Paul Goldman felvételén a tengerparton Izrael Állam megalapítója, David Ben-Gurion fejen áll 1957-ben David Ben-Gurion fürdőnadrágban fejen áll a herzliyahi strandon. Izrael Állam kikiáltója ebben a furcsa pózban vált az izraeli fotóművészet egyik különleges ikonjává. A művész, aki ebben a pozícióban elkapta a politikust, a Magyarországon született Paul Goldman. Egy strandon is lehet történelmi felvételt készíteni – bizonyítja annak a kiállításnak ez az egyetlen fotója is, ami tegnap este nyílt meg a Néprajzi Múzeumban. Paul Goldman mellett az ugyancsak világhírűnek tekinthető David Rubinger alkotásai töltik meg a múzeum első emeletének galériáját körbe és körbe.
A tárlat a közös barát, az ugyancsak magyar származású Robert Capa két fotójával kezdődik, aki számos riportfotót és sorozatot készített Izraelben is. Ebben az időszakban ismerkedett meg az itt kiállító két művésszel, akik közül már csak David Rubinger él.
Vele ballagunk végig a kiállítás megnyitása előtt a fotók között és idézzük fel Izrael Állam, egy nemzet születését. A feje tetejére állított világból, az üldözöttségből, a holokausztból Palesztinába érkező zsidók igyekeztek a talpukra állni. Ennek a heroikus küzdelemnek nemcsak szemtanúi, hanem megörökítői is voltak a fotóriporterek. Így vezetnek vissza ezek a képek a történelembe. Ott állhatunk mi is a Rotschild Boulevardon a Tel- Aviv Múzeumban, ahol 1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta a Néptanács üléstermében Izrael Állam megalakulását. És itt vannak a menekültek is. Például a kamasz Israel Lau, aki éppen Buchenwaldból érkezett, és akkor még nem tudhatta, hogy 1993-ban Izrael főrabbija lesz. Mellette az arc nélküli nő, aki mellén szétnyitja blúzát, és olvashatjuk a bőrére tetovált feliratot: feldhure, vagyis tábori kurva. Auschwitzból. Hontalanok, menekültek, hazát keresők. Erről szól ez a drámai kiállítás. És a hazát teremtőkről. A nemzetté válás gyötrelmeiről.
David Rubinger mesél. 1939-ben érkezett Bécsből Palesztinába. Harcolt a Nyugati Sivatagban, Máltán, majd később a zsidó alakulatban. A háború után véletlenül került birtokába egy 35 milliméteres kamera Párizsban. Ekkor döntötte el, hogy fényképész lesz. Első fotóit 1954-ben a Time magazin közölte. Éppen két magyarországi zsidó sorsát ábrázolták. Onnantól kezdve minden kapu megnyílt előtte. És ő fotózott, végigjárta Izrael történelmét. Mesél a háborúkról, aztán szalad, mert keresi a meghalt palesztin gyermeket gyászoló családról készült fotóját. Melléteszi a felvételt, ami a második templom nyugati falának rései közé illesztett reményekről készült. Ezrével szólnak így az Úrhoz. A Bécsi Zsidó Múzeumtól kapott anyag Spencer M. Patrick úr támogatásával először látható Budapesten. A kiállítás szeptember 10-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban.
Szendrei Lőrinc
