Forrás: Magyar Hírlap

A kihagyhatatlan Nagybánya

A nagybányai művésztelep gondolata Hollósy Simon müncheni magániskolájában született meg. A mester tanítványaival és festő barátaival a magyar művészélet megújításáról álmodozott: nyitni szerettek volna a modernista törekvések felé. 1896-ban megnyitotta magániskoláját. Az életszerűbb ábrázolásra törekvő fiatalok gyülekeztek itt. A vezető szerepet később egy másik mester, Ferenczy Károly vette át, akihez Iványi Grünwald Béla állott legközelebb. Ő 1906 után a Párizsból Nagybányára utazó fiatal művészek, a neósok újító mozgalmának szimpatizánsa lett, sőt 1909-ben a szecesszióval rokonszenvező kecskeméti művésztelepre költözött. A nagybányai mozgalom teoretikusa Réti István volt. Réti munkásságukat egy magas színvonalú albumban foglalta össze. Velük együtt dolgozott rövidebb-hosszabb ideig Glatz Oszkár, Csók István, Zemplényi Tivadar. Ferenczy halála után a festőiskolát Thorma János és Réti István vezette. A fiatalabb nemzedékből Mikola András, Ziffer Sándor, Boromisza Tibor, valamint a későbbi Nyolcak néven jelentkező festők többsége kapcsolódott még Nagybányához.

Gödöllői álmok

A művésztelep megalakulását 1901-re tehetjük, amikor Körösfői-Kriesch Aladár és vele egy időben több alkotó is a városba költözött. Körösfői, Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede fejében régóta érlelődött egy közösségformáló művészeti társaság gondolata. Már Gödöllőre költözésük évében megalapították a magyar szecesszió egyetlen szervezett csoportosulását, a gödöllői művésztelepet.

A telep magját jelentő szövőiskola és műhely 1904-ben kezdte meg működését. A helybeli nők a németeleméri szövőgyárból átvett szövőszékeken sajátíthatták el az egyszerűbb szövési technikákat, valamint a növényi eredetű festékekkel végzett fonalfestést. Párizsi tanulmányai után 1905-ben ideköltözött a svéd származású Leo Belmonte is, és gobelinszövésre tanította a gödöllőieket. Két évvel később a szövőiskola az Iparművészeti Iskola tanműhelye lett. Ekkor már itt dolgozott a szintén diódi Boér Lenke, valamint a Frey nővérek is. Időközben a Körösfői körül szerveződő művészcsoport tagjai, akik a festészet és a grafika mellett az iparművészet területén is alkottak, sorra vásároltak vagy béreltek házat a környéken. Művészetük a kézművességhez való visszatérés jegyében fogant (Ruskin, Morris), életvitelükben a paraszti életformákat követték (Tolsztoj). Kapcsolatban álltak olyan művészekkel, mint Walter Crane vagy Akseli Gallén-Kallela, ők Magyarországra is ellátogattak.

Az első világháború kitörésével működésük megszakadt, és Körösfői 1920-ban bekövetkezett halálával a kolónia gyakorlatilag felbomlott.

Szentendre, az ékszerdoboz

Az első világháború után a magyar művészetben új generáció lépett színre, a tagjai elsősorban az úgynevezett római iskola stílusát követték. Az 1928-ban megalakult szentendrei művésztelepen bontakoztak ki a magyar művészet új avantgárd törekvései, az alkotókat főként későbbi, harmincas évekbeli munkáik révén tartja számon a művészettörténet.

A frontról hazatérő fiatalok Árkádia-festészetét Szőnyi István reneszánsz ízű kompozíciói és heroikus önarcképei indították el. A testek plasztikus tömegét hangsúlyozó, fény-árnyék kontrasztra épülő, monumentális hatású aktok többnyire bibliai-mitológiai keretbe helyezve jelennek meg a képeken, és fontos szerepet kap a spirituális fény is. Ebbe a társaságba, a Szőnyi-körbe tartozott még Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet és Patkó Károly. A húszas évek elején nem csak a Szőnyi-kör tagjainál érvényesül a neoklasszicizmus: a nagybányai művésztelepen többek között Korda Vince alkotott hasonló stílusban. Kiemelkedő a művészek grafikai munkássága. Mozgalmas tusrajzaival és rézkarcaival Aba-Novák, Patkó és Szőnyi mellett az úgynevezett rézkarcoló nemzedékhez tartozik még Varga Nándor Lajos és Tarjáni Simkovics Jenő is.

A szentendrei iskola festészetében három fő irányt lehet megkülönböztetni, de stílusjegyei sok esetben keverednek egymással. Czóbel Béla a francia expresszionizmus, a párizsi iskola hatását hozta magával, Barcsay Jenő a város környéki táj és a városkép motívumaiból kezdte kialakítani konstruktivista módszerét, a szürrealizmus magyar válfajának megteremtése pedig Vajda Lajos és Korniss Dezső nevéhez fűződik. A fiatalon meghalt Vajda útját barátja, Korniss Dezső folytatta, geometrikus rendbe szerveződő festményein a magyar népművészet groteszk hangvétellel párosul.

A harmincas évek elejétől Szentendrén dolgozott Paizs Goebel Jenő, az ő szürrealisztikus festészetében sajátosan ötvöződnek a naiv és mágikus stíluselemek. Ámos Imre művészete pedig a zsidó kultúrában gyökerezik, Chagall látomásai nyomán festette drámai hangú képeit, melyekkel a háború embertelensége ellen tiltakozik.

Balogh Amanda