Az elhatárolódás mint kifejezés nem alkalmas arra, hogy a Fidesznek a Magyar Gárdához, és egyáltalán a szélsőjobbhoz való viszonyát meghatározza. Ezt most már magától Orbán Viktortól tudjuk, bár az információt a média nem könnyen szerezte meg. A pártelnök ugyanis – munkatársai állítása szerint legalább – már elhagyta azt a parlamenti helyiséget, amelyben a sajtó munkatársai keresték. Nem lévén azonban a szobának másik kijárata, mint amelyik előtt a kamerák már jó ideje letáboroztak, a makacs riporterek mégiscsak benéztek, és az így fellelt pártelnök végtére kénytelen volt mondani valamit.
Végül is azt, hogy az elhatárolódás azért nem a megfelelő szó, mert ő valójában mindenkitől, például a jelen lévő újságíróktól is elhatárolódik. Látják, el vagyok határolódva, mutatott maga köré az elnök úr, és mielőtt selyma mosollyal távozott, azért közölte még, hogy Navracsics frakcióvezető úr e tárgyban elhangzott nyilatkozatát persze szó szerint, személyes véleményeként is osztja. Ami kétségtelenül következetes vállalás, hiszen a Navracsics-szövegben sem hangzott el az „elhatárolódás”; sőt semmi olyasmi, ami akként volna értelmezhető. A Fidesz frakcióvezetője gyalázatosnak nevezi ugyan, hogy a Lánchíd rádió on-line kiadása közétette a Szetey Gábor államtitkárról készített fotomontázst, de az eseti minősítésen nem lép túl, viszont a kormány reakcióját hisztériakeltésnek nevezi. Jól érzékelhető, hogy Navracsics is úgy tart a szélsőjobb egyértelmű elítélésétől, mint ördög a tömjénfüsttől: az alkotmány, a törvény és a rend általában vett védelmezőjének pózába vágja magát, csak arra nem hajlandó, hogy konkrétan az ultraradikális, posztfasiszta jelenségekről beszéljen.
A Fidesz arra az álláspontra helyezkedik, hogy ilyenek márpedig nincsenek. Pokorni Zoltán még hétfőn, nyilván a párt elnökségi ülésén kapott felhatalmazás alapján sajtótájékoztatót tartott, megfogalmazandó, hogyan viszonyul a legnagyobb ellenzéki alakulat a Magyar Gárda létrejöttéhez. Azóta a média emberei és a politikusok is úgy hivatkoznak erre a magyarázkodásra, mint a jobboldalról érkező leghatározottabb véleményre, hiszen Pokorni kétségkívül azt mondta, hogy a „Fidesz semmilyen közösséget nem vállal ezekkel a szándékokkal” – mármint a gárda szándékaival -, és arra kérte a párt tagjait, „maguk se tegyék ezt”.
Kevésbé idéztetik azonban az alelnök úrnak az a passzusa, amelyben arra keres választ, vajon miféle szándékokról is beszélünk. Pedig az ominózus mondat gyönyörű, hogy azt ne mondjuk, fenomenális. Pokorni Zoltán nem tudja, hogy „jó szándékú, de meggondolatlan emberek naivitása vagy provokátorok tudatos számítása munkál-e a Magyar Gárda mögött”.
Mindenesetre, munkáljon ott bármi, azzal a Fidesz nem vállal közösséget. Ez helyes, végtére, amikor az ember nem tudja, miről van szó, jobb, ha… ha mit is? Ha elhatárolódik? Mert ez a megfogalmazás, hogy „nem vállal közösséget”, nos, ez bizony úgy hangzik, mint egy szabályos elhatárolódás. Pokorni alelnök szembe menne az elnökkel? Nem vállal közösséget a Magyar Gárdával, vagyis vállalja, hogy elutasítja? Eszerint Pokorni volna a Fidesz lázadója, a nyílt beszédű konzervatív, aki igenis néven nevezi a dolgokat, és keményen tartja magát az európai normákhoz?
De hát nézzük meg, valójában mit is utasít el az egykori történelemtanár. Olyasvalamit, amely nézete szerint kétféle kútfőből származhat. Vagy „jó szándékú, de meggondolatlan emberek naivitásából” vagy „provokátorok tudatos számításából”. Harmadik verzió szóba sem jöhet. Hogy a Várban netán posztnyilasok grasszálnának, kizárt dolog. Ilyen csúnya szándékok semmiképp se „munkálnak” a gárdásdi mögött. Következésképp: amitől Pokorni elhatárolódik, az lehet naivitás, lehet provokáció, de fasisztoid kezdeményezés biztosan nem.
Mármost csak az a kérdés, hogy – maradva egyelőre az első lehetőségnél – kiknek a naivitásáról szólna a történet? Hadd ne említsünk neveket (ez nem a reklám helye), közismert, kicsodák fémjelzik a „nemzetmentő” alakulatot. Ők, az alapító atyák volnának a jó szándékú naivok? Felnőtt emberek, többéves, meglehetősen szorgalmas, elszánt közéleti munkássággal a hátuk mögött? Radikális rendezvények és orgánumok vissza-visszatérő szereplői, korifeusai, működtetői? Vajon mit szólnak hozzá, hogy Pokorni a Fidesz nevében most lenaivozza őket? Őket, akik minden fórumon ott vannak, ahol a pártnak aktív propagandistákra van szüksége? Ott, amikor az eszmebarikádokon harcolnak, ott is naiv fegyvertársaknak tekintik őket?
De vegyük a másik eshetőséget. Ha nem naivok, akkor provokátorok, mondja Pokorni. Ez már viszont egyenesen sértő feltételezés. Kipróbált, mindennapos csatákban edződött, elkötelezett férfiakat azzal gyanúsítani, hogy az ellenfél megbízásából gárdáznak – ez nem más, mint az árulás vádja. És miért árulták volna el a szélsőjobb Magyarországát? Mindig is beépített emberek voltak, vagy csak utóbb csábították át őket? És ha igen, mivel? Provokátorok lettek, mert megváltozott korábbi világnézetük, és most így remélnek használni az új meggyőződésük szerint igazabb ügynek, vagy simán lefizették őket?
Mindegy is: akár naivak, akár provokátorok a gárda életrehívói, mindenképp Gyurcsány Ferencnek köszönhetők. Ha naivak, akkor az a méltányolható jó szándék munkált bennük, hogy nyilas nosztalgiák élesztésével segítsenek megbuktatni a kormányfőt, ha pedig provokátorok, akkor természetesen a miniszterelnök mindet személyesen maszkírozta nácinak, hogy majd leleplezhesse őket.
Tegyük fel, mindez Pokornit nem is érdekli. Akármilyen indítékból gárdáznak, a Fidesz számára csak az a bizonyosság a fontos, hogy ezek nem igazi posztnyilasok. Ezért amikor nem vállal a szándékaikkal közösséget, akkor csupán álfasiszták gyülekezetét tagadja meg.
Mert valódiak nincsenek is.
ROSTA – Mészáros Tamás rovata
