. évfolyam . szám,
– Ha anyagilag sikeres lenne a zenekaruk, ugye nem haknizna a Heti hetesben?
– Ez is szempont. Kétgyerekes családapaként talán nem is megvetendő. Viszont egy vásárolt lemezre öt-tíz másolt jut, így a tavalyi jogdíjbevételem úgy hatszázezer forint volt. Akik fanyalogva mondják, hogy miért nem vagy te csak az Emil Rulez énekese, ezt kihagyják a számításból. Persze lehetne csóró belehalós rockzenészt játszani, de az nem vagyok. Nem Kőbányán születtem, hanem a belvárosban. Ám ha képesek vagyunk levetkezni a műsorral kapcsolatos előítéleteket, el kell ismernünk, hogy rangos produkció. Akármit gondolunk a szereplőkről, letettek valamit az asztalra. Nem véletlen, hogy évtizedek óta a pályán mozognak.
– Az sem véletlen, hogy önön kívül mindegyiküket kitüntette már a baloldal lovagkereszttel, Kossuth-díjjal…
– Nyilván nem véletlen. De nem baj, ha a közszereplők vállalják politikai irányultságukat. Az is feladatunk, hogy segítsünk viszonyulni az embereknek a közélethez. Előkóstolók vagyunk. Ha pedig az előkóstolás közben kialakuló véleményünket korrekten ütköztetjük…
– Ütköztetik? Valahogy mindig a jobboldalon feltálalt étket köpik ki.
– Érdekes, hogy míg a Heti hetest gyakran lekommunistázzák, az ugyanezen csatornán futó Fábry-show ezt valahogy nem egyenlíti ki – pedig Fábry Sándornak nemcsak a tehetségéhez, de politikai irányultságához sem igen férhet kétség. A Heti hetesben is vannak viták, én keresem is ezeket a pontokat. Kötelességem azt a nemzedéket és kultúrkört képviselnem, amelynek tagja vagyok. A humornak nélkülözhetetlen eleme, hogy valamit a világról mondani akarjon, mégpedig a jobbítás szándékával. Ráadásul az ilyen szereplések szükségesek ahhoz, hogy legyen lobbierőm, amikor mondjuk a Magyar Kerékpáros Klubnak próbálok segíteni.
– Ha nem a Heti hetes szereplője, nyilván az is kisebbet durrant volna, hogy egy éve a Hír tévében lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet.
– Így van. Úgy érzem, ott is sikerült olyan véleményt megfogalmaznom, amely nem csak az enyém volt.
– És idén sem kapott lovagkeresztet. Megérte?
– Aligha van itt összefüggés. Az életművem egyelőre talán nem kiált kitüntetésért.
– Nem is piszkálgatták természetes közegében a tavalyi megszólalás miatt?
– Azok a kutyák, akiknek a kölyke vagyok, piszkáltak-fitymáltak már előtte is, mintha fájna nekik a sikerem. Nem tekintettek soha hiteles véleményformálónak.
– Mégis, hogyan lett épp azoknak a kutyáknak a kölyke?
– Környezeti, családi és ízlésbeli hatások elegyeként a rendszerváltáskor az akkori SZDSZ-ben találtam azonosulási pontokat. Az ember aztán követő magatartást folytat. Sokáig tud pátoszban élni, miközben változnak a pártok, s az ember maga is: mégis, megpróbál ragaszkodni a választásához. Aztán jönnek azok a dolgok, amelyeket már nem ért – ekkor hagyja magát manipulálni, így lesz belőle választópolgár. Azt például ne mondja senki, hogy ért a makrogazdasághoz. Jó, ha tizenöt ember van, aki igen. Mit teszünk tehát? Hagyjuk magunkat vezetni: ha a mieink mondják, biztos igaz, ha az övéik, biztosan nem. Ez gond. Nem jó, hogy a csoportok nem érvek és elvek szerint jönnek létre, hanem örökletes alapon.
– Amikor Demszky Gábor kitünteti Gergényi Pétert, Kuncze Gábor röhög az összevert Révész Máriuszon, Kóka János meg pártelnök, akkor is úgy érzi még, hogy önt képviseli az SZDSZ?
– Demszkyvel elfogult vagyok, évekig dolgoztam a munkatársaként. Nem fogom rugdosni: tiszteletem rendületlen iránta. Azt a naivitásunkat is érdemes lenne levetkőzni, hogy teljesen tud minket képviselni egy párt, de tény: most valóban képviselet nélkül vagyok. Jó néhányan vagyunk ezzel így. Sokáig vártuk, hogy a politikai oldal, amelyhez tartozni szeretnénk, kitermelje magából azt, akivel jó közösséget vállalni. Aztán kiderült, hogy ilyen embert nem lehet helikopteren hozatni.
– Értjük az utalást. Gyurcsányban is hittek, mára viszont már Tamás Gáspár Miklós vagy Lengyel László is vállalhatatlannak minősíti. Büszke rá, hogy elsőként szólította fel távozásra arról az oldalról?
– Egy nagy tanulsága van az akkori szereplésemnek. Én aztán a Heti hetesben sok mindent mondtam Orbán Viktorról. Semmi kétség, hogy mint víz a viaszos vászonról, úgy pergett le róla, ahogy az iránta rajongókról is. Legfeljebb engem utáltak érte. Egyszer aztán, amikor a saját oldalam vezéréről mondtam nem sokkal súlyosabbat, annak lett hatása. Tanulság tehát: csak a saját vezéreinket tudjuk féken tartani.
– Vagy nem tudjuk. Gyurcsány nem mondott le.
– Mégis: az elvi esély, hogy hatni tudjunk, akkor is csak a saját oldalon adott. A másik vezérével csupán harcolni tudunk, ezért mindenkinek a saját háza táján kell söprögetni.
– Fenntartja, hogy Gyurcsánynak mennie kell?
– Több okból is. Sokan például azért szavaztunk rá, hogy Orbán Viktort távol tartsa a hatalomtól. Ez volt a legfőbb ok, de persze voltak továbbiak is. Hogy az MSZP-t megújítsa, kezdjen valamit a gazdasággal, és közben nyugalom legyen. Ehhez képest Orbán erősebb, mint valaha, az MSZP a régi, a gazdaságról jobb nem beszélni, és újra hisztéria uralkodott el. Nem ezt kértük.
– Orbán miért is lett az önök szemében Belzebub?
– A jobbszéllel való kokettálás miatt. Valóban létezik a fasizálódástól való félelem, vagyunk sokan ilyenek, nyilván kulturális és családi indíttatásból. Olyanok is vannak, akik a vörös csillagtól rezzennek össze, és akadnak, akik mindkettőtől. Miért lett ekkora az ország? Mi lett a zsidókkal? Mi történt a gulágon? Ezek fontos kérdések. A rendszerváltás legnagyobb hibája, hogy ezeket a témákat odadobtuk a politikának, hogy érdekei szerint játsszon velük. Azt hittem, Gyurcsány mer majd változtatni ezen. Hogy azt tudja mondani: ebből, mondjuk a gárda ügyéből, bár pillanatnyi sikert hozhat, nem csinálunk perpatvart, mert nem ízléses, nem jó az országnak. Azt hittem, lesz annyira bátor, hogy olykor csatát veszítsen, és annyira bölcs, hogy tudja: háborút csak így nyerhet. Tévedtem.
– A gárdaügy tehát Gyurcsány lelkén szárad?
– Mi, szavazók vagyunk a felelősek. Erre ugrunk, hergelődünk, megesszük ezeket a gumicsontokat. Nemcsak a velejéig őszintétlen Magyar Gárda miatt kellene utcára vonulni pró és kontra, hanem mondjuk a pártfinanszírozási törvény ügyében, mert már ötödszörre torpannak meg az egyeztetések. Csakhogy ehhez tájékozódni kellene, ami pedig – egy demokráciában – kötelesség. Ha azt akarjuk, hogy a kezünkben legyenek a dolgok, az bizony meló. Lehetek előkóstoló a tévében, de a feltálalt ételről mindenkinek magának kell kialakítania a véleményét. Ma ráadásul hatékonyan nem is pártokon keresztül lehet tenni a közért, hanem úgy, ha egy konkrét ügyet hatékonyan képviselünk. Ott vannak a kerékpárosok: bármelyik önkormányzattal szóba állnak, érnek is el eredményeket, sokkal többet, mint ha politikai hátszéllel működnének. Talán túl sokat beszélünk a politikáról, annak erkölcsi, szakmai válságáról. Arról kevesebbet, hogy a nép sem találta még meg az érdekérvényesítés lehetőségeit. Egy éve tömegek hömpölyögtek az utcán. Sokféle ember, akiket egyetlen közös cél fűzött össze. Nem érték el: Gyurcsány kormányon maradt. De lett hisztéria, ami senkinek sem hiányzik.
– Dehogynem. Csendes többség szemben a feldühödött csürhével: Gyurcsánynak nagyon jól jött.
– Ez leegyszerűsítés. Nem lehet kizárólag a politikát hibáztatni. Ha fejjel rohanunk a falnak, abból nem sül ki semmi jó – a politika persze igyekszik majd műügyeket kreálni belőle.
– Hogy mondhat ilyet, miközben tagja a Szeretem Magyarországot klubnak, amely épp hogy rásegített a kormány csürhés üzenetére! Míg ráadásul Lovasi András vagy Szombathy Pál erre kilépett, ön maradt.
– A Szeretem Magyarországot klubbal háromnegyed éve e-mailt sem váltottam. Valóban nem léptem ki színpadias mozdulatokkal, inkább halkan elsunnyogtam. Mégpedig azért, mert Gerendai Károlyt nagyon tisztelem, és eszem ágában sem volt ártani neki. De szerintem egyértelművé kellene tennie, hogy politikus akar lenni vagy üzletember.
– És ön? Letett már politikai terveiről?
– Már rég, de tény, hogy sokáig úgy gondoltam: a politika, elsősorban a helyi politizálás, felvevője lehet a médiából néhányaknak. Nekem mondjuk, aki a mai médiavilágban nehezen találom a helyem.
– Csak mert sorra megbuktak a tévéműsorai?
– Meg azért, mert média-üzletemberként nem tudok és nem is akarok helytállni. Megmutattam, mit gondolok a televíziózásról. Ötvenkilenc adást ért meg. Ennyire volt rá szükség.
– Marad hát az anti-Orbán Heti hetes. Őszintén: ha mondjuk Navracsics Tibor lenne a miniszterelnök-jelölt, kollégái nem avatnák őt is fasisztává?
– Ez a jobboldal önfelmentése, a változatlanság melletti hamis érv. Próbálják ki! Nem biztos, hogy így lenne. A vezérek jelképes figurák, ők képviselik az elitet. Ha abban egyetértünk, hogy az elitnek meg kell újulnia, egyértelmű, hogy a vezérek sem maradhatnak.
