Népszabadság * Révész Sándor * 2007. augusztus 19.
Fegyveres erő csak a szabad választásokkal legitimált végrehajtó hatalom alárendeltségében működhet. Biztonság és demokrácia csak ott lehet, ahol ez így van. A Magyar Gárda nem kívánkozik a végrehajtó hatalom alárendeltségébe, a törvényes rendért felelős szerveknek meg kell tehát akadályozniuk, hogy fegyverhez, illetőleg fegyverhasználati lehetőséghez jusson. Tiszta sor.
A Honi Gárda kérdése nem ilyen tiszta. Ellenzéki képviselők a Magyar Honvédség keretében működő, önkéntes, nem professzionális alakulatok létrehozását javasolják, és a nagyobbik kormányzó párt a kezdeményezés támogatását fontolgatja. Fontolgatni lehet, hiszen elvi akadály nincs. A fent említett követelménynek megfelelne egy ilyen nemzetőrség-féleség, működnek is ilyenek demokratikus országokban. Mégis biztos vagyok benne, hogy a fontolgatás megnyugtató eredménye csak az ötlet elvetése lehet. Egy ilyen gárda ugyanis csak akkor szolgálja, s csak akkor nem veszélyezteti az ország biztonságát, ha biztosak lehetünk abban, hogy nem szolgál fedett célokat, politikai részérdekeket, s nem kerülhet szabad választások nyomán olyan végrehajtó hatalom birtokába, amely párthadseregként veti be. És sajnos nem lehetünk biztosak sem ebben, sem abban.
Először is a kezdeményezők a kényszersorozáson alapuló honvédelem hívei. Orbán Viktor miniszterelnökként 2001. március elsején a Magyar Honvédség „feladatszabó értekezletén” kijelentette: „a cél az, hogy minden olyan fiatal, aki fizikailag erre alkalmas, akár csak a legkisebb mértékben is, az szolgálatot teljesítsen”, és olyan módosításokat javasolt, amelyek megnehezítik a kényszersorozás alóli kibújást. Ez év őszén került az Országgyűlés elé az Orbán-kormány támogatásával és Simicskó István kezdeményezésére a Nemzetőrségről szóló javaslat, mely kötelezővé tette volna a 18. életévüket betöltött fiúk számára az alapkiképzést a Nemzetőrség keretében, ha az ellenzék nem akadályozta volna meg a kétharmados törvény elfogadását. A Honi Gárda kezdeményezője (Simicskó István) és szorgalmazói ugyanazok. Ha ismét a kényszersorozás hívei kerülnek hatalomra, a Honi Gárda a hadkötelezettség visszaállításának kiindulópontja lehet.
Másodszor. Kik azok, akiknek fegyver után viszket a tenyerük? A fegyverektől (remélhetőleg) távol tartott magyar gárdistákat mi tartaná távol a Honi Gárdától? Kik azok, akik belépésre mozgósítanák ifjú híveiket? Azokat, akikben heves indulatok dúlnak a jelenlegi kormánypártokkal, azok bázisával és általában a szabadságszerető emberekkel szemben. A választ tudjuk. És milyen vezetés alatt dúlnának ezek a kiképzett és felfegyverzett indulatok egy esetleges kormányváltás után? Nézzünk hátra, ki mindenki lehetett itt már honvédelmi miniszter, államtitkár. Az ellenzéki sajtó által újra fölfedezett Für Lajos például, aki most a magyar gárdistákat fogja avatni, s aki most már úgy véli, nemzeti diktatúrát kellett volna bevezetni a rendszerváltás után. Az ő államtitkára, Raffay Ernő „belpolitikai konfliktusok esetén” is bevethető Nemzeti Gárda megalakítását szorgalmazta. Az akkori belügyminiszter határőr sorkatonákat vezényelt ki 1992. október 23-án a Kossuth térre, hogy „hazafias nevelésük” keretében ismerkedjenek a köztársasági elnököt gyalázó csőcselékkel. Az Orbán-kormányban az „álliberális férgek” kiirtására buzdító Torgyán József pártja adhatta a honvédelmi minisztert.
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor ilyen figuráknak nem egy politikailag semleges és a legkevésbé sem lelkes sorkatonaság, hanem egy nagyon is elkötelezett és tettre kész gárda áll a rendelkezésükre, hogy politikai ellenfeleiket megfélemlítsék. A Honi Gárda lehet a kormány ökle. Ez a lehetőség sajnos a legkevésbé sem elméleti.
Röviden: az MSZP-nek nemet kell mondania a Honi Gárdára önvédelemből is, a köztársaság védelmében is!
