Népszabadság * Bauer Tamás * 2007. szeptember 12.
Kép: MarabuVan, aki ironizál vele kapcsolatban, és van, aki szerint a fasizmusra emlékeztet és veszélyezteti a magyar demokráciát. Így beszélt róla a miniszterelnök is, mire az SZDSZ frakcióvezetője sietett kijelenteni: nincs fasizmus, nincs fasiszta veszély. Mi hát a Magyar Gárda, és valóban veszélyes-e?
Egyesek szerint a gárda törvényes, hiszen a bíróság bejegyezte. Ám a bejegyzés csak a benyújtott alapszabályról ad minősítést, mely csupán a hadi sírok és emlékművek gondozásáról, szociális missziók támogatásáról és egyéb ártatlan tevékenységekről szól. Az alapító nyilatkozatból, az első gárdisták eskütételéből, vezetőik interjúiból valami egészen más rajzolódik ki: félkatonai szervezet, amely erőszakos fellépésre szerveződik. A tagok nem „belépnek”, hanem „besorozzák és felesketik” őket. A gárda „rend- és polgárvédelmi feladatokban” kíván aktívan részt venni, és „része vagy gerince kíván lenni a majdan felállítandó nemzetőrségnek”. A jelentkezőktől megkérdezik testmagasságukat, testsúlyukat, és hogy voltak-e katonák. Elvárják tőlük, hogy – önállóan, lövészegyletekben – fegyverforgatási ismeretekre tegyenek szert. „Elvisszük a srácokat lőterekre, kispuskával lehasal, lő ötöt, ennyi.” Miért is? A parlagfűirtáshoz vagy a hadi sírok gondozásához kell a lőgyakorlat? A szerveződés módja, a fegyelem és alárendelődés – amit az egyenruha és más külsőségek fejeznek ki – fegyveres szervezetek jellemzője.
A gárdát meghatározott politikai célt és eszmevilágot követő fegyveres szervezetnek szánják. Létrehozását az alapító nyilatkozatban azzal indokolják, hogy „a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelem híján maradt”, hogy „nemzetünknek már nincs hová hátrálnia”. A gárda „üzen mindazoknak itthon és a nagyvilágban, akik nemzeti széttagoltságunkban, megtörtségünkben és megsemmisítésünkben érdekeltek: Nem hagyjuk!” Azt – a magyar közélet jobboldalán széles körben megjelenő – nézetet képviselik, hogy Magyarország kapitalista átalakulása, a versengő többpártrendszer, az európai integrációban való részvétel és a jelenlegi határok elfogadása mind rossz dolog, amellyel szembe kell szállni. Ez a nézetrendszer természetesen legitim módon képviselhető, megjelenhet a nyilvánosságban, szervezhető rá párt, de nem hozható létre érvényesítésére – miként más álláspontéra sem – félkatonai szervezet, amely erőszakkal lép fel más politikai irányzatok képviselőivel szemben. Márpedig a Magyar Gárdát erre szervezik. Vezetője egy tévériporter kérdésére elmondta: ellenségnek tekintik a jelenlegi kormányt. Az eskütételi ceremónia főszereplője az az egykori politikus volt, aki szerint a más nézeteket vallókkal szemben helye van – a rendszerváltás során helye lett volna – a diktatúrának.
Effajta félkatonai szervezet a magyar alkotmány szerint nem hozható létre. Az alkotmány a demokratikus jogállam egyik alapelvéből az erőszak állami monopóliumából indul ki, amikor körülhatárolja a honvédelemmel és rendvédelemmel foglalkozó állami fegyveres testületek körét, s amikor kimondja, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Polgárai biztonságát védi az állam azzal, hogy erőszakot velük szemben csak szigorú törvényi előírások alapján, az állam közvetlen fennhatósága mellett működő szervezetek gyakorolhatnak. Ahol nincs jogállam, ott mások – nemesi bandériumok vagy darutollas különítmények – gyakorolnak erőszakot a polgárokkal szemben, de jogállam, ilyesmi nincs. Seres László (Hírszerző) szerint a liberális magyar egyesülési jogba „belefér az is, hogy árpádsávos emberek fegyvertelen önképző gárdát alapíthatnak, ha egyébként betartják az alkotmányt”. Szerintem viszont Nehéz-Posony Mártonnak van igaza (A gárda és közönsége, augusztus 30.): ha már a bíróság – minthogy a beadott alapszabállyal megtévesztették – bejegyezte a szervezetet, az azóta kapott információk alapján az ügyészségnek a bejegyzés törlését kell kezdeményeznie.
Néhány száz bakancsos férfi masírozása önmagában nem jelentene veszélyt. Nem jelentett veszélyt Szabó Albert csapata, a Vér és Becsület, miért lenne veszélyesebb a Magyar Gárda? A válaszhoz figyelembe kell vennünk a politikai környezetét.
A Fidesz először az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetként vette tudomásul a gárdát, s az egyesülési jogukkal élők védelmét ígérte. Azután frakcióvezetője kijelentette, hogy a Magyar Gárda létrejötte rossz a Fidesznek és rossz Magyarországnak, alelnöke pedig felhívta a fideszeseket, hogy tartsák távol magukat tőle. Orbán Viktor elutasította az elhatárolódásra való felszólítást, majd a nagyköveteknek azt mondta, hogy a Magyar Gárda rossz válasz a válságra, amellyel szemben demokratikusan és erőszakmentesen kell fellépni. De nem mondta ki sem azt, hogy a gárda antidemokratikus, sem pedig azt, hogy erőszakra szerveződött. Nem fordulhatott szembe a Magyar Gárdával, mert az ugyanazt az eszmevilágot képviseli, mint ő maga. A gárda ugyanazt az etnikai alapú nemzetfelfogást képviseli, amit a státustörvénnyel, a kettős állampolgársággal az orbáni Fidesz. A nemzet hanyatlásáról, hátrálásról, gyengítésről beszél egy olyan időszakban, amikor Magyarország ez Európai Unió és a NATO tagjaként történelmében példátlan lehetőségekhez jutott, gazdasági teljesítménye – néhány éves átlagban – jobb, versenyképessége erősebb, lakosságának életszínvonala pedig magasabb, mint korábban bármikor. Nem ugyanígy hamisítja meg az ország helyzetét a válsággal riogató Orbán és a „rosszabbul élünk, mint négy éve” hazugságát terjesztő Fidesz?
A gárda mögött álló Jobbik a melegek elleni fellépésre buzdít. Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében felrótta a „68-asoknak, hogy a nemi identitást is olyan köteléknek tekintették, amitől jobb, ha az ember szabadul, s szerinte a mai Európa újra felfedezi, hogy „az ember csak párban képes életet létrehozni, maga is így született”. Vagyis Orbán megtámogatta a budapesti melegfölvonulás megzavaróit. A Jobbik agresszív módon hirdeti a „keresztény Magyarország” gondolatát, Orbán miniszterelnökként a „történelmi” egyházak értékrendjével azonosította kormányának szemléletét. A gárdisták a nyilasokat idéző árpádsávos jelvényt viselnek, Orbán pedig meghonosította pártjának rendezvényein az árpádsávos zászlót.
Nemcsak a közös eszmék kötik össze Orbánt a Magyar Gárdával, hanem a politikai hadviselés normái is. Amikor a gárda alapító nyilatkozata „nemzeti önvédelemről” beszél, azt a logikát követi, amelyet Orbán hozott be a magyar közéletbe, amikor „idegenszerűnek” nevezte a kormányon levő politikai ellenfelet. Orbán az elmúlt évtizedben rendszeresen egyértelművé tette: nem az adott politikai közösségen belüli vetélytársnak, ellenfélnek, hanem megsemmisítendő ellenségnek tekinti a mai kormánypártokat. Miként a gárda elnöke. Megkérdőjelezhető a választások eredménye, népszavazással ellehetetleníthető a kormányzás. A választási kampány számos epizódja után a Kossuth téri kordon lebontása is azt üzeni: a szocialista-szabad demokrata kormánnyal szemben minden eszköz megengedett. A „nemzeti önvédelemre” szervezett félkatonai alakulat létrehozása csak egy további lépés az Orbán által kijelölt irányban. A Magyar Gárda az Orbán által évek kemény munkájával kialakított militáns, jobboldali radikalizmust képviseli. Nem véletlenül van alapítói között az Orbán polgári köréből ismert Jobbik-elnök mellett az Orbán által olvasásra ajánlott hetilap főszerkesztője. Ahogy az Orbán által felépített Fidesz-körüli intézményrendszerhez kell sorolnunk a Fidelitast és a Gazdaköröket, a Hír TV-t és a Lánchíd Rádiót, a Demokratát, a Magyar Nemzetet és a Magyar Vizslát, úgy ennek a sokágú intézményrendszernek sajátos eleme a Magyar Gárda is. Joggal tekinthetjük ezért Orbán gárdájának. Mit sem változtat ezen, hogy a fellépése Navracsics, Pokorni vagy Kövér számára „rossz”, zavaró, alkalmatlan, s hogy külföldiekből álló közönség előtt maga Orbán is kényszeredetten rossz válasznak minősíti, hiszen effajta kettős beszéddel korábban is találkoztunk a Fideszben, s a késlekedésből a hívek jól értik: a bírálat a külföldnek szól, nem kell komolyan venni. Nem véletlenül volt a Fidesz első reakciója mégiscsak az egyesülési jog „védelme”. Nem véletlenül támad „hisztériakeltésként” a Magyar Gárdával szembeni mindenféle tiltakozást a rendszeresen Orbán szándékait megjelenítő jobboldali sajtó.
Annak, hogy a magyar közéletre évek óta ránehezedik az Orbán által mozgósított jobboldali radikalizmus nyomása, további következményei is vannak. A demokratikus államrendben a végrehajtó hatalomtól független garanciális intézmények védik a társadalmat az alkotmányellenes fellépésektől. A rendőrség, az ügyészség és a bíróságok az elmúlt évek folyamatos politikai nyomása alatt lassan képtelenné válnak erre. A rendőrség tavaly ősszel hol megbénult, hol indokolatlanul erőszakoskodott. A bíróságok hosszú ideje sem a sajtóperekben, sem a rendbontások ügyében nem képesek kiszámíthatóan, a szabadságjogokat tiszteletben tartva és ugyanakkor a társadalom rendjét fenyegető jogsértéseket megtorolva ítélkezni. Az ügyészség évekre politikai szándékok rabjává lett. Ezek az intézmények nem tudják függetleníteni magukat attól, ahogy a magyar nyilvánosságban folyamatosan megkérdőjeleződnek az európai demokrácia elemi normái. Ennek következménye az is, hogy ez idő szerint arra sem képesek, hogy miközben az alkotmánnyal összhangban tudomásul veszik a szélsőséges nézetek verbális vagy akár politikai megjelenését, ha szükséges – és most szükséges -, szintén az alkotmánnyal összhangban, a hatályos törvények alapján gátat vessenek egy félkatonai szervezet működésének.
A demokratikus intézményrendszer másik fontos garanciális intézménye a köztársasági elnök. Ő mint az államszervezet demokratikus működése felett őrködni hivatott intézmény eligazítást ad a társadalomnak: összhangban van-e egy közéleti jelenség az alkotmányossággal, avagy sem? Elképzelhetetlen, hogy effajta szerveződés fellépésekor egy német, osztrák vagy olasz köztársasági elnök munkatársa révén azt üzenje a közélet részvevőinek, hogy „egyaránt elítéli a félelemkeltésre alkalmas demonstratív rendezvényeket, valamint a félelemmel való manipuláció eszközét is”. Sólyom László ezzel nemcsak „középre helyezkedett” az alkotmányos rendet veszélyeztető fellépés és annak bírálata között, hanem azt is figyelmen kívül hagyta, hogy itt nem csupán demonstratív rendezvényről, hanem állandó szerveződés létrehozásáról és működtetéséről van szó. Nem tért el ettől országgyűlési beszédében sem.
A Magyar Gárda veszélytelen lehetne akkor, ha a demokratikus rendszer védelmi intézményei intaktak volnának, de veszélyessé válik, ha nem azok. Önmagát csapja be ezért, aki bagatellizálja a Magyar Gárda fellépését. Orbán gárdája valamennyiünk szabadságát fenyegeti.
Bauer Tamás,
közgazdász, 1994 és 2002 között országgyűlési képviselő (SZDSZ)
