A szocialista párt és parlamenti frakciója saját feladatának, az ország érdekét szolgáló közös munkának tartja a reformok végig vitelét és konszolidációját is. Lendvai Ildikó frakcióvezető szerint ez is indokolja a mai pártaktíva-gyűlést. Ezen arról is szó lesz, milyen formában kérnek segítséget a helyi szervezetektől. Lapunknak arról is beszél, a szélsőséges mozgalmak esetében azt tartja veszélyesnek, ha egyre többen dédelgetnek szörnyű eszméket és mind hangosabban hirdetik őket. Semjén Zsolt nagy vihart kavart parlamenti felszólalásáról pedig úgy vélekedett, hogy olyan szemüvegen át nézte a világot, ahogyan egy antiszemita szokta, bár a KDNP elnökéről nem feltételez antiszemita érzelmet.
– Nem fél?
– Nem félek, de féltek sok mindent. Képviselőként nem félek, mert úgy gondolom, hogy nem valódi fizikai veszélyt akarnak előidézni azok, akik már félig-meddig inzultáltak képviselőket. De azok sem azt akarják, hogy valaki megsebesüljön, akik a jelenlegi politikai miliőt megteremtették az országban. Ők éppen azt akarják, hogy féljünk. Féljünk mindannyian, akik nem sorakozunk fel az ő zászlóik alá. Ezt a szívességet meg nem teszem meg nekik. De féltem a demokratikus értékeket, a nyugalmat. Féltem azokat az embereket is, akik megriadnak, akik rosszul érzik magukat, akik ma az eddigieknél jobban végiggondolják, hogy itt, a belváros közepén sétáljanak-e a sötétben, vagy sem, akik a Kossuth téri metró megállóban már aggódva néznek körül.
– És attól nem fél, hogy esetleg igazuk lesz azoknak, akik azt mondják, hogy az ország rossz irányba megy?
– Ha a félelemkeltő folyamat tovább tart, akkor közérzetünk és közéletünk valóban rossz irányba tart. De nem az ország fejlődésének iránya rossz. Az ország ezer nehézség között is a jövő felé menetel, de az eddiginél jobban kell figyelnie azokra, akik az út széléről az öklüket rázzák, és mindenkit visszarángatnának. A magyar gárda és a hozzá hasonló rémségek fel is keltették ezt a figyelmet. Láttam olyan közvélemény-kutatást, ami szerint a Magyar Gárda történetére az emberek több mint nyolcvan százaléka felfigyelt. Ez pedig feltétele a szükséges társadalmi önvédelemnek.
– Nem lehet, hogy a rémség kicsi, de önök nagyítón keresztül nézik?
– Meg az is lehet, hogy valaki túlságosan fölülről nézi, és ezért kisebbnek látja, mint a valóságos. De az átlagember nem egy erkélyről – mondjuk a Sándor-palota erkélyéről -, hanem szemmagasságból nézi. Onnan egészen más a kép. Hogy ezt nagyítjuk-e vagy sem? Abban az értelemben én sem látok fasiszta veszélyt, hogy mód lenne fasiszta vagy szélsőjobb hatalomátvételre. Ilyen veszély nincs. De van veszélye az érzelmi, világnézeti, gondolati fertőzésnek, amit nem lehet nem egy terjedő, továbbfertőző folyamatnak látni. Az pedig veszély, ha többen dédelgetnek szörnyű eszméket, és ezeket egyre hangosabban hirdetik. Szemmagasságból nézve így fest a kép. Szerintem ezt a veszélyt nem lehet elég nagynak látni.
– Az előbb a köztársasági elnökre célzott, amikor a Sándor palota erkélyét emlegette. A parlamentben nem volt túlságosan megelégedve Sólyom László beszédével.
– Így van.
– Az volt a baj, hogy megpróbált középen maradni, és ide is, oda is osztott egyet? Mit vártak tőle, hogy véleménye közelebb álljon az MSZP felfogásához?
– Későn szólt és keveset. Ez a bajom. Hogy mitől későn, azt nem kell magyarázni, mert tudjuk. Hogy mitől érzem kevésnek? Nem azt várom el a köztársasági elnöktől, hogy egy párt szájíze szerint beszéljen. De a neonáci eszmék és azok kritikusai között nem lehet középen állni, ide is, oda is osztani, egyformán megmorogni az újfasisztákat is, meg azokat is, akik – szerinte – fölnagyítják a veszélyt.
– Ha másban nem, legalább abban biztosan egyetért Sólyom Lászlóval, hogy a pártok között ír mintára kiegyezésre lenne szükség?
– Ezzel körülbelül olyan könnyű egyetérteni, mint azzal, hogy ő is jobban szereti, ha süt a nap, mint ha esik az eső. De nem akarok gúnyolódni, mert a szép céllal egyetértek. Ám a köztársasági elnök úr is tudja, hogy ez Magyarországon nem következik be holnap.
– Semjén Zsolt nagy vihart kavart beszédét ön politikai pinceként jellemezte. Buta volt a szöveg, vagy antiszemita?
– Semjén Zsoltról nem feltételezek antiszemita érzelmet vagy indulatot. De ebben a parlamenti felszólalásban olyan szemüvegen át nézte a világot, ahogyan egy antiszemita szokta, és azt a nyelvet használta, amit ők. Kósáné Kovács Magda szállóigéjét átköltve úgy látszik : van, akinek nem elég nem antiszemitának lenni, politikai célból mégis antiszemitának kell látszani.
– Ön szerint ez egy előre egyeztetett beszéd volt?
– Bár beleillik a szélsőjobbal való kokettálás mai jobboldali taktikájába, de úgy gondolom, hogy ezt a beszédet nem egyeztették Orbán Viktorral vagy a Fidesszel. De valószínűleg Semjén Zsolt nem mondja el ezt a beszédét, ha előtte nincs ezer tapasztalata ilyen típusú sanda szerepmegosztásokról. Úgy láttam, a fideszes képviselők megtapsolták a beszédét. Ez még nagyobb baj, mint maga a beszéd.
– Maradva a hátfői parlamenti történéseknél, Gyurcsány Ferenc negyvennnyolc pontos programjáról Navracsics Tibor azt mondta, hogy déja vu érzése van: a Medgyessy-kormány idején hallott ilyen programbeszédet. Nem kellett volna messzire mennie. Azt is mondhatta volna, hogy az év elején is elhangzott már ehhez hasonló kormányfői beszéd. Mi szükség van arra, hogy félévente programot hirdessenek?
– Mert a parlamenti ciklusok félévekre vannak osztva. A kormányfő azt sorolta fel, hogy szerinte a most kezdődő politikai szakaszban mi a feladat.
– A miniszterelnök új rendet hirdetett. Az új rend és a biztonság szavaknak nagy a divatja manapság. A két kifejezés emlegetésében mintha konszenzus alakult volna ki a pártok között.
– Talán azért, mert mindegyik párt látja azt, hogy a biztonság, a kiszámíthatóság és a rend iránt nagyon erős és jogos az igény. De mindenki másképpen értelmezi ezeket a kifejezéseket. Amikor a Fidesz rendről beszél, akkor visszarendeződést ért alatta. Mintha azt mondanák, hogy mindent csináljunk vissza, hogy az a régi „jó egészségügy” – pedig dehogy volt jó, mindnyájan tudjuk -, meg az a régi jó világ, amikor Orbán Viktor volt a miniszterelnök volt, jöjjön vissza. Ők a renden azt értik, hogy a mindent felbolygató, „kusza” reformok helyett állítsuk helyre a régi állapotot. A Fidesz óhaja mögött is van egy társadalmi érzület, hiszen a jó célú változások is felborítják a megszokott világot. Ezzel szemben a miniszterelnök rendfelfogása a haladás jegyében fogant. Azt jelenti, hogy a kiskapuk és kiváltságok régi rendje helyett közösen rakjuk össze az új normák érvényesebb és igazságosabb, élhető rendszerét.
– Hétfőn lesz egyéves évfordulója annak, hogy nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc Balatonőszödön elmondott beszéde. Orbán Viktor ebből az alkalomból beszédre készül. Számítanak zavargásokra?
– Nem az a kérdés, hogy a Fidesz teremt-e magának újabb politikai alibit és apropót a konfrontatív politikához, mert ez már eldőlt. Teremt. Lehet, hogy naív vagyok, de nem tartok attól, hogy újabb TV ostrom, utcai erőszak lesz. Bár sokan kritizálják a kormányt – szívük joga -, de a törvénytelenségnek és erőszaknak nincs tömegtámogatottsága. Demonstrációk lesznek, ökölrázós Orbán Viktor szónoklat is lesz, kétértelmű utalásokkal a „forradalmi” kormánybuktatásra. De az idén ősszel az őszödi beszéd apropóján valódi destabilizációt elérni nem lehet.
– Azt mondja, erősödött a demokrácia?
– Inkább azt mondom, nőtt a józanság.
– Véletlen, vagy szándékos, hogy a szocialista párt éppen mára időzítette pártaktíváját, közel az őszödi beszéd évfordulójához.
– Véletlen. Hétköznap nem lehet vidékről párttagokat Budapestre hívni, mert dolgoznak. Politikai naptárunkban nem szerepel akár ünneplendő, akár félnivaló dátumként az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalának napja, nem ehhez szabjuk munkarendünket.
– Mi a tétje ennek a gyűlésnek? Esetleg az a céljuk, hogy felébresszék az alvó helyi szervezeteket, vagy a kormányfő negyvennyolc pontjának akarnak támogatást szerezni?
– A tét az, hogy ki tudunk-e találni a pártszervezetekkel partnerségben olyan formákat, amelyek az ország legfontosabb dolgairól való párbeszédet alapozzák meg.
– A párbeszédre nem a nagygyűlés a legalkalmasabb forma.
– Mivel öt-hatszázan leszünk, nyilván ez nem az a forma, ahol a vitában mindenki hozzászól című demokratikus műfajt meg lehet valósítani. De a nagygyűlést helyi viták előzték meg és követik is majd. Most, a gyűlésen a miniszterelnök és mások elmondják majd, hogy milyen tartalommal akarjuk megtölteni az őszi napirendet, és arról is beszélünk, milyen szervezeti formákban kérünk segítséget.
– A gyűlés összehívásának másik oka lehet a párton belül érzékelhető elégedetlenség.
– Az évad kezdetén egy párt akkor is összehívja a vezetőit, ha éppen minden pártvezetőnek ezer üdvözlő távirat van a postájában azzal a szöveggel, hogy imádunk. A pártszervezetek felől érkező kritika inkább úgy hangzik, hogy „számítsatok jobban ránk”, „magyarázzátok meg, hogy ti mit akartok Budapesten, a kormányban, a Parlamentben, a pártszékházban és tisztázzuk azt is, hogy mi miben segíthetünk”.
– Helyben nyilván egy kicsit nehezebb megélni a reform következményeit.
– Természetesen. Nehéz mostanában baloldalinak lenni. De a mieink nem azt panaszolják, hogy szidják őket, mondjuk a vizitdíj vagy a tandíj miatt. Sokkal inkább azt, hogy nem kapnak elég érvet, muníciót tőlünk ahhoz, hogy mindenkivel megvitathassák: az egyes reformlépéseket miért találtuk ki és azoknak mi a haszna.
– Egy éve tart a reformhullám, és most jutnak el odáig, hogy nincsenek válaszaik?
– Nem, nem, nem. A tavasszal elindított Szemtől szembe című országjáró sorozat nagyon sokat segített. Végig beszéltük, végig vitattuk, ami eddig történt. De most sok új feladat előtt áll az ország és a baloldal. Például megkezdődik a vita arról, hogy mi legyen a nyugdíjrendszerrel. De tovább kell lépni a feketegazdaság kifehérítése érdekében. A tavaszhoz képest újabb témákban új érveket kell összegyűjteni, új javaslatokat várni.
– Úgy tűnik, az őszt a kormány és az MSZP offenzívája fogja jellemezni. Ma bejelentik, hogy országjárásba kezdenek az MSZP vezetők, hogy baloldaliérték-vitasorozat indul. Gyurcsány a parlamentben beszélt arról, hogy több témakörben átbeszélik a lakossággal a reformokat, és eközben elindul a kormányzati reformkampány.
– Így van. Az offenzíva szót nem szeretem, mert túlságosan is harcászati kifejezés. Inkább azt mondom: elindul egy programsorozat, amelyben sokfajta formában beszéljük meg az új témákat.
– Ellensúlyozni akarják a kormányzatról kialakult képet?
– Persze. De nem egy jobb jelmezben, előnyösebb megvilágításban látható színpadi produkciónak kell zajlania, az „előadásnak” az igazságról kell szólnia. Egy akció- és párbeszédképesebb kormánynak kell bemutatkoznia.
– Az akcióképes kormányoldalhoz hozzátartozik az SZDSZ is, amellyel az utóbbi időben inkább csak a vitatkoznak
– Egy ponton van vitánk.
– Az is elég sok.
– Nem akarom bagatellizálni a biztosítási vitát. Bízom benne, hogy a kérdést úgy tudjuk lezárni, hogy tartjuk magunkat ahhoz a határidőhöz, amiben korábban megállapodtunk.
– De most úgy tűnik, az MSZP-frakció ragaszkodik a területi biztosítós rendszerhez, míg az SZDSZ a „párducmintás” ötletéhez. Senki sem látszik engedékenynek.
– A koalíciós megállapodásunkban a biztosítási modell is szerepel. Ha visszatérünk annak elveihez, könnyebb a megegyezés.
– Vagyis ahhoz, ami a mai szocialista állásponthoz áll közel.
– A közös, kompromisszumos, és az ország javát is szolgáló állásponthoz.
– Zuschlag János, aki ellen az ügyészség nyomoz, a napokban önnél járt. Védelmet kért? Pártolót keresett? Tájékoztatott?
– Tájékoztatott. Ő kezdeményezte a találkozót, én meg azt gondoltam, hogy egy volt képviselő kollégámnak, akit gyanúba fogtak, de nem ítéltek el, nem fogom azt mondani, hogy nem ülök le vele tíz percre. Elmondta az álláspontját az ügyről, hogy nem történt bűncselekmény.
– Az elhangzottak megnyugtatták önt?
-. Maradjunk annyiban, hogy ő elmondta a maga álláspontját, amit én nem kommentálhatok. Ha akárcsak a benyomásaimról beszélek, óhatatlanul az igazságszolgáltatás munkájába kontárkodom bele.
– Nem árt ez hosszú távon az MSZP-nek? A Magyar Nemzet azt írja, hogy a Zuschlag-ügy a jelenlegi kormányzat, a pártvezetés Tocsik-ügye lesz.
– Nagy hazugság lenne azt mondani, hogy nem árt. Minden olyan ügy árt az MSZP-nek, amiben szocialista politikusok gyanúsítottként szerepelnek. De a vizsgálat nem a pártról, nem a politikáról szól.
– A legkellemetlenebb az lehet önöknek, ha a miniszterelnököt hívják be tanúként az ügyészségre.
– Miért volna kellemetlen? Az természetes, hogy a hatóságok rendelkezésére kell állnia mindenkinek, akiről föltételezhető, hogy a sértett pozíciójában van. Mert hiszen az ügyészség azt vizsgálja, hogy különböző állami támogatási, meg alapítványi pénzek oda mentek-e, ahová kellett. Ráadásul a gyanú, mint Magyarországon már jól megtanultuk, nem ítélet. Persze, hogy árt egy nőnek, ha azt pletykálják róla, hogy könnyű erkölcsű, de a házassága sorsa nem ezen fog múlni, hanem azon, hogy mi az igazság a dologban.
– Gyurcsány Ferencről a nyugodt, konstruktív tapolcai fórum után azt lehetett olvasni, hogy megerősödött a pártban. Ön is így látja?
– Én is úgy érzem, hogy az MSZP-ben megerősödött az a politikai program, amelyet Gyurcsány Ferenc fémjelez.
– Egy korábbi interjúban beszéltünk arról, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége elején azt hitték róla, hogy tud a vízen járni, ám kiderült, hogy ez nem igaz. Ekkor tutajt kezdtek ácsolni a vezetőjük alá. Most mi a helyzet?
– A tutaj megépült. A párt, a frakció saját feladatának, az ország érdekét szolgáló közös munkának tartja a reformok végig vitelét és konszolidációját is. Ha kritizál, ezért a célért és ebből a pozícióból teszi. Nyilván minden tutajt, minden hajót menet közben is kell javítgatni. Ez sem egyszemélyes vállalkozás, hanem közös munka. Sokan vigyázunk rá, hogy a hajó ne kapjon léket.
Népszava Online
