VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Disznóvágás mise előtt
Televízió
Az augusztus 25-i gárdistaavatás alkalmával támadt föl érdeklődésem Pörzse Sándor médiaszemélyiség iránt. Megtekintettem a Pörzsölő c. műsort a Széles Gábor nagyvállalkozó és médianábob uralta Echo TV-n vasárnap reggel nyolc órakor. Nem szokásom a vasárnap reggeli médiafogyasztás, például a Magyar Rádió egykor legendás Vasárnapi újság c. médiaikonját is csak egyszer, de akkor későn feküdtem le. Szóval Pörzsölő, mely egy nagy ívűen szellemes cím, Pörzse Sándor neve mellett nyilvánvalóan a faluhelyen közkedvelt vidám elfoglaltság, a disznóvágás egyik korai munkafázisára utal. Pörzse Sándor egykor a TV3 nevű képződményben tűnt fel, ott vezetett műsort a kilencvenes évek egyenes derekán, akkoriban már évtizede divatjamúlt emblematikus hajviseletével (középen elválasztott, mindkét oldalon tartóshullámmal gazdagított félhossz), némileg Péchy Blankás-an magyartanáros dikciójával, és egész lényének „fehérzoknis-makkoscipős” kisugárzásával hívta fel magára a közönség figyelmét, mely kisugárzással akár lehetett volna az akkor még másodosztályú Békéscsaba labdarúgócsapatának viceintézője, aki olyan dumákkal csajozik edzőmérkőzés után a dévaványai diszkóban, hogy „gyere kislány a sarokba / kolbászt dugok a farodba”.
A Pörzsölő minimáldíszletben egyórás beszélgetős műsor, az AGB számára értelmezhetetlen Echo TV-n vasárnap hajnalban, a margó margója, pont el lehet utána még menni misére. Négy vendég, első témája a „végkiárusítás”, vendég Torkos Matild újságíró. Esett szó a privatizáció álságairól, az Antall-kormány ebben vállalt főbűnösségéről (!), adósságcsapdáról, Világbank-gyarmati helyzetről. Zsebkendőnyi helyen biciklicsel, s máris az egészségügynél tartunk, „kíváncsiak lettek a fiúk, mennyiért lehetne eladni a magyar egészségügyet” (Torkos), Pörzse riporter nem győz bólogatni, hát de az angol vasutak is hogy összeomlottak a privatizációtól, de hát a tv2-n és az RTL Klubon nevelkedett, agymosott birkanép úgysem látja át ezeket a bonyolult és szofisztikált összefüggéseket. Újabb mozdulat, a fürge Pörzse, a gyors eszű Torkos máris a Szetey-ügynél jár. Pörzse ugyan „nem nagyon látogatja az internetet”, de azon álmélkodik, hogy ki az isten veszi észre azt, ha egy félreeső honlapon fenn van egy kép 20-22 percig. Hát kit zavart az ott?! (Közbevetőleg megjegyzem, hogy a Szetey-ügy és a Magyar Gárda megalakulása nyomán felmerült bennem a gondolat, hogy az utcára is hordani fogom a ruhatáramba egy véletlen folytán bekerült fekete pólót, melyen egy rózsaszín Uzi látható. Elismerem, többféle interpretációs lehetőség is adódhat, ám a buzi-Uzizás előtt óvón felhívnám mindenki figyelmét, hogy nevezett izraeli gyártmánykülönlegesség a kiskaliberű könnyű ismétlőfegyver kategóriában magasan világelső, könnyedén veri versenytársait, például a Skorpiót vagy a Sztocskint. És itt van tér arra, hogy kikérjem magamnak a Magyar Gárda Bencsikné által tervezett egyenruháját! Sok mindent gondolhatunk a nyilasokról, de azt nem lehet elvitatni tőlük, hogy viseletükben a kor military-divatjának átlagát hozták, nagyjából a mindmáig ikonértékű SS-egyenruhát másolták, ezt harmonizáló zöld inggel és ellenpontozó árpádsávos karszalaggal dobták fel. Az SS-egyenruha mind a mai napig kedvelt jelmeze hetero és meleg szadomazo pornófilmeknek, persze ők is a művészetet másolják, akár a természet, gondoljanak csak Charlotte Rampling félmeztelen-nadrágtartós, SS-tányérsapkás, fekete bőrkesztyűs alakjára az Éjszakai portásban [r.: Liliana Cavani; 1974] vagy Helmut Berger számos Oscar Wilde-i hangütésű náci-dandyjére Luchino Visconti filmjeiben. A Magyar Gárda ehhez képest összevissza bakancsok, lajbiszerű fekete mellény, kihajtott fehér ing – úgy néznek ki ebben a szép magyar daliák, mint megannyi félrészeg böllér, aki disznóölés után a búcsúban igyekszik meginni a 43. nagyfröccsöt kisüsti kísérővel, és az azt követő könnyű, levezető tömegverekedés után szétszerelni a ringlispílt. És a sapka?! Micsoda stíltévesztés! A Levi Strauss-sapkán úgy áll az árpádsávos címer, mint tehénen a gatya! Akkor már a nyíregyházi fiókszervezet sokkal dizájnosabb, bár náluk meg a karszalag-tartó szerkezet emlékeztet a cserkészmozgalom öltözködéskultúrájára vagy még inkább az egykori lengyel Harcer-szövetségére.)
Torkos Matild újságíró összeesküvést orront, pláne, hogy már korábban a Magyar Nemzet „látókörébe került” a Brazíliából (helyesen: Argentínából) hazatért Szetey, aki Klára asszony spanja valahonnan, de Gyurcsánynak is eladott egyszer valamilyen tízszázaléknyi üzletrészt egy, azaz egy forintért. Hogy ez mi, mikor, mekkora értékű volt etc., az újságíró nem részletezte, üstöllést lefordult a témáról, mint Gera Cannavaróról, és máris tényként közölte, hogy a Magyar Nemzet egyetlen munkatársa sem antiszemita. Engem ez őszintén megnyugtatott. Torkos újságíró árnyalatlan gondolkodása annál kevésbé, ő, aki most a hajdan liberális Magyar Hírlap főmunkatársa lett, igazán tudhatná, hogy a Szetey államtitkár mögé viccesen háttérré photoshopolt auschwitz-birkenaui táborban nemcsak zsidókat, hanem cigányok, lengyel ellenállók, német kommunisták, orosz hadifoglyok mellett számos országból homoszexuálisokat is fogva tartottak és megsemmisítettek, tehát a nevezett napilapnál létező vagy nem létező homofóbiáról kellett volna szólnia. Persze akiknek mindenről ugyanaz jut az eszükbe!
Torkos out, Lanszki in. Lanszki Imre foglalkozás-meghatározása: Pilis-kutató. Nyilván tudna a szívcsakráról is beszélni, de Lanszki Imre most Árpád vezér sírját találta meg. Kr. e. 6000-8000 évvel – a Körös-menti kultúrát is megelőzően – már egy „háromszoros Trója méretű város állt Fehéregyháza helyén”, ahol Lanszki Imre „érzés alapján” találta meg Árpád sírját, ám később utána olvasott Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. munkájában, melyben elméletét igazolva látta. Szó esik Attila koporsójáról is, mely nem koporsó, de a geszták hangsúlyosan írják, hogy „arany, ezüst és vas közé temették”. Pörzse Sándor arca megnyerő ilyenkor, elgondolkodik, mint egy kisdiák vagy inkább fűzfapoéta, ki éppen bökverséhez találja nehezen a keresztrímet. Thaly Kálmán is megidéztetik, a XIX. századi kuruckutató akadémikus, akit, ezt Lanszki mondja, „félnótásnak” tartottak a kor szakemberei, viszont a Radvánszky-kastély kertjében gondolkodott ő az Árpádok felől, „ami ma a munkaterápiás intézet gyümölcsöse”. Pörzse megkérdi, mennyi kéne a feltáráshoz, ha lenne állami akarat, vagy volna amerikai nagybácsi („Tom Lantos volna, csak ő most mással van elfoglalva”), Lanszki szerint már „egy budai villa árának fele”, 170-200 millió forint elég lenne, ezt Vörös Győző ellenzéki egyiptológus is megerősítette, de az állam megszüntette az ad hoc régészeti feltárási alapot, ezért nemzetközi összefogásban bízik, a NASA-tól már jött biztató visszajelzés.
És még nincs vége, Markovits László, a Vasas elnöke a vendég, aki korszerű műfüves sporttelepet létesít éppen a Fáy utcai „kínai kupleráj” helyén. Így, egy évre az olimpiától Pörzsének persze kötelessége megjegyezni, hogy ez a kormány tönkreteszi a magyar sportot, példa erre az FTC, mely az „ellenzékiség bázisa”. A Vasas meg komcsi, proli csapat volt, de mára helyes üzleti modellt választottak, és a Vasasban sportolnak Orbán Viktor, Fodor Gábor, Bajnai Gordon és Pörzse Sándor gyermekei is. Halleluja! A Pörzsölő egész ideje alatt fut alul a hírcsík, szinte kizárólag tálib, iraki és gázai veszteségekről olvashatunk. Az utolsó vendég Hankó Ildikó antropológus, akivel arról esik szó, hogy III. Béla az egyetlen Árpád-házi királyunk, akinek megvannak a maradványai. Az igazság az, hogy ebbe a beszélgetésbe már visszaalszom, néha riadok, akkor anomáliákról esik szó, meg hogy Könyves Kálmán kis, nyüzüge ember volt, míg III. Béla 190 centis lovagkirály, a felesége hétszer szült, a szakantropológus ezt évszázadok múltán is jól látja a szeméremcsonton, aztán valami méreggyűrűről esik szó, Pörzse eddig azt hitte, ilyen csak a mesében van, aztán megjegyzi, hogy sajnos csak szűk körben ismert az a tény, hogy az Árpád-házi királyok közül sokan daliás termetűek voltak. Vége a műsornak, és még mindig csak vasárnap reggel kilenc óra.
(Pörzsölő, Echo TV, vasárnap 8-9-ig)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 36. szám
