Népszabadság * Kozma György * 2007. augusztus 14.
Buda Péter (Fundamentalista coming out, július 31.) Orbán Viktor tusnádi beszédében látja azt az antimodernista irányváltást, amit veszélyesnek ítél. Vitapartnere, G. Fodor Gábor szerint (Ortodoxia és eretnekség, augusztus 7.) a vád légből kapott, csak „kommunistaellenességről” van szó, s igenis helyes volna „morális” kategóriákban gondolkozni.
Egyikükkel sem értek egyet. Nehéz elfogadni Buda felháborodását azon, hogy a jobboldali vezér szerint „morális” elven (akár a „teremtés rendje” alapján) kellene a közösség ügyeit intézni (politizálni). Hiszen a baloldal is morális okokból dönt úgy, hogy nem akar állást foglalni az egymással szemben álló vallásos irányzatok között, G. Fodor pedig csúsztat, amikor lekommunistázza a baloldalt, csak mert a szovjetista elnyomás ezt a szót viszolyogtatóvá varázsolta.
Szükség lenne arra, hogy valaki emlékeztessen rá: létezik olyan konzervatív liberalizmus, amely elfogadja a „teremtés rendjét” (a bibliai moralitást, akár fundamentalistának is nevezhető módon), de ugyanakkor mégis technikailag elengedhetetlennek tartja a liberális demokrácia fenntartását (vagyis azt, hogy senkit ne hurcoljanak meg „erkölcstelenség” miatt). Miért? Azért, mert erkölcstelen bárkire ujjal mutogatni és (esetleg ideiglenes) gondolatai miatt károkat okozni neki.
Két ponton lehet szerintem ebben a kérdéskörben a szokásostól, a közhelyektől eltérő módon gondolkozni. Az egyik a homoszexualitás kérdése, a másik az „intelligens design”, a teremtő kérdésköre.
A jobboldaliak sokkal hatékonyabban küzdhetnének a hagyományos értékrend alapján, ha nem túlzó és totális tiltást követelnének, ami (láthattuk a diktatúrában) úgyis kijátszható, hanem higgadtan, a tények talaján maradva érvelnének. Konkrétan az azonos neműek, a homók (melegek, buzik) többsége lehet harmonikus, és gondolhatja, hogy ez genetikus adottság, s ám éljenek korlátozás nélkül. De nem kéne tudatosan titkolni, hogy vannak olyanok is, akik erőszak következtében és/vagy apai elhagyás miatt élnek meg homo vágyakat. Ők ezt nem tartják harmonikusnak, és gyakran, mivel nem látják a változás lehetőségét, hiszen a terápia ilyen esetekben – amerikai példára – tiltva van, ők azok, akik a szélsőséges, netán náci tiltások követeléséig eljutnak.
A baloldalnak pedig az lenne az érdeke, hogy lássa: vannak valóban (bibliai szóval) „megtört szívű” emberek, akik komoly szorongást éreznek a szabadosság túlzó önfényezése láttán. Nekik lélektanilag megfelelő vigaszt jelent a szent (bibliai, „teremtés-rendű” ) hagyományok követése. A jobboldal pedig csak akkor remélhet valódi áttörést, ha hajlandó szintén belátni, hogy az általa elítélendő viselkedéseket a többség egyszerűen képtelen elítélendőnek látni.
Szükség van a teológiai újításokra minden új ideológiához: léteznek nem fundamentalista, liberális vallásosak a zsidó- keresztény-mozlim kultúrkör perifériáján, akik elfogadják a „teremtés rendjét”, és a három ábrahámi vallás közös pontjait keresik.
Ha békére törünk, némi fenntartással elfogadó gesztust kell tegyünk a hisztériázó „moralisták” felé: jelezzük, hogy megértjük aggodalmaikat. Az egykor életveszélyes viták úgy szoktak elhalni, hogy a vitázó ellenfelek egyet-mást elfogadnak a másik alapelveiből. El lehet képzelni tehát olyan liberális-konzervatív álláspontot, amelyik nem semleges: kimondja, hogy értékesebbnek tarja az apa-anya-gyerek felállást (de nem nyomja el – sőt megvédi – az alternatív próbálkozásokat), valamint az élet csodája jó kifejezésének tartja a bibliai költészetet (de nem költet ennek elfogadtatására azokkal, akiket ez irritál).
Ebből az következne, hogy amikor egyes jobboldali vezetők nemzetárulónak (és gyilkosnak) nevezik a baloldaliakat, szimplán hazugságon kaphatnák saját magukat, ha gondolkoznának is néha. Mert a fenti kérdésekben az emberjogi egyenlőségalapú demokratikus sokelvűség útján valójában védtelen kisebbségek megverését és a múltban gyakori lemészárlását akadályozzák meg a (ma gyakran baloldali) liberális jogvédők, tehát éppen hogy morálisan védhető az álláspontjuk. E liberális-konzervatív demokráciaminimumban elvben akár meg is egyezhetnének a két nagy párt képviselői.
Kozma György,
teológus doktorandusz, Rabbiképző
