Forrás: Népszava

Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét a csillaggal vehette át a Parlamentben Fotók: Szalmás Péter, Népszava-archív A Magyar Köztársaság elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a, államalapító Szent István király ünnepe alkalmából a következő kitüntetéseket adta át:

a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozata):

Tempfli Józsefnek, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye megyés püspökének a hitélet magyarságmegtartó erejének ápolása, a magyar kisebbség jogai melletti következetes kiállás, valamint a magyarság határok feletti összetartozásának erősítése érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréseként.

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje a csillaggal (polgári tagozata):

Avar Istvánnak, a nemzet színészének, a Magyar Színház Kossuth-díjas színművészének, kiváló művésznek színházi és filmszerepek maradandó értékű megformálásáért, több mint fél évszázados sokoldalú művészi életpályája elismeréseként,

Dr. Bagi István, dr. Erdei Árpád és dr. Harmathy Attila volt alkotmánybírónak a magyar alkotmányos rend védelme érdekében végzett tevékenységük elismeréseként,

Kornai János Széchenyi-díjas közgazdásznak a határainkon túl is elismert, a közgazdaság-tudomány terén végzett sokol­dalú munkásságáért,

Portisch Lajosnak, a nemzet sportolójának, olimpiai bajnok sakkozónak, mesteredzőnek példaértékű sportpályafutása elismeréseként,

Dr. Sárközy Tamásnak, az állam- és jogtudomány doktorának, állami díjasnak, a ­Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Intézete egyetemi tanárá­nak az európai és gazdasági jogi képzés korszerűsítésében, a társasági és cégtörvények kidolgozásában végzett munkássága, a gazdaságirányítási jog terén végzett kutatói, valamint széles körű szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként,

Dr. Solt Pál bírónak, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnökének, a Magyar Bíróképző Akadémia vezetőjének az igazságszolgáltatásban végzett négy évtizedes tevékenysége, életpályája elismeréseként.

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata):

Bogsch Erik Széchenyi-díjas vezérigazgatónak a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárnak az elmúlt másfél évtizedben a kelet-közép-európai térség kiemelkedő, a kutatási-fejlesztési tevékenység terén is versenyképes gyógyszercégévé válása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként,

Esterházy Péter Kossuth-díjas írónak nemzetközileg is nagyra becsült irodalmi munkássága elismeréseként,

Dr. Hatvani László akadémikusnak, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézet egyetemi tanárának nemzetközi visszhangot kiváltó tudományos eredményei, hosszú évtizedek óta végzett oktatási tevékenysége, iskolateremtő munkássága, valamint jelentős szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként,

Dr. Horeczky Károlynak, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnö­kének több évtizedes igazságügyi munkája elismeréseként,

Jovánovics György Kossuth-díjas szobrászművésznek nemzetközileg is nagyra becsült művészi és oktatói tevékenysége elismeréseként,

Józsa Lászlónak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének a vajdasági magyar közösség identitásának megőrzése, érdekeinek védelmében végzett tevékenysége elismeréseként,

Dr. Kántor András Richárd­nénak, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elnökének az igazságszolgáltatásban végzett több évtizedes munkássága elismeréseként,

Prof., dr. Kásler Miklósnak, az orvostudomány kandidátusának, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató-főorvosának, tanszékvezető egyetemi tanárnak a rákellenes akcióprogramok kidolgozásában és megvalósításában, az onkológiai ellátás korszerűsítésében, valamint a hazai onkológiaoktatás terén végzett munkássága elismeréseként,

Kende János Kossuth-díjas filmoperatőrnek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektori megbízottjának, a Magyar Operatőrök Társasága elnökének a magyar és a nemzetközi filmművészetben elért eredményeiért,

Dr. Losonczi Ágnesnek, a szociológiai tudomány doktorának, az MTA Szociológiai Kutatóintézet alapító tagjának, professor emeritusnak az életmód-, egészségszociológia területén végzett kutatásai, a tudományos képzésben, utánpótlásban való aktív részvétele, a hazai szakmai tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként,

Markó Iván balettművésznek, koreográfusnak több évtizedes, határainkon túl is nagyra becsült művészi pályája elismeréseként,

Nádas Péter Kossuth-díjas írónak nemzetközileg is nagyra becsült irodalmi munkássága elismeréseként,

Dr. Olasz Nándornak, a Legfelsőbb bíróság nyugalmazott tanácselnökének az igazságszolgáltatásban végzett öt évtizedes munkássága elismeréseként,

Dr. Roóz Józsefnek, a közgazdaság-tudomány kandidátusának, a Budapesti Gazdasági Főis­kola rektorának, tanszékvezető főiskolai tanárnak több évtizedes szakmai, oktatói, valamint intézményvezetői munkássága elismeréseként,

Szabó Gyulának, a székesfehérvári Vörösmarty Színház Kossuth-díjas színművészének, kiváló művésznek,

Dr. Szabó Miklósnak, az MTA rendes tagjának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézet egyetemi tanárának több évtizedes sokoldalú művészi pályája elismeréseként, oktatói és szakmai közéleti tevékenysége elismeréseként,

Székely Évának, a nemzet sportolójának, olimpiai és világbajnok úszónak, mesteredzőnek példaértékű sportolói és edzői életpályája elismeréseként,

Varga Jánosnak, a történelemtudomány doktorának, az MTA rendes tagjának, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatójának a reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszmetörténeti vonatkozásainak kutatása, vala­mint a magyar agrárnépesség társadalmi tagolódása és jogviszonyai vizsgálata témakörben publikált tudományos eredményei, életműve elismeréseként.

A nemzeti ünnepen további kitüntetéseket is átadtak:

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje:

Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színművész, a Bárka Színház igazgatója,

Eszenyi Enikő, a Vígszínház Kossuth-díjas színművésze, rendező, érdemes művész,

Erdei Zsolt ökölvívó, a WBO félnehézsúlyú világbajnoka

Forgács Péter Balázs Béla-díjas filmrendező,

Halmos Béla, a zenetudomány kandidátusa, előadóművész, népzenekutató, népzenetanár, építészmérnök, a Hagyományok Háza Táncházarchívumának vezetője,

Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész,

Kovács Erzsi előadóművész,

Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színművész,

Matejka Zsuzsanna, az Egészségügyi Minisztérium kabinetfőnöke,

Szász János Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, dramaturg, érdemes művész,

Székely Tamás, az Egészségügyi Minisztérium miniszteri megbízottja, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt főigazgató-helyettese,

Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója, a szociológiai tudomány kandidátusa.

Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje:

Dévényi Tibor műsorvezető, lemezlovas,

Ella István orgonaművész, karmester,

Erdős Gábor, a Magyar Televízió Kultúrház főszerkesztő-műsorvezetője,

Gyabronka József, a Krétakör Színház Jászai Mari-díjas színművésze,

Incze Zsuzsa, a Duna Televízió „Csellengők” című műsor szerkesztője, műsorvezetője,

Joka Daróczi János, az MTV Rt. Roma Magazin felelős szerkesztője,

Kukely Júlia, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese,

Kunczéné Fellegi Katalin, a szigetszentmiklósi Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola tanára,

Mága Zoltán előadóművész, a Moulin Rouge művészeti igazgatója,

Mucsi Zoltán, a Krétakör Színház Jászai Mari-díjas színművésze,

Náray Tamás divattervező,

Palya Bea előadóművész,

Péter Vladimír érdemes művész, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, ötvösművész, a Moholy Nagy László Iparművészeti Egyetem egyetemi tanára,

Schell Judit, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze,

Tabányi Mihály harmonikaművész, a Tabányi Harmonika Iskola alapító vezetője,

Verebes József, az Újbuda Lágymányosi Torna Club szakmai igazgatója,

Wahorn András Munkácsy Mihály-díjas képzőművész,

Zoób Katalin divattervező.

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt:

Ónodi Eszter, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze,

Till Attila Tamás műsorvezető, médiaművész,

Tomasevics Zorka szinkronrendező,

Varró Dániel József Attila-díjas költő,

Vasák Iván, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége nyugalmazott főtitkára.

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt:

Gayer Ferenc előadóművész, a Budapest Ragtime Band vezetője,

Muhari Judit, a Népszava újságírója.

Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt:

Pavelcze László, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Katasztrófavédelmi Szolgálat vezetője.

(A kitüntetettek teljes listája a Népszava on-line kiadásában megtalálható.)

A portré-interjúkat készítette: Hamvay Péter, Horváth B. Barnabás, Pungor András, Varga T. Róbert

Az értől az óceánig

Szabó Gyula Minden elismerés előrébb viszi az embert az életében azáltal, hogy magasabb igényeknek akar megfelelni. Így kommentálta újabb magas kitüntetését ­Szabó Gyula, a nemzet színésze, aki lapunknak elmondta: azon emberek közé sorolja magát, akiknek elképzelésük van a jövőről és keményen dolgoznak a megvalósításért. „Hogy mit gondolok az életemről? Bár sokat tapasztaltam az elmúlt 77 alatt, mégis egy gyerekkorban megismert vers, Ady Endre Az értől az óceánig című költeménye fejezi ki leginkább a sorsomat. Kunszentmártonban, egy szegény család kilencedig gyereke­ként születtem. A Csincsa patak partján olvastam először ezt a verset serdülőkoromban, és tudtam – vagy csak reméltem -, hogy ettől a pataktól majd eljutok a fővárosba, a nagyvilágba, mint az ér az óceánba. Hát eljutottam. Hogyan? Egyszerű a recept, egész életemben keményen dolgoztam, és örömemet leltem benne. Alig értem fel a templomban a harangkötelet, már én harangoztam, és szaladtam haza, a kertkapuból kiabáltam: Édesanyám, hallotta, milyen szépen szólt a harang? Én kongattam! És ha édesanyámról szóltam, azt is el kell mondanom, hogy mindig arra törekedtem, hogy soha ne bántsak meg senkit és ne feledkezzem meg a háláról azokkal szemben, akik lehetővé tették, hogy a saját életemet élhettem. Ma is hálával gondolok arra a tanáromra, aki lehántotta rólam a félelmet, hogy bátran állhassak ki bárki elé. Vagy azt az igazgatót, aki elindított a pályán. Persze leginkább édesanyámnak és édesapámnak tartozom hálával. Mit szeretnék még elérni? Már csak abban reménykedem, hogy azoknak, akik utánunk jönnek, jobb lesz. Talán kevesebb lesz a panasz, az akadékoskodás, a kishitűség.”

Az író első állami kitüntetése

Nádas Péter Az 1942-ben, Budapesten született Nádas Pétert a magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon. Művei számos nyelven olvashatók. 1977-ben irányította magára az irodalmi élet figyelmét az Egy családregény vége című művével, 1986-ban jelent meg az Emlékiratok könyve, két évvel ezelőtt pedig monumentális, háromkötetes nagyregénye, a Párhuzamos történetek tartotta lázban a hazai irodalmi életet. A mű fordításai most készülnek, ez idáig hat nyelven. Számos magas magyar és külföldi irodalmi díj után mit jelent egy állami kitüntetés? – kérdeztük a Zala megyei Gombosszegre visszavonult írót. A művész elmondta, valóban több jeles szakmai díjat kapott, de állami kitüntetést még nem. „Nem is nagyon ismerem ezeket a kitüntetéseket. Amikor értesítettek, meg kellett kérdeznem, hogy valójában mit kapok” – mondta az író. Azt is elmondta, nincs különösebb érzelmi viszonya a díjakhoz, munkájában, életében ezektől nem változik semmi. Azt a tényt, hogy sok esetben külföldön népszerűbbek a kortárs magyar írók, mint idehaza, Nádas Péter nem tartja magyar sajátosságnak. Szerinte ez másutt is előfordul. Hogy idehaza a kritika egy része fanyalogva fogadta a Párhuzamos történetek című művét, az író nem kívánta kommentálni, sőt felhívta a figyelmet a számos elismerő írásra, s elmondta, szerinte az írónak nem dolga a kritikákra válaszolni, az ő feladata az írás. Mostanában azonban nem számíthatunk tőle új regényre: „a realitás és a fikció közötti folyamatos átjárás komoly koncentrációt igényel, s én az elmúlt négy évtizedben alaposan belefáradtam ebbe a figyelembe.” Nem tervezi a Párhuzamos történetek folytatását sem, bár egy következő, negyedik kötetre való jegyzetanyag fekszik az íróasztalán. Nádas Péter jelenleg esszéken dolgozik. Legutóbb Füst Milán A feleségem története című könyvének új német kiadásához írt terjedelmes utószót.

Folytatni az utat

Mága Zoltán Amikor megkapta a díjátadásra szóló meghívót, először nem is hitte el, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntetik ki – mondta lapunknak Mága Zoltán hegedűművész. Aki szerint mindig fantasztikus érzés, ha elismerik munkásságát, azért pedig különösen büszke, hogy fiatalon, mindössze 33 évesen tüntették ki. Mindemellett fontosnak tartja azt is, hogy Magyarországon ismerték el és a kormánytól kapta a kitüntetést. Akárhol jár is a világban, szíve mindig hazahúzza. Többször is kínáltak már neki például hosszú távú szerződést Las Vegasban és a világ más tájain, de nem fogadta el őket. Játszott már az Egyesült Államokban, Jordániában, Izraelben és a világ többi pontján is, mégis mindig hazatért, akár csak azért is, hogy egy kisebb kulturális központban adjon koncertet hazai közönségnek. Most például azért nem utazott el egy tunéziai fellépésre, hogy a számára igen fontos díjat átvehesse. Noha a kitüntetések mindig jó érzéssel töltik el, így a mostani elismerés is, úgy érzi, az újabb díjtól nem változik majd lényegesen a pályája. Mint mondta, folytatni kívánja azt az utat, amin eddig járt. Ehhez pedig továbbra is hozzá kell hogy tartozzon például a jótékonykodás. Azaz nagyon fontos, hogy azokon, akik igazán rászorulnak, és tud segíteni, lehetőségeihez mérten segítsen is. Például azzal, hogy mesterhegedűit árverezi el jótékony célokra – mondta.

Mindannyian egyet akartunk

Székely Éva Tőle tudjuk, hogy sírni csak a győztesnek szabad s hogy az ember egyszersmind lehet megengedő szülő és hatékony edző. Több mint háromezer gyermeket tanított meg úszni. Akár boldog is lehetne, ám ez a mai világ igencsak elszomorítja. Székely Éva, a sport nagyasszonya – aki áprilisban ünnepelte 80. születésnapját – újabb elismerést kapott. Helsinkiben (1952) olimpiai aranyat, Melbourne-ben (1956) ezüstöt nyert; 46-szoros egyéni magyar bajnok, 10-szeres világ- és 12-szeres Európa-csúcstartó, a nemzet sportolója. „Sok mindent megéltem: a háború borzalmait, a Rákosi- és a Kádár-korszakot, 56-ot – mondta lapunknak. – Ám sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor kihal ebből az országból mindaz, ami mindig is jellemezte: hogy az emberek itt összetartanak. Helsinkiben az olimpiai csapatot cigány, gróf, ávós alkotta. Soha nem esett arról szó, ki honnan jött, mi mindannyian egyet akartuk: megmutatni a világnak, hogy vagyunk olyan emberek, mint más nemzetbeliek. Hazatérve százezrek ünnepeltek bennünket a körúton, a mi sikereink az övéké is volt. Ma meg azt kell lássam, hogy meglett asszonyok nem köszönnek egymásnak, holott 30 éve egy házban laknak…”

Székely Éva – aki élete legcsodálatosabb szakaszának azt a 10 évet tartja, amikor Andrea lányának edzője is volt, legfelemelőbb pillanatának pedig a Himnusz felcsendülését az olimpiai dobogó legfelső szintjén állva – mindezek dacára, ha újra születhetne, itt szeretne élni. „Annyi jót, annyi szépet és szeretet, annyi hivatalos és nem hivatalos elismerést kaptam a sport révén, hogy máshol a negyedét nem kaphattam volna. A minap például beültem egy taxiba. Egy idős ember volt a sofőr. Rám néz, s kérdi: Éva néni, nem tetszik megismerni? Úristen, nincs rajtam a szemüvegem, s az arcmemóriám sem az igazi! A BVSC-ben Éva néni tanított meg úszni! Ja, mondtad volna, milyen gatya meg sapka volt rajtad! – mondtam neki. Aztán elfuvarozott, s hiába győzködtem, nem fogadott el pénzt. Amerikában vajon előfordul hasonló?…”

Tisztesség és szakmai hozzáértés a kulcs

Bogsch Erik Hinni kell az innovációban – mondta el lapunknak ars poe­ticáját Bogsch Erik vegyészmérnök, okleveles mérnök-közgazdász, aki 1992 óta a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt. vezérigazgatója. A 70-es években a kutatás-fejlesztés területén töltött be különböző pozíciókat a társaságnál. Később a Medimpex képviselőjeként Mexikóban és Angliában dolgozott. Bogsch Erik, aki emberi tisztességet és szakmai hozzáértést vár el kollégáitól, úgy látja, hogy a magyar vállalkozásoknak hinniük kell abban, hogy a régió számukra főterep, de az érvényesüléshez szükség van egy olyan szakterületre, melyben világszínvonalon alkotnak. A Richter esetében ez a nőgyógyászat, termékeik a világon szinte mindenütt megtalálhatóak. Bogsch Erik szerint több krízishelyzetet kellett átélniük a cégnél – ilyen volt az 1992-1993-as átstrukturálás és az 1998-as orosz válság -, de mindig túljutottak rajta, mert hittek abban, hogy a kemény munkának eredménye lesz. Arra a felvetésre, mi tette a Richtert hungaricummá, úgy reagált, hogy a cég átstrukturálásának köszönhetően nyereségessé lettek. Kulcskérdésnek tekintették a kutatás-fejlesztést és a nyitást a volt Szovjetunió utódállamai, de Nyugat-Európa és az Egyesült Államok felé is. A tőzsdei bevezetés is nagy lökést adott, a tőkeemelés révén beruházni tudtak és kelet-közép-európai piaci hálózatot építettek ki.