Horkay Hörcher Ferenc, hetijegyzet@hetivalasz.hu
Horkay Hörcher Ferenc: Ron Werber és a Magyar Gárda – A magyar politikai közbeszéd minden jellegzetes hibáját magán viseli a Magyar Gárda körül kialakult hisztéria. Gyurcsány Ferenc karmesteri beintésére a döntő befolyással bíró médialakájok kórusa lázadásról, gyűlöletkeltésről kezd énekelni. A jobboldal vezető pártja zavartan pislog, mert a vadak a pótcselekvés álomvilágába merülve rossz szájízű katonásdit kívánnak játszani. Folyt.
Bibó István úgy határozza meg a demokratát, hogy az olyan személy, aki nem fél. A félelem ugyanis a politikában is rossz tanácsadó, megzavarja a higgadt gondolkodást, és a helyes cselekvés esélyét rontja. De van még egy oka Bibó tételének. A demokráciában a hatalom legfontosabb kontrollját a nyilvánosság adja. Ezért, ha kialakul a félelem légköre, a hatalom megfelelő ellenőrzés nélkül marad.
A baloldali diktatúra rendszerében nevelkedett miniszterelnök ezért véli úgy, hogy a számára kedvezőtlen belpolitikai helyzetben a félelem felkeltése jól szolgálja az érdekeit. Politikai ösztönei azt súgják neki, hogy a hatalom számára a félelem légköre kedvező. Aki fél, az arra vágyik, hogy megvédjék, s erre az állam hatalmi apparátusát irányító kormányzatnak törvényes monopóliuma van.
A Magyar Gárda megalakulásának hírére ezért Gyurcsány Ferenc beindította azt a hisztéria-gépezetet, melyet a választások idején eddig is sikeresen működtetett – többek között Ron Werber tanácsára – a baloldal. Ugyanez a gépezet indult be az önkormányzati választások előtt kirobbant utcai tüntetések apropóján is. A cél: minél nagyobb hangzavart kelteni, felszítani az indulatokat, mert az emberek többsége megijed, ha a politikai életben kaotikus jeleket tapasztal. Ekkor már nem az érvek súlya dönt, hanem a felkeltett indulatok által kiváltott fortélyos félelem igazgat.
A helyzet ugyanakkor azért komikus, mert a Magyar Gárdát támogató radikálisok épp Gyurcsány Ferenc önkényeskedő politikai mentalitása miatt kívántak ezzel az eszközzel élni. Döntésük két okból is a hamistudat megnyilvánulása. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az államhatalommal szemben semmilyen erőszak apparátusnak nem lehet sem esélye, sem jogi-erkölcsi alapja. Másrészt azért, mert kiváló alibit teremtettek a baloldal számára a félelem légkörének megteremtésére.
Az állam vezetése és a radikális elégedetlenkedők közt kialakult álvita aztán valóban nehéz helyzetbe hozta a jobboldalt. A hazai közgondolkodás, beleértve az erre döntő befolyással bíró politikai osztályt is, még nem tudja egymástól megkülönböztetni a jobboldali és a radikális politikát Ezért sikeresen lehet a jobboldal egészére irányítani a Magyar Gárda elleni hisztéria-masinériát. A Fidesz ugyanabba a présbe került, mint tavaly ősszel, az őszödi beszéd kiszivárogtatása idején. Nemcsak az a baj, hogy nem ő határozza meg a politikai napirendet, hanem maga válik – adott esetben mindkét oldalról – bűnbakká.
A politikai ellenfelek pozícióharcának azonban legfőbb áldozata az ingatag lábakon álló demokratikus berendezkedés lesz. A nyilvánosságot eluraló félelem-propaganda révén a tényleges helyzettel való szembesülés helyett egy álomvilágban vívják egymással csatáikat a politika Don Quijotéi.
