Ágoston Vilmos
Román-magyar vetélkedés a szélsőjobbon
Egy eltűnt link nyomában
Érthető, hogy a témával ritkábban foglalkozók meglepődnek azon, hogy a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyre radikálisabb eszközökhöz folyamodik, az egyik egyenruhás testedzéssel, a másik egészséges bőrfejű zenekarokkal, árpádsávos Magyar Sziget-kultúrával óhajtja siettetni a vezér- és tekintélyelvű társadalom újjobboldali hatalomra jutását. Azért érthető, mert nem mindenki olvassa a mozgalmak magyar bíróságon bejegyzett programjait. Persze, ki olvas ma programokat! Még a választási kampányok idején sem szokás. Állandóan csak az utcára figyelünk, mintha minden ott dőlne el, pedig ki sem kell menni a vizeletszagú terekre, és sok mindent megtudhatunk a jövőről, ha ránézünk az internetes honlapokra.
A jobboldali jövő felé menetelő internetes honlapok között érdekes jelenség a 2000-ben bejegyzett és 2002-ben közhasznúvá nyilvánított (!), majd 2005-ben a Fővárosi Ítélőtábla által betiltott Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) ma is, naponta megújuló honlapja (http://veresbecsulet.uw.hu). Ezen korábban találhattunk egy linket, amelyik a Noua dreapta (www.nouadreapta.ro [újjobboldal]) nevű román újlegionárius mozgalomhoz vezetett. Igaz, hogy nem a nagy-magyar „nemzeti oldal” kategóriájában ajánlották, amelyben többek között a hungarizmus.hu, kitartás.hu; trianon.hu, NAP; Magor Mozgalom; Nem felejtünk; nemzeti.lap.hu; Hungária Portál; Nemzeti Front; Magyar Önvédelem; Front 14 Fórum; Szittyakürt; Betiltva stb. című nemzeti honlapok böngészésére hívják fel az olvasót. Még csak nem is a „barátaik” – suttogo.nespage.com vagy a bloodandhonour.hu, illetve a hunyadi-bolt.hu vagy a hvim.hu, a lelkiismeret88.hu vagy a mariaorszaga.hu – között szerepelt, hanem a „konkurencia” kategóriájába sorolták.
A betiltott Vér és Becsület Kulturális Egyesület mai honlapját a Quaestor – pénzügyekkel, ingatlanforgalmazással, utazással és telekommunikációs szolgáltatásokkal foglalkozó cég – támogatja reklámjaival. Különben ez támogat több más, hasonló nemzeti radikális honlapot is. A támogatók között van a Jobpilot állásközvetítő is, amelyet az Evosoft, a Nestlé, a Magyar Telekom, a Siemens és az Adecco, a T-Mobile és az LG-Mobil hirdetései próbálnak szalonképessé tenni, nevükkel és feltehetően anyagi hozzájárulásaikkal. A betiltott VBKE jelenlegi, őszi programjai között szerepel, hogy a „hungarizmusról”, a konnacionalizmusról, az „élettérről, „vezetőnépről”, a hitleri Németországról, Hitler ifjúkoráról, zsidókról és németekről, a nemzetiszocializmus világnézetéről, a nemzetiszocialista kül- és belpolitikáról tartanak előadásokat a klubjukban, a „megszokott helyen”. A belépés ingyenes, csak a megszokott helyet kell ismerni. A betiltott egyesület, amelyik „nemzetközi kapcsolatokban” (amerikai, horvát, szlovén, olasz, portugál, flamand divízió – itt nem említik az eredeti angolt és a betiltott németet vagy osztrákot, sem a jelenleg is működő bolgárt, valamint a többféle hasonló nevű, szerb csoportosulásokat) Blood and Honour néven jelentkezik, jelképe a „rakamazi honfoglaláskori lemezen látható turulmadár”. A sok, általánosan megfogalmazott cél között egyetlen eligazító jelzős szerkezet ötlik a szemünkbe: fel kívánnak lépni az „elfajzott művészetek” ellen is. Tehát kultúrpolitikájukban a náci Németország (feltehetően közhasznú!) művészeti elveihez igazodnak. (Ha a fiatalabbak ennek szellemi színvonaláról és antiszemita politikai doktrínájáról még nem hallottak volna, figyelmükbe ajánlom Miskolczy Ambrus Hitler olvas című könyvét.) Az egyesület vállalkozói tevékenységet is folytathatott (vendéglátó-iparit), valamint „póló, sapka, kitűző, felvarró, matrica, naptár stb.” gyártását és forgalmazását. Bár az „stb.”-ről nem tudjuk meg, hogy a magyar jogrendszerben mire vonatkozik, de látjuk, hogy a neonáci „szellemi tevékenység” összekapcsolódott egy széles körű gazdasági, vállalkozói programmal. A Vér és Becsület Kulturális Egyesület – amelyik az angol szkinhed neonáci mozgalomból ered, és rockzenére építette tömegvonzalmát; a németországi szervezetet 2000-ben, a spanyolországit 2005-ben tiltották be – magyarországi betiltásával arra gondolhatnánk, hogy ez a történelemhamisító, a nácik hadsereg bűntetteit mártír hősiességnek beállító és erről évente megemlékező, felvonulásokon tetszelgő propagandacsapat megszűnt létezni. Ezt elhinni nagy tévedés volna. Csak a bejegyzett név szűnt meg. A többi masírozik tovább. Jelenleg éppen a Nemzet Házának felépítésére gyűjtenek pénzt Nógrádsápon (Kossuth u. 5.). Ott rendezik meg ősszel a mozgalom névadója és elindítója, az angol neonáci, Ian Stuart Donaldson (1957-1993) emlékére szervezett koncertet is. Fellép többek között a Tar-Had, Hunor és a Vérszerződés együttes. Előtte természetesen megemlékeznek Rudolf Hessről, „a Führer helyetteséről”, akit a neonáci mozgalom mártírjaként tisztelnek.
Ebben a rövid írásban nincs terünk arra, hogy részletesebben szóljunk a hasonló tartalmú honlapokról, amelyeken a magyar antiszemita sajtóvezér, Vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály, valamint Szálasi Ferenc, Adolf Hitler, J. R. George, Prohászka Ottokár, Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos faji nemzetvédő írásait ajánlják. Arra a kiterjedt könyvesbolthálózatra sem térünk ki, amelyikben ennek a szellemiségnek a nyomtatott formában megjelent írásait árusítják – közöttük a Szkítia Pest, Szkítia Buda, Bagoly, Fehér Kő, Masszi és Püski, Emese Álma Könyvesbolt, Fehérlófia, Gyepű, Magyarok Háza, Litea Könyvszalon. Mindössze arra utalunk, hogy itt egy széles körű szellemi-üzleti vállalkozásról van szó: a honlapok linkjei is összefüggő jobboldali rendszert alkotnak. A zászlót, jelvényt, ruhát, sapkát gyártó műhelyek, az egykori háborús indulók újrakiadására szakosodott CD-ipar, a linkek a „tőlük függetlennek nyilvánított” politikai pártokig és Orbán Viktor honlapjáig vezetnek.
Amennyiben arra lennénk kíváncsiak, hogy miként képzeli el a jobboldali jövőt a román Noua dreapta (Új jobboldal), akkor egy jelmondatot találunk. Céljuk az, hogy „Isten, Nemzet és Haza” (Pentru Dumnezeu, Neam si Þarã) jelszavával induljanak ebbe a nagy jövőépítő küzdelembe. Politikailag függetlenek, de Bãsescu államelnök támogatására szólítanak fel mindenkit. Önmagukat keresztény nacionalistáknak, és „újlegionárius”-oknak tartják. Bemutatkozásukból megtudjuk, hogy mozgalmukat 2000-ben hozták létre, elsősorban a fiatalok számára. Nem szavazatokat akarnak nyerni, írják, de harcot indítanak a „román nemzet felszabadításáért”. Nem gazdasági előnyökért küzdenek, de eszmékért harcolnak. A szervezet 2003-ban a spanyol, német, olasz és görög hasonló szervezetekkel közösen megalapította a Nemzeti Európai Frontot (Frontul National European). Van angol, francia, német, olasz, spanyol és orosz nyelvű honlapváltozatuk is, de azokon leginkább csak angol nyelvű cikkeket olvashatunk.
A mozgalom vezetője Tudor Ionescu (29), jogi végzettségű bukaresti üzletember. Alelnöke Ion Geblescu (29), ő újságírás szakon végzett Münchenben. Általános titkár Claudiu Mihutiu (30), aki a képeken zöld inget visel. Jelenleg egy németországi kereskedelmi vállalatnál dolgozik. Az újlegionárius mozgalom többi vezetőségi tagja között találjuk sajtófelelősként Goran Markicit (27), aki történelem szakon végzett, jelenleg temesvári újságíró; George Bara (25) diákot, képszerkesztőt. Alexandru Santu (25) az etikai és fegyelmi bizottság megbízottja, aki a Babe?-Bolyai Tudományegyetem területfejlesztési szakán végzett, jelenleg közgazdász diák; Tiberius Domozina (25) a craiovai egyetem szociológia, kommunikáció és újságírás szakán végzett, a külföldön élő románokkal tartja a kapcsolatot; Alexandru Nastase (24), a „kulturális harc” (lupta culturalã) megbízottja a bukaresti egyetem történelem szakán végzett; Cristian Grigora?i (31) brassói munkavállaló a „társadalmi harcért” felel; valamint Marian Girba (22) vállalkozó, az „ökölógiai harcért” küzdők felelőse. A vezérkar összetételéből nyilvánvaló, hogy az újjobboldalként bejegyzett újlegionárius mozgalom nem valamilyen kulturálatlan kisinasok hőzöngő gyülekezete. Egyetemet végzett, a nyugati kultúrát ismerő, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező fiatalok álltak a „nemzeti legionárius” célok mellé, akik összeegyeztethetőnek vélik a radikális, tekintélyelvű, a történelemben már kellő negatív tapasztalatokhoz vezető faji politizálást a gazdasági vállalkozói, szolgáltató tevékenységgel. (Akárcsak a Magyarok Világszövetsége, amelyik német nyelvű honlapján (http://www.mvsz.de) nem politikai, hanem kereskedelmi szolgáltatást akar eladni olvasóinak.)
A román újlegionáriusok „Németország példáját követve, egyesíteni” akarják a román területeket, harcolnak Hargita és Kovászna megyékben a románokat elnyomó magyarok, amerikaiak, zsidók ellen. Küzdenek az etnikai, nyelvi, kulturális és vallásos megnyilvánulások támogatásáért Románia határain túl élő autochton román közösségeiben (Szerbia, Ukrajna, Bulgária, Magyarország) és a Balkánon (Albánia, Görögország, Macedónia), akiket masszív asszimiláció fenyeget. Harcolnak az ifjúság nacionalista és keresztény szellemű neveléséért. Egyik fontos közösségi tevékenységük, hogy küzdjenek a „hősök emlékének tiszteletéért”. Ezen elsősorban a legionárius mártírok emlékéről történő nyilvános megemlékezéseket értik. Külön pontban említik a Román Ortodox Egyház támogatását az 1989 után elburjánzó szekták elleni harcban. Harcot hirdetnek a román kultúra tisztaságáért és a társadalmi igazság eszméjének a bevezetéséért a kapitalizmussal szemben. Szimbólumuk a kelta kereszt. Fényképükön Bukarest egyik legforgalmasabb terén, a Piaþa Romanán felállított hármas kereszt fényképe látható.
Mozgalmi tevékenységük között beszámolnak arról, hogy „80 év telt el a Legionárius Mozgalom megalapítása óta”. Erről az „eseményről” emlékeztek meg nemzetközi meghívottjaikkal közösen, 2007. június 24-én a Dalles-teremben, Bukarestben. A képeken karlendítés, zöld ing, fekete nadrág, egyenruha. Az ünnepi szónok mártírként emlékezett meg Corneliu Zelea Codreanu (1989. szept. 13-1938. nov. 30.) legionárius vezetőről, a „Kapitányról”, és hozzátette, hogy hiába ölték meg, „nem tudták megölni a Légió szellemét”. A magyarellenes uszítás mellett a román újjobboldalnak nevezett mozgalom elítéli az Európai Uniót. Rendezvényeiken megünnepelték Bukovina 88 évvel ezelőtti egyesülését Romániával. A honlap jeles személyiségei között Codreanu mellett Horia Simáról is (1906. júl. 3.-1993. máj. 25.) megemlékeznek. Ő az 1940-ben megalapított nacionalista-legionárius román állam Minisztertanácsának elnökhelyettese volt, akit 1927-től a legionárius mozgalom vezetői között találunk, és aki előbb a hitleri Németországban, majd a háború után Spanyolországban talált menedéket.
Nae Ionescu legionárius egyetemi tanár emlékére 2007. március 15-én szerveztek megemlékezést, műveiből részleteket közölnek a honlapon. A hetven évvel ezelőtt megölt Ionel Mota és Vasile Marin legionárius „mártírok” emlékére rendezett ünnepségről is láthatunk temetői felvételeket, amelyen katonai alakzatban vonulnak fel. Ismét zöld ing, fekete nadrág. Ezen a megemlékezésen már tevékenyen részt vett az ortodox egyház képviselője is: megáldja a mártírként emlegetett legionárius gyilkosok sírját Brassóban, Galacon és Bukarestben.
A kapcsolati linkek sokfelé vezetnek: Frontul National European (FNE), La Falange; NPD; Forza Nuova; Hrisi Avghi; Novopress Chisinau; Altermedia; Romanian Global News, valamint az olyan zenekarokhoz, mint a Brigada de Asalt (Rohamosztag) stb. Szélsőjobboldali kapcsolataik között megtaláljuk a Slovenska Pospolitost, a Russkii Obraz, a Partido Nacional Renovador nevű szervezeteket. Egész sor link vezet a román ortodox egyház különböző portáljaira: Patriarhia Romana; Portal Ortodox; Biblia Ortodoxa; Calendar Ortodox; Sfaturi Ortodoxe; Spiritualitate Româneascã; Mi?carea Ortodoxa; Mitropolia Basarabiei.
Hasonló tartalmú a Magazin Nationalist (www.magazin-nationalist.net) honlapja is. Emblémája szintén a kelta kereszt, rajta C. Z. Codreanu képe. Legionáriustrikókat, -képeket, -pólókat, -zászlót, -könyveket, -cédét, -dévédét, -jelvényeket és -folyóiratokat árulnak. Többek között Ion Coja, Mircea Eliade, Mihai Ungheanu, Georghe Jijie könyveit ajánlják.
A fenti, a két világháború közötti legionárius és vasgárdista szellemet nyíltan felvállaló mozgalmak honlapjaihoz képest szinte enyhének tűnik a közismerten szélsőségesnek tartott Nagy Románia nevű parlamenti párt parancsa: „Jenkik, takarodjatok haza!” Na meg a figyelmeztetése, hogy az „öreg zsidó” (az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete) készíti elő Románia megszállását. A Ziarul Tricolorul (www.ziarultricolorul.ro) „népi, keresztény és európai újság”-ként határozza meg magát. A honlap Antonescu marsallt dicsőítő, 1942-ben írt verssel indít, amelyben a Vasgárda csapatainak menetelésére akarták építeni az Új Európát.
A román újjobboldal nem követi el azt a hibát, amit annak idején Szálasi, aki a korabeli magyar rendőrségi jelentések szerint 1942-ben felszólította szervezetének erdélyi (csíki, gyergyói, kolozsvári és nagyváradi) híveit, próbáljanak új tagokat beszervezni az egykori román legionáriusok és vasgárdisták soraiból. Ennek az lett a következménye, hogy többen otthagyták (Nagyváradot leszámítva) az amúgy is csekély létszámú, inkább magyar segédeket, inasokat, lecsúszott tisztviselőket és munkanélkülieket tömörítő összejöveteleiket. A román radikális nemzeti mozgalmak, amelyek nemcsak a zsidók, kapitalisták, de az erdélyi magyarok ellen is küzdenek, nem keresik a kapcsolatot a magyar radikálisokkal. Ahogy a magyarok sem. A bennszulotteklapja.hu; a Jobbinfo; a stana.hu; a suttogo.hu; a kuruc.info.hu vagy a Kárpátia, a Magyar Jelen, a Szent Korona Rádió, a Magyar Mérce honlapjai burkolt vagy nyílt antiszemitizmusuk mellett (különösen a holokausztot nyíltan tagadó revizionizmus.uw.hu) nem utalnak a hasonló célokért, de ellenkező nemzeti gyűlölettel küzdő román, „konkurens” lapokra.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi fellépéseiken keresztül a mozgalmak között van kapcsolódás – és szembeötlő a társadalom átszervezésére irányuló céljaik, módszereik és jelképeik közötti hasonlóság -, a magyar Szálasi-hívők, egyenruhaimádók és a román újlegionáriusok közötti közvetlen eszmei összefüggésre csak egy elveszett „link” (www.nouadreapta.ro) utalt. Wass Albert egyik diákkori cikkében is olvashatunk erről (Porszemek, Debreceni Újság, 1931. máj. 31.). Ebben a szerző elmondja, hogy a Vasgárda nagy tiszteletnek örvendett a román diákság körében, és felháborítónak tartotta, hogy „a magyar úri társadalomnak még most is vannak olyan tagjai, akik nem értik meg, hogy ezerkilencszázharmincegyet írunk”, és nem gúnyolódhatunk a „derék”, fekete sipkás Turul Szövetség tagjain, akik tökéletesen megfelelnek a román Vasgárdának, mert ezek fogják megmenteni Magyarországot. „Csúnya és jellemtelen dolog gúnyolódni a hazafiasság felett – írja Wass Albert -, és blazírt mosollyal lekicsinyelni egy csonka ország ifjúságának honmentő törekvéseit.”
Nos, nem igazán lehet tudni, hogy ezek a mozgalmak ma milyen időszámítás szerint élnek, de máris megfigyelhetünk néhány érdekes különbséget a magyar-román vetélkedésben. Az antiszemita, a területi revíziót, a faji felsőbbrendűséget és az egykori militarista tekintélyelvűségen alapuló, idegeneket, etnikai kisebbségeket kirekesztő társadalmi modellt propagáló magyar honlapokon az ajánlott politikusok – Szálasi, Pálfi, Hitler – mellett többnyire harmadrendű magyar írók vagy újságírók műveiből idéznek. Ezek között találunk régieket (Fiala, Istóczy, Marschalkó), de az újabbak közül Csoóri Sándor és Bayer Zsolt néhány írását idézik. A román újlegionáriusok viszont Mircea Eliade, Cioran és társaik legionárius eszméket propagáló írásait közlik újra. Olyan szerzőket, akik nemcsak az egykori román szellemi elit hosszú ideig elhallgatott, napjainkban újrafelfedezett jeles írói, de nemzetközi hírnévnek is örvendenek. A nyilvános szerepléseken is megfigyelhető az a különbség, hogy míg az egykori Szálasi-irodalom mai híveinek a kereszténység hangoztatása csak az antiszemitizmusuk megfogalmazásakor jut eszükbe, különben inkább a kereszténység előtti, honfoglaláskori vagy ködbe vesző mitológiai, turáni jelképeket keresik, addig a román újlegionáriusok szertatásain nyíltan és aktívan részt vesz a román ordotox egyház, ez által növelik, legitimizálják híveik táborát.
A jobb-világ felé zárt alakzatban masírozók magyar honlapjain többször is találunk hivatkozást az alkotmányban biztosított szólásszabadságra. Emlékeztetnék arra, hogy Németországban, Kanadában és még jó néhány államban nem lehet olyan történelmi tényeket tagadni, mint a holokauszt vagy a náci szellemiséggel rokonszenvező, kisnemzeti „testedző” fegyveres védelmi alakulatokat szervező pártok bűnei. Magyarországon – akárcsak Kelet-Európa több országában – nyugodtan elmélkedhetnek ez utóbbiak mártíromságáról. Az alkotmány védelme alatt, „szak-bibliográfiájukat” és „nemzeti céljaikat” kizárólag az alkotmányosságot felszámoló fajelméleti, tekintélyelvű társadalmi olvasmányokra, és egy letűnt, kudarchoz, összeomláshoz vezető háborús gyakorlat felmagasztalására építik. Eközben a magyar liberálisok és szocialisták, de a mérsékelt jobboldaliak is jól elbeszélgetnek egymás társaságában az alkotmányos szabadságjogokról. A társadalom Kelet-Közép-Európában is a törvényhozókra bízta a védekezés jogát, ám úgy tűnik, a törvényhozók gyengeségeik – politikai paktumok, szűk gazdasági érdekek, korrupció, gyávaság – miatt képtelenek lesznek megvédeni a társadalmat a jövőt építő múlt „linkjei” ellen.
(A szerző az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány munkatársa)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 37. szám
