Népszabadság * Kun J. Erzsébet * 2007. szeptember 11.
Nyilvánvalóan a parlamentarizmus melletti állásfoglalás, a parlamentáris rendszer melletti gesztus, hogy az államfő az ülésszak nyitónapján szánta rá magát arra, hogy a közéletet foglalkoztató súlyos kérdésekben megnyilatkozzon – értékelte lapunknak a köztársasági elnök tegnapi beszédét Debreczeni József. A politológus emlékeztetett arra, hogy Sólyom László kezdettől fogva hangsúlyozta: csak nagyon fontos, általános jelentőséggel bíró, nagy ügyekben szólal meg. Debreczeni szerint olyan helyzetben tette ezt, amikor a jobboldalon menetrendszerűen vonják kétségbe a rendszerváltozással született parlamentáris berendezkedést, a képviseleti demokráciát. A politológus megjegyezte: a korábbi államfők nem éltek azzal az eszközzel, hogy a parlamenti ülésszak nyitónapján felszólaljanak.
Fontos, hogy az államfő megfogalmazta: mérhetetlenül romboló, a káoszba vezető azoknak a tevékenysége, akik az alapértékeket és az alkotmányos alapokat kérdőjelezik meg. S bár Sólyom László konkrétan nem nevezett meg senkit ezek közül, tudható, hogy a szélsőjobbtól kezdve Orbán Viktor számos megnyilatkozására utalt. A politológus szerint a köztársasági elnök törekedett arra, hogy pártok fölött álljon, de úgy próbálta ezt megtenni, hogy igyekezett a baloldallal, a kormány politikájával szembeni – személy szerint Gyurcsány Ferencre is utalva – kritikus megállapításokat tenni. Szerinte ezek túldimenzionáltak voltak.
Fontos, hogy az államfő az árpádsávos zászló használatát a holokausztra, illetve annak áldozatainak érzékenységére hivatkozva nemcsak rossznak és károsnak mondta, hanem kifejezetten kérte, hogy nemzeti érzéseiket ne ezen keresztül nyilvánítsák ki. A politológus ugyanakkor nagyon hibásnak tartja azt a helyzetértékelést, amivel Sólyom a magyarországi szélsőjobboldali veszélyt jelentéktelennek minősítette. Mindazonáltal az államfő beszédében végig a középen állás érződött – mondta.
A miniszterelnök parlamenti nyitóbeszéde rendkívül hosszú, terjengős, elvont elvi fejtegetésre sikeredett, fontos volt azonban, hogy egyértelműen letette a garast a reformok mellett – mondta a politológus. Utalt arra, hogy reformügyben nyilvánvalóvá lett a szabad demokratákkal való konfliktus, amikor kimondta: reformrealistának kell lenni, nem lehet a közvéleménnyel szemben áterőltetni a reformokat, társadalmi támogatást kell hozzájuk szerezni.
A Fidesz „hagyományos” kivonulásával kapcsolatban megjegyezte: Sólyom a közös felelősségre utalt. Orbán ugyan azt mondta, hogy támogatják a köztársasági elnök törekvéseit, ám ez ezzel ellentétes reakció. Hozzátette ugyanakkor: ha az államfő bent marad a miniszterelnök beszéde alatt, lehet, hogy a Fidesz helyzete is nehezebb lett volna a kivonulást illetően.
Az államfői időzítés jó volt, amit mondott, az pedig vélhetően saját helyzetmegítélését tükrözi, ami nagyon jó – így értékelte a köztársasági elnök beszédét Kiszelly Zoltán politológus. Megállapítása szerint inkább a kormánnyal szemben volt kritikus, illetve az egész politikai elittel szemben is. Kiszelly fontosnak tartja, hogy az államfő úgy látja: a Magyar Gárda-ügy ideológiává vált, az emberek pártszemüvegen keresztül kezdik nézni, és ez nem jó. Ebből a szempontból is inkább a kormányt marasztalta el, mert a félelemmel manipulál. A politológus szerint kérdés az elnöki beszéd utóélete, az, hogy hogyan jelenik meg a politikai diskurzusban az, hogy a Fidesz nem kapott annyi kritikát, s hogy ezt a párt igazolási alapként használja-e fel a napi politikai csatározásokban. Bár – tette hozzá – nem lenne stílusos a hivatkozás, mert ezzel a köztársasági elnököt a jobboldalra pozícionálják.
A Gyurcsány-beszédről Kiszelly azt mondta: a miniszterelnök „haza beszélt”, a pártjának, a baloldali szavazóknak. Szokásához híven megpróbálta középre helyezni magát a reformtagadók és a reformradikálisok közé. A beszéd egyébként a politológus szerint emlékeztet a tavaly tavaszira, csak most kicsit önkritikusabb volt.
