Forrás: MNO

Ugró Miklós

2007. szeptember 13. 0:01

Magyar Nemzet

Ezúttal senki nem vádolhatja a kormányzó koalíciót, hogy a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvénytervezetet pofátlanul, cinikus módon, az elnök intelmeit semmibe véve, változatlan formában újra megszavazták. Ezúttal megfontolták.

Még pofátlanabbul, még cinikusabban jártak el, hiszen a hétfőn este elfogadott vagyontörvény változatlanul az ország kiárusítását, kifosztását célozza, csak éppen belekeverné a köztársasági elnököt is. A törvényalkotók annyit változtattak a szövegen, hogy a hamarosan létrejövő Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t irányító, hétfős Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökét és tagjait nem a miniszterelnök nevezné ki, hanem az államfő.

Természetesen a miniszterelnök javaslatára, magyarán Sólyom Lászlónak áldását kell adnia Gyurcsány döntéseire.

A vagyontörvényt június 25-én éjszaka fogadta el először az Országgyűlés. A törvény az egész nemzeti vagyont egy zárt részvénytársaság kezelésébe adná, amely társaság csak a kormánynak tartoznék elszámolni, a parlamentnek nem.

A kormány következetes és hű maradt önmagához, minden eszközzel küzd azért, hogy a nemzeti számlákat, a közpénzeket, a közvagyont kivonja a társadalmi kontroll alól.

A vagyontörvényt is arra találták ki, hogy gyors bevételeket hozzon, amelyekkel nem kell elszámolni. De hiába volt sürgős a kormánynak az újabb biznisztörvény elfogadtatása, Sólyom László kifogást emelt, így a remélt gyors üzletkötések késedelmet szenvedtek. A törvény ellen a civilek is tiltakoztak (nem mintha a kormányt egy cseppet is zavarná az ilyesmi). Hatvankét tekintélyes közéleti személyiség levélben kérte a képviselőket, hogy változtassák meg a vagyontörvényt, s olyat fogadjanak el, amelyik a nemzet érdekeit védelmezi.

Az Élőlánc mozgalom szervezésében sok ezren tüntettek a maradék nemzeti vagyon megmentése érdekében az ügy komolyságához illő méltósággal. Arról nem ők tehetnek, hogy közibük keveredett pár száz hőbörgő, akik szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatták magukat. Jellemző, hogy némelyik européer képviselő, például Szabó Zoltán kifejezetten provokálta az indulatos tüntetőket. Végül sikerült oly látszatot kelteni, mintha a vagyontörvény ellenzői szélsőséges, neonáci antiszemiták lennének, akiknek sejtelmük nincs a vagyongazdálkodásról, a törvényhozásról meg a demokráciáról.

Veres János pénzügyminiszter a törvény indoklásában kifejtette, szó sincs arról, hogy mindent el lehet, főleg nem, hogy mindent el kell adni. A törvény célja az egységes vagyongazdálkodás megteremtése. Amikor a pénzügyérünk ilyeneket mond, mindenki, még híveinek gyülekezete is tudja, az országot kezdhetik becsomagolni és a számlát kiállítani. Az egységes gazdálkodáshoz aligha fontos bővíteni az eladható vagyon körét, miként ha nem akarnának sürgősen elkótyavetyélni mindent, nem lenne szükség erre a törvényre sem. Nagy tréfacsináló ez a Veres, röhögcséltek is párt- és koalíciós társai az ellenzék és a civilek erőlködésén: méghogy megmentenék a nemzeti vagyont, hehehe!

Sólyom László is kapott egy “jópofa fricskát”. Az alkotmány szerint nincs lehetősége további mérlegelésre, újabb vétóra, ha megtalálja a tollát, alá kell írnia a törvényt. Ki kell neveznie a Gyurcsány által javasoltakat, alkalmasságuktól függetlenül. Kifogták a szelet a köztársasági elnök vitorlájából – kajánkodik a kevéssé olvasott napilap. Valójában Sólyom Lászlót megvezették, csőbe húzták, megalázták, visszaéltek a jogállamiság joghézagaival, megcsúfolták a törvényesség legfőbb őrének a törvényekbe vetett bizalmát.

A pártok fölött álló elnököt belerángatnák a legszutykosabb “haladó” pártpolitikába, megpróbálván vele legitimálni a koalíció újabb martalóckodásait, reá testálva oly döntések felelősségét, amelyekhez semmi köze.

Maradék reményünk: az Alkotmánybíróság.

One Response to “Minden eladó”

  1. evabarat

    ebarat, eza cikk mint minden, ami az mno égisze alatt megjelenik
    szereti a jogi statustól függetlenül magyarázni a dolgokat.
    Parlamenti demokráciában az elnöknek igen korlátozott hatásköre van, amit jogszabályok rögzitenek. A vagyongazdálkodás nem tartozik abban a körben, ahol az elnök érdemi lépéseket tehet, ezért nem is tesz.
    Ha valaki nem ért egyet a kormány döntésével, a szabad vélemény nyilvánitás lehetővé teszi számára, hogy demonstráljon, levélben tiltakozzon és ha ugy érzi, hogy nem boldogul, akkor fordulhat birósághoz is, ha ugy gondolja, hogy itt törvénytelenség történt.
    Az egyes konkrét eladási esetekben is tud az állampolgár jogilag szabályozott körülmények között tiltakozni. Az elnököt senki nem huzta be a csőbe, neki ez a jogköre, ezt tehet, mást nem. Ezt a lépést meg is tette, ezt megértettük és ennyi.
    Senkinek nem érdeke az ország kiárusitása, itt legfeljebb arról lehet szó, hogy bizonyos vagyon tárgyak lásd VOLÁN, és még ki tudja micsoda, nincs már sok, esetleg kedvezően értékesithetők és az abból származó pénzek hasznos célokra fordithatók. Amennyiben ezek a célok további munkahelyet teremtenek, vagy jelentős és növekvő adóbevételt generálnak, akkor ezzel mindenki jól jár, még az is aki tiltakozik ellene. Talőán jobb lett volna, ha ebben a kihegyezett politikai szituacióban a kormány jobban kommunikálta volna szándékait és mindenki számára egyszerü szavakkal közérthetővé tenné, hogy mit miért tesz. Sok félreértés, félremagyarázás nem történhetett volna meg.