Ugye az nem lehet, hogy a legfobb népképviseleti szerv tagjai szánalmasan viselkednek? Hogy néhány fenyegeto SMS-tol inukba száll a bátorságuk? Hogy komolyan veszik nem létezo szervezetek nem létezo parancsnokait? Hogy a rendorök szájtátva nézik, amint képviseloket inzultálnak a Parlament elott? Hogy zsidóznak a köpködo forradalmárok, az még hagyján (?), de dobálóznak is – sörösüvegekkel, földlabdákkal, ami csak a kezük ügyébe kerül.
S ezek után ugye nem elképzelheto, hogy a budapesti rendorfokapitány hajlandó tárgyalni a hozöngokkel? Majd kijelenti ugyan, hogy nem közvetít a tüntetok és a pártok között, aztán mégiscsak fogadja a „Kossuth térieket”, akik jókora késéssel meg is jelennek a Teve utcában… Ugye az nem lehet, hogy a kormány és rendorsége komolyan megriadjon néhány tucat demonstrálótól, s elhiggye: blokádokkal zárják majd el a Parlamentet és a minisztériumokat?
Ugye az nem lehet, hogy elképedt balliberálisok áhítozva gondolnak Franciaország egykori belügyminiszterére, Nicolas Sarkozyre? S ugye az sem lehet, hogy mindennek oka a legfobb népképviseleti szerv, amely képtelen joghézag nélküli, kijátszhatatlan törvényeket hozni?
Gyémánt Mariann, gyemantm@nepszava.hu
szeptember 19th, 2007 at 10:17
Kedves Marainn, ugye költői kérdések voltak ezek, mindegyikre a válasz igen, Igen a képviselők félnek, segitségért fordulnak a rendőrséghez, s a rendőrség leül tárgyalni a csőcseléknek mondható forradalmárokkal. Valóban megpróbálják eltorlaszolni a minisztériumokat amint erre kapnak nyilt parancsot a forradalmárok vezetőjétől. És akkor jön az un, forradalom, másutt ezt puccskisérletnek mondják. Persze ilyenkor a vezér széttárja majd kezeit és azt fogja harsogni hogy ez a nép akarata, ellene még ők sem tehetnek semmit. Szép kis jövő vár ránk, akik nem azonosulunk a forradalmi erőkkel.