2007.08.16., 2007. évfolyam, 33. szám
szerző: Sándor Zsuzsanna forrás: 168ra
cimkék: Fleck Zoltán, Magyar Gárda
Az egyesületet bejegyző bírának megvolt az értelmezési szabadsága ahhoz, hogy eldöntse, a Magyar Gárda sérti-e az alkotmányos jogokat. A bíróság azt is megteheti: ha egy szervezet tevékenysége, céljai nem világosak – például nem érthető, miként akarják „védeni” a magyarságot -, hiánypótlásra visszadobja a kérelmét. Ha egy csoport félkatonai szervezetként polgárháborúban venne részt, s fel akar lépni a „cigánybűnözés” ellen, akkor jogosan merül föl az alkotmánysértés gyanúja. A bíró megtehette volna, hogy ezeknek is utánanéz.
Az egyesület törvényes működését az ügyészségnek kell majd vizsgálnia. Ha a Magyar Gárda „seregszemléket” rendezne, az ügyészség fogja mérlegelni, hogy ez csupán a jó ízlést sérti, vagy már mást is, s azzal, hogy megjelenésükkel fenyegetnek másokat, túllépték-e a szólásszabadság határait.
A jelenlegi magyar törvények engedélyezik az antiszemita gyűlöletbeszédet, ha az nem konkrét személy ellen irányul. Ezzel szemben a németeknél már a náci beszédet is tiltják, arra hivatkozva: a hitlerizmus sem fegyveres erőszakkal kezdődött el.
A hazai bíróság és ügyészség felelőssége azért is nagy, mert túlságosan megosztott a közvélemény, nem tud milliós tömeg összefogni a demokráciáért. A politikailag független igazságszolgáltatásnak fel kell vállalnia a döntést ilyen kiemelt társadalmi kérdésekben. Ehelyett a bíróságok gyakran látszatérveléssel hárítanak. Egy nyilvánvalóan a horogkeresztre emlékeztető jelkép kapcsán arra hivatkoztak: mégsem pont olyan, mint a náciké volt. Vagy felmentették ifjabb Hegedűs Lórántot, mondván, a „galíciai jöttmentek” kifejezés konkrétan senki ellen nem irányul. Holott precedensértékű ítéletet is hozhattak volna Hegedűs ellen.
A párizsi békeszerződést is alkalmazni lehetne a radikális csoportok megalakulása ellen. De ez soha nem történt meg itthon, sőt a bíróság több volt háborús bűnöst is felmentett. Pedig a demokrácia épp azon múlik, hogyan értelmezzük a határokat. Ám ahhoz, hogy egy bíró felelősséggel tudjon dönteni, nemcsak a jogszabályokat kell ismernie, hanem a társadalmi valóságot is. Amikor egy a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyben valakiről kiderült, hogy a Jobbikhoz tartozik, a bíró megkérdezte: az meg micsoda?
Ha egy párt hatalomra kerülve felhasználja a radikális erőket, a jogállam teljes elgyengülését nehéz lesz megállítani. Ha az új hatalom mellett egy „fekete sereg” is megjelenne, félelmet keltene a demokratikus többségben. És Bibó István óta tudjuk: a félelem a demokrácia legnagyobb ellensége.
augusztus 17th, 2007 at 09:49
ebarat, nem vagyok jogász,
de ugy gondolom, hogy a Párizsi Békeszerződés, amely nemzetközi kötelezettségeket ir elő, felülirja a gyenge és rossz szabályozást, amit Magyarországon l989 után vezettek be. Ez annál is inkább igaz kellene hogy legyen, mivel a Párizsi Békeszerződést Magyarország is aláirta és a mai napig nem bontotta fel. Én ugy gondolom, hogy a honi jogszabályok ellentmondanak a nemzetközinek és ez jogszabály alkotási hiányosság, amit már idestova tizenhét éve rendezni kellett volna.
Azóta is porosodnak a minisztérium fiokjában különböző jogszabály tervezetek, de senki nem viszi be azokat a parlamenti fórm elé.
Vajon miért? Kitől félnek, kit védenek a jelenlegi jogszabályok.