Andrassew Iván, a Népszava rovatvezetője: Ötpárti megegyezéssel mindenekelőtt bevonnám a gyerekeket, hátha őket nem támadnák meg. Viszont, hogy a csőcseléknek is legyen öröm: a gyerekek Gyurcsány-gúnyrajz kategóriában versenyeznének. Később, felhőtlenebb időkben esetleg a tér másik oldalán a baloldali gyerekek Orbánról rajzolgathatnának. Ha féltjük a gyerekeket, rendezhetünk persze autódobáló, képviselőverő, kordonbontó versenyt is fölnőtteknek. De a legjobb az lenne, ha a csősz mindenkit hazazavarna.
Arató András, Klubrádió: Az elmúlt hetek műveltségi vetélkedőjének utolsó fordulóját méltó körülmények között lehetne a Kossuth téren megrendezni. Az ország lakossága megismerte például a parlagfűirtás alapvető eszközeit, megtudhatta – igen magas helyről -, hogy a holokauszt egy mítosz, Gyurcsány viszont egy bányász, bár elképzelhető, hogy ezt félreértettem. Az utolsó kérdés azonban nehéznek ígérkezik. Mert Scheiber professzorról hallottam, Schwarz bácsit ismerem, Weisz nénit is, de ki az a Semjén?
Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője: A magyar demokrácia kapitulációjának ünnepélyes ceremóniáját, a parlamenti pártok meghunyászkodó részvételével, s a köztársasági elnök olimposzi magasságokba emelkedő szónoklatával, amelyben elégedetten nyugtázhatná, hogy semmiféle zsákban futás nem zavarta meg a „radikálisok” elidegeníthetetlen jogát a gyülekezésre, kizárólagos szólásszabadságukra és mások elzavarására. Elnökünk ebben is felfedezhetné, hogy mennyire nincs fasisztaveszély.
Bolgár György rádiós újságíró: Kiállítást nyilvánosságra sosem került beszédekből, beszélgetésekből, megjegyzésekből, odavetett szavakból, belső monológokból. Szeretném például meghallgatni, mit mondott Gyurcsány Ferenc, amikor megtudta, hogy a sajátjainak szánt beszéde eljutott ellenfelei, sőt ellenségei kezébe. Kíváncsi vagyok, melyek voltak (és pontosan mikor) Orbán Viktor első szavai, amikor először hallotta Gyurcsány ominózus mondatait. Vagy hogy mit mondott, amikor nevezetes október 23-i beszéde után beült a készenlétben álló páncélozott autóba, és hogy mit gondolt, amikor azt mondta, hogy ő politikusként sohasem hazudott. Nem bánnám, ha hallhatnám a köztársasági elnök magába fojtott, esetleg szűk magánkörben elmondott gondolatait arról, hogy egy demokráciában hogyan lehet a szavazólap bemutatásával titkosan szavazni a köztársasági elnökre. Ha van valaki az égben, aki mindent rögzít, kérem, hozza nyilvánosságra. Úgy kell (kéne?) nekünk.
Elek István közíró, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány elnöke: Önvallomások napját. Nyílt színi önélveboncolást. Megfejelve össznépi vezekléssel. Kezdenék a parlamenti politikusok, élükön az őszödi „igazmondóval”, aki végre őszintén előadhatná, miért gondolja, hogy demokratának kéne tartanunk, ha ugyanakkor azt is mondja, fogadjuk el tőle magyarázatul és mentségül, az Igazsághoz akarta keresztülhazudni magát. Válaszolhatna neki nevezetes ellenfele, aki még „sohasem hazudott” s előadhatná, hányszor, miként és miért vezette félre az igazságát, amely e tekergés nélkül méltó lett volna a győzelemre. És jöhetnének utánuk a többiek, kinek mi része van a közös nyomorúságunk előidézésében. A politikusoktól a bamba választókig mindenki felvonulhatna.
Farkasházy Tivadar, a Hócipő és a Rádiókabaré volt főszerkesztője: Nagy össznépi lehallgatást rendeznék. A legjobb lehallgatók között kisorsolnám Gyurcsány őszödi beszédét (Elkurtuk), Orbán tatai beszédét (Oszt jó napot!), a Magyar Rádió felvételét az MSZP zártkörű üléséről, a Kövérék által 1,5 millióért megvett kazettát a megfigyelési ügyről. Az est fénypontjaként pedig felszólalna Ron Dennis és Jean Todt arról, hogyan kémkedjünk egymás után.
Lang Györgyi, Pa-Dö-Dő: Nekem nagyon is megfelelt volna a kézilabdagála. Egyáltalán nem értem, hogy miért mondták le, mitől féltek. Ha viszont már így alakult, fotókiállítást rendeznék a tévé ostromának képeiből, azt dobálják meg tojással! Persze lehet, hogy kapnék egy telefont, hogy dobálni akarják a kiállítást, akkor gyorsan lemondanám és odarittyentenék egy kézilabdagálát.
