Talán emlékeznek még arra a nevezetes tévéinterjúra, amelyet Baló György készített Sólyom László államfővel a nyáron, a Sándor-palota erkélyén. Sok mindenről volt szó a közélet gondjairól-bajairól, de ami különösen fölkelthette a néző érdeklődését, az a magánszám volt, amellyel Sólyom a palotából látható kivételes panorámával kérkedett. Budapest szépsége – ecsetelte – innen fejedelmien tárulkozik ki, és ez a látvány az övé, csakis az övé.
Másnap több kommentár is szóvá tette a hiúságnak ezt a szokatlan megnyilvánulását, de különösen azt a néhány mondatot, amellyel az elnök azt fejtegette, hogy az ő személyes kegyein múlik, ki részesülhet a látvány páratlanságában. Protokolláris rangsort emlegetett: csak állam- és kormányfők, koronás fejek és miniszterelnökeik nézhetnek át a Duna túlpartjára. Nem ismerjük Sólyom László mai programját, de arra azért kíváncsiak lennénk, hogy éppen augusztus 25-én, Lajos és Patricia napján távol lesz-e a palotától, vagy a túloldalra, a Pestre néző erkélyre menekül-e a Szent György teret várhatóan betöltő zsivaj elől.
Mert aminek ezen a szombaton a Vár lesz a színhelye, az előzetes hírek szerint nem érdekli Sólyom Lászlót. Famulusának tolmácsolásával tudatta az alattvalókkal, hogy az úgynevezett Magyar Gárda avató ünnepsége nem az ő hatáskörébe tartozik. Lehet meghökkenés a társadalom egyes rétegeiben, az alaptörvény ezt a kérdést alantasabb hivatalok illetékességébe utalja, hiába várják többen is tőle az általa annyit emlegetett „alkotmányos értékrend” szellemében, minősítené a szélsőjobboldal pimasz fegyveres szervezkedését. Az sem érdekli történetesen, hogy noha ő a hadsereg főparancsnoka, ez alkalommal egy új Legfelsőbb Hadúr áll majd a feketében, árpád sávos díszítéssel fölsorakozott legények előtt, az ő kezébe teszik le a szent esküt.
Sólyom László sajátos politikai fölfogása szerint ő mindennel foglalkozhat, megróhatja a miniszterelnököt, dorgáló szóval, de enyhébbel illetheti az ellenzék antiparlamentáris magatartását, visszautasíthat kitüntetést arra hivatkozva, hogy egy német lapban megjelent interjú egyetlen mondata ellentétben áll az „alkotmányos értékrend” általa fölfogott értelmezésével, de ez a fegyveres szervezkedés mintha beleillenék ebbe az értékrendbe. Máskülönben bizonyára szót emelne ellene, és ha nem teszi csak azért nem, mert alantas ügy ahhoz, hogy az ő illetékességébe tartoznék.
Arról valószínűleg lehet vitatkozni, hogy ez a jelképes 56 fajmagyar csakugyan alkalmas lehet-e a közhangulat földúlására. Istenem, nem a világ, unatkozó ifjaink szabadidejükben, ha jobb dolguk nincs, gyakorolják a jobbraátot, balraátot, döngöljék bakancsukat díszmenetben a talajgyökérbe, szorongathatják mordályaikat, ettől még nem dől össze a világ. De politikus, (mert ha formálisan az elnöknek nincs is köze egyetlen párthoz sem, tiszte szerint mégis az), nem teheti, hogy nem veszi észre, néhány hónapja valóban veszélyt keltőn pimaszodott el a magyar újfasizmus. Kicsit későn ébredt föl Gyurcsány Ferenc is, hogy csak most jutott el hozzá a kuruc.info szennyes náci hangneme, uszítása kiszemelt áldozatai ellen. Igen, tekintettel kell lenni a haláltáborokban meggyilkoltak leszármazottainak az érzékenységére is, de önmagában csak ettől még nem dől meg a demokrácia. Az viszont igenis komoly fenyegetés, hogy immár nyakló nélkül bukkannak föl a Szálasi stílust fölelevenítő szervezetecskék, a Fidesz hallgatólagos, sőt nyílt rokonszenvét élvező sajtótermékek mocskos kommentárjaival. Összességében ez az, ami a baloldalon aggodalmat ébreszt, és nem holmi napi megfontolás túlozza el a riadóztatást.
Ha az ember belekukkant a tévéhíradók ügyesen vágott képeibe, szinte szánalmat érez szegény Vona Gábor megszeppent arca láttán. A Jobbik vezére szívszaggatón azon sopánkodik, hogy „gyűlölethadjárat” bontakozik ki pártja körül, ők lettek a Prügelknabék, akiken mindenki (persze csak a baloldalról) ütni akar, és epekedőn kéri a köztársasági elnök védelmét. Amelyet szerencsére eddig nem kaptak meg, de a közömbösség már nincs messze attól, hogy ezt is elérjék. A Fidesz oldaláról, már részesülnek a kendőzetlen támogatásban. Orbán Viktor és Navracsics Tibor ügyes machiavellizmussal fogalmazta meg „megnyugtató” válaszát a nemzetközi zsidó szervezetek aggodalmaskodó levelére. Hogyne, az ő pártjuk foltatlanul demokrata, amúgy elvben védi minden állampolgár szabadságát, egyenjogúságát, elítéli a megkülönböztetés valamennyi formáját, csak éppen arról nincs szó ebben a feleletben, ami miatt a zsidók a szorongást megfogalmazták. A fenyegetés forrása, a Jobbik és a Magyar Gárda neve meg sem említtetik, mintha a légben kerengő elvont veszélyről volna szó.
Abba a kategóriába tartozik ez a módszer, amely képmutatón védi a gyűlöletes árpád sávot is. Kinek is juthatnának erről eszébe Szálasi tömeggyilkos legényei, amikor évszázadokra visszamenően magyar királyok zászlódísze volt? A derék mentegetők beleolvashatnának Eric Hobsbawm világtekintélyű angol történész magyarul most megjelent újabb kötetébe. Kivált a nacionalizmus friss csábítása által elkápráztatott Közép-Európa figyelmébe ajánlja a történelmi ereklyék kétes szerepét. Emlékeztet rá, hogy olvasott egy tanulmányt az Indus-völgyi városok ősi civilizációjáról Pakisztán ötezer éve címmel. Csakhogy a Pakisztán nevet az 1930-as évek elején néhány militáns diák fedezte föl, és e fölbuzdulás nyomán alakult meg 1947-ben az Indiától elszakadt állam, amely ma a muzulmán fundamentalizmus gyilkos merényleteit szenvedi. De hát – így Hobsbawm – az „5000 éves Pakisztán” jobban cseng a hatvan évesnél. És sorolja a többi torzítást is, ami már szorosabban Közép-Európához kötődik, megjegyzi, ha hiányzik a teljesen hiteles történelmi múlt, a szükségletekhez igazítva bármikor kitalálható.
Bár az igazat megvallva, a példának van egy csúnya foltja. Az emlékeztető Hobsbawm nem csak zsidó származású, de bevallottan marxista is.
Várkonyi Tibor
