Teljes létszámban sorakozott fel a kormány, a miniszterelnök vezetésével, hogy valamennyien kifejezzék: határozottan fellépnek a szélsőséges eszmék, szervezetek ellen.
Az ok annyi, hogy néhány suhanc pár hivatásos bajkeverővel az élen nagy ravaszdin úgy próbált nyilasosdit játszani, hogy közben persze ők nem is nyilasok. Á, dehogy. Aki ezt terjeszti róluk, az bizony nagyon csúnya ember, azt ők összevissza perlik majd. Miközben ott van az egészben az a kacsintás, amelynek jelentése, hogy „hát persze, még nem tartunk ott, hogy nyíltan nyilasok lehessünk, de érezzük az igényt már rá”. És a keretlegénytanoncok közönsége pontosan érti, miről van szó és boldogan tapsikol a mutatványhoz. Pár száz rossz ember mindenhol akad. Vizsgáljuk meg, vajon arányos-e ilyen súlyú fellépés e fekete csapattal szemben?
Egyrészt, azt kell mondanom, hogy talán túlzás ez az egész. Ágyúval verébre, illetve ágyúval turulra? Biztos vagyok benne, hogy a társadalom többsége elítéli az effajta fasisztoid jellegű próbálkozásokat. Önmagában szélsőségesnek lenni lehet, hogy hozhat üzleti sikereket (lásd erre szakosodott kiadókat, szerzőket és kegytárgyárusokat, valamint épülő politikusi magánbirodalmakat), de nagy politikai áttörést nem lehet vele elérni. A MIÉP elnöke, ha jól emlékszem a nevére, talán valami Csurka, aztán igazán mondott vadakat, és hol van már.
Másrészt lehet, mégiscsak demonstrálni kell, hogy akármit mégsem szabad eltűrnie a társadalom jobb érzésű tagjainak és vezetőinek. Önmagában ez az ötvenhat huclipuc persze semmi, inkább csak kiröhögésre érdemes figura. Csakhogy érezhetően van körülüttök egy közeg, amely biztatja őket. És ami az igazán nagy baj, részben a Fidesz is ide tartozik. Képviselőnője részt vesz az avatáson és szép szavakkal emlékezik meg a Sátán elleni küzdelemről – igaz, később azt lehet mondani, hogy a szerencsétlen sorsú hölgynek flepnije van arról, hogy bármit mondhat. Hát nem. Igaz, Loppert Dániel a Fidesz ifjúsági tagozatának a vezetője kimondta azt, amit ki kellett, hogy mindez tűrhetetlen. Ez elismerést érdemel. De momentán még nem ő a párt legfontosabb embere.
Igen, a szélsőjobbtól – amely annyi bajt okozott már – éppen a jobboldalnak kellene nagyon világosan elhatárolódnia. Kimondania, hogy ezt márpedig nem. És ezt igazán nem helyettesíti a komenistázás meg a gulágozás, azok a megjegyzések, hogy de hát ők is rosszak ám.
Az SZDSZ elnöke, Kóka János politikusi karrierje talán legjobb lépését tette tegnap meg, amikor felajánlotta a Fidesznek, hogy alapvető kérdésekben, konstruktív ellenzékként hajlandó pártja együttműködni a Fidesszel, ha az cserében szakít az önkormányzatokban a Jobbikkal.
Igen, most elválnak egymástól a dolgok. Nincs mire hivatkozni. Mit választ a Fidesz? Az európai értékeket – még ha ahhoz a politikai vetélytárssal kell együttműködni? Vagy továbbra is inkább ezt a szalonképtelen csapatot?
És még valami. A hivatásos rémisztgetők már elkezdték a bujtogatást, bizony, itt kemény ősz lesz, mert újra feltámad a „magyar emberek” indulata a népnyúzó kormánnyal szemben. Emlékszünk még a tévé ostromára. Arra, hogy néhány ki tudja, honnan előkerült gazfickó mit művelt egy addig békés városban. Most, a „kemény ősz” előtt a Fővárosi Bíróság sorra csökkenti a kiszabott ítéleteket az ügyekben – nyilván ez így jogszerű.
De mindez egyben azért elég rémisztő. Nem bízom abban, hogy rövidesen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc együtt lép majd a mikrofonokhoz, hitet tenni a szélsőségek ellen. De valahol azért el kell kezdeni a dolgot.
Most Orbánon a sor.
MÁSRÉSZT Dési János, desij@nepszava.hu
