Az egykor liberális, ma radikálisan jobboldali Magyar Hírlap szeptember 6-ai számában jelent meg Elek István nagy jelentőségű cikke, amelyben a szerző – mindenfajta kompromisszum, mellébeszélés, sumákolás nélkül – elítéli a Magyar Gárda megalapítását és a benne egyértelműen megnyilvánuló neofasizmust.
Elek István – korábban a Fidesz elnökének, Orbán Viktor országgyűlési képviselőnek a tanácsadója, a Heti Válasz c. színvonalas konzervatív hetilap alapítója, még korábban az MDF parlamenti képviselője, aki Antall „kétfrontos” (Csurka-ellenes és antiliberális) harcának áldozataként kiszorult abból a pártból, és az akkori (a maitól különböző) Fideszhez csatlakozott – fölveti a Fidesz-KDNP felelősségét is az egész szánalmas ügyben, méghozzá határozottabban, mint bárki más. (A konzervatív Orosz István szintén éles és határozott hangon ítélte el a neofasizmust és az őrjöngő antiszemitizmust, de ő nem a Fidesz-KDNP támogatója, hanem az Élőlánc egyik vezetője.)
Elek István állásfoglalása azért is annyira jelentős, mert nincs benne semmi taktika: Elek István továbbra is a magyarországi jobboldal közösségének elkötelezett tagja, bár vannak közötte és a jobboldal fősodra között világnézeti különbségek (ő nézőpontját „ökoszociális konzervatívnak” nevezi, és ez pontos fogalmazás). Elek István nem a kormánykoalíciónak – vagy akár más, nem kormányhű baloldaliaknak és liberálisoknak óhajt szívességet tenni, szerinte a magyarországi jobboldal erkölcsi és politikai érdeke, hogy a paramilitáris, kriptohungarista szélsőjobboldaltól megkülönböztesse magát.
Nem azért szerettem volna szellemi függetlensége, írástudói szuverenitása, komolysága és bátorsága miatt elismerésemet kifejezni, hogy kellemetlenségeket okozzak neki – bár tudom, hogy ma minden antifasiszta kellemetlenségeknek van kitéve, akár szociáldemokrata, akár liberális, akár konzervatív, akár más. A mai magyarországi politikai polarizáció olyan vehemens, olyan szenvedélyes, és olyan kritikátlanul elfogult magatartásokat szorgalmaz és igazol az összes „táborokban”, hogy a kurrens előítéletek szolgálatán kívül az ún. „vitákban” semminek nincs sikere.
Elek István evvel láthatólag nem törődik.
Ugyanakkor fontos látnunk, hogy ez nem „hűtlenség”, ez nem „árulás”. Elek nem a kormánypártok „elhatárolódási” mantrájának tesz eleget, hanem a saját lelkiismeretének a szavára hallgat.
A Népszava olvasóinak fontos tudniuk, hogy a jobboldali, konzervatív értelmiség egyik kiemelkedő – egyébként keményen a mai kormányzat ellen politizáló – tagja bebizonyította, ami sejthető volt, és ami persze normális: a demokratikus jobboldal létezik, és a fasizmussal és a neofasizmussal kapcsolatos véleménye nem különbözik a középtől balra elhelyezkedő áramlatokétól, bár a többi – a legtöbb – kérdésben szembenáll velük.
Az is jelentős fejlemény, hogy Elek István bátor – erkölcsileg bátor – írása a többek (így e sorok írója) által bírált, jobboldalivá erőszakolt lapban jelent meg. Ez annak a jele, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék szellemi környezetében van valódi eszmecsere és nézeteltérés. Ez mindenkinek hasznos, beleértve azokat, akik különben idegenkednek a hazai jobboldal mostani korszakától, pillanatnyi politikai irányától.
Én nem óhajtok beleszólni a jobboldalon belül folyó vitákba, már csak azért sem, mert hiszen sejtem, hogy az én helyeslésem csak kontraproduktív lehet abban a környezetben. Csak azt nem szerettem volna, ha ez a fontos epizód elsikkad, s a Népszava – többségükben föltételezhetően többé-kevésbé kormánypárti – olvasói nem értesülnek róla. Elek István írása megtalálható a Magyar Hírlap internetes honlapján. Érdemes elolvasni.
Tamás Gáspár Miklós
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK Elek István cikke a Magyar Hírlapnál
