmatlan eszközt illeti, bátorkodom megjegyezni, hogy Amerikában ma sem lehet akárhol alkoholt kapni, este 10 után tilos szeszes italt még boltban is árusítani, hajnali kettő után pedig egyes államokban még kocsmákban sem szabad alkoholt kiszolgálni. Viszont nincs is annyi alkoholbeteg (lásd még: egészségkassza), a kocsmából fejjel utcára zuhanó, a családját verő ember, mint Magyarországon. Ami ugye, rossz, mert a demokrácia ezzel csorbul.

Attól, hogy a holokauszt-tagadást az interneten nem lehet korlátozni, még üldözni kell, és üldözik is, szintén Dimitrov-tanítványok olyan intoleráns és demokráciahiányos országokban, mint Németország vagy az Egyesült Államok.

*

Papp abban is téved, hogy a szélsőjobboldaliak nem félnek a büntetőeljárástól. Tetszett volna azt a sok szűkölést, bocsánatkérést, megbánást látni, amit ezek az ártatlan, mártír, gyújtogató fiúk (akik ugye a demokráciát védik azzal, hogy kitolják a határait) bemutattak a bírósági termekben, ahol sorban mentik fel őket, mert ugyebár ez a trendi. Mártírkodni amúgy is csak ott lehet, ahol vevő erre a média, és aztán amikor becsukódik egy-két évre a kalitka, már nem annyira vicces az egész.

Ami a fasisztázást illeti, természetesen a mai köznyelvben meghonosodott értelemben használtam. Való igaz, hogy Dimitrov a fasiszta kifejezést helytelenül alkalmazta valamennyi nemzetiszocialista irányzatra, miközben az csak az olasz modellre igaz. John Lukacs helyes definícióinak értelmében a mi „fasisztáink” valóban nem fasiszták, hanem nemzetiszocialisták. Ebben tévedtem. De ez nem jó hír: ezek a rosszabbak.

Hogy a Fidesz tábora fertőzött ezek szellemiségével, erről ne nyissunk vitát, amíg az árpádsávok rengetegében beszél a mi bölcs vezérünk. Azt viszont soha nem állítottam, hogy az egész Fidesz-táborra ez jellemző, ahogyan sok minden mást sem, amit Papp László Tamás saját interpretációja alapján nekem tulajdonít. Azt sem hiszem, hogy akár Orbán, akár más Fidesz-vezető osztaná e nézeteket. Ők csak aljas módon kihasználják ezeket a szellemi kriptaszökevényeket, és mindent megtettek azért, hogy az államhatalmat lebénítsák ezekkel szemben. A Fidesz programja nemzeti és szocialista, de nem nemzetiszocialista.

Végezetül, ahhoz képest, hogy Papp azt akarta mondani, ne korlátozzuk senki szabad véleménynyilvánításának jogát, ahhoz képest jól ledimitrovozott. Ő így képzeli a szabadságot. Remélem, Papp László Tamást nem adagolják túl, mert annál, ahogyan ő méri a szólásszabadságot, még az is jobb lett volna, ha betiltanak.

(A szerkesztőség a vitát lezártnak tekinti.)