Forrás: Mazsihisz

Kedves barátaim! Nem tudom. Egyszerűen hányingerem van. Nincs kedvem írni és küzdeni sem már. Biztos bennem van a hiba, de mindig van valami a környékemen, ami nem egyenes.

A temetői történet után, azt mondtam magamnak, a magyar zsidóságban félig már le lehet húzni a redőnyt. Hiszen amíg azok az emberek, akiket a sors magasabbra helyezett a társaiknál, és akiknek az lenne a dolguk, hogy ebből a pozícióból zsidó testvéreiket mindenben segítsék, ezzel is a Teremtő jóságát és nagyságát hirdessék az evilágban, azon fáradoznak, hogy hatalmukat használva engem emiatt eltávolítsanak a munkahelyemről.

Szóval azt hittem ennél mélyebbre nem lehet süllyedni. Ám tévedtem…

Hol volt, hol nem volt… Van egy fiatal lány. A zsidóságért dolgozott már évek óta. Önmaga találta meg a saját gyökereit, mind annyian (én is!) a mai 30-as korosztályból. Már a szüleinek sem volt zsinagógai esküvője. Ez a lány megtalálta a zsidóságát és a zsidó társát is. Újból zsidó esküvő kicsi országunkban!!!

És mint annyian, álmai zsinagógájában szeretett volna esküdni, abban a zsinagógában, ahol a dédpapája is kimondta anno azokat a bűvös szavakat a dédmamájának: legyél nekem megszentelve…

A lány büszkén mutatta nekem is a csodás betűkkel írt meghívót.

Igen, a lány szerette volna szimbolizálni a folytonosságot. Ő is ugyanott akart állni, ahol az ősei. Megkereste azt a rabbit, aki a szívéhez közel állt, akiben megbízott, és akiről azt gondolja, hogy azokat az áldásokat, amiket majd elmond rájuk, valóban őszintén mondja el, és nem csak felolvassa, vagy elénekli, sokszor a szavakat sem értve.

Tudjuk, az ember így választ orvost, pszichológust és rabbit is. Bizalom és kötődés jellemzi kettejük kapcsolatát. Ám volt egy apró „probléma”: ez a rabbi egy másik zsinagógában szolgál.

No de sebaj, ez eddig még sohasem volt probléma, hiszen mégiscsak egy mozgalom a neológia, közös alomból származunk. (Bár már egy-két középkorú kolléga jegyzőkönyvbe mondta, hogy mi fiatalok nem vagyunk akkora rabbik, mint ők, és éppen ezért nem is ülhetünk bét dinbe, stb. de akkor azt gondoltam, hogy ez a kimaradt gyerekkor játéka, hogy valaki végre odamehetett a babakonyha elé, büszkén fogja a fakanalat, és fenyegetően rázza a közeledő idegen gyerekek felé. – ezen jót nevettünk, és magunkban megsimogattuk a buksi fejét)

Ám jött az üzenet a lány felé: a zsinagóga kinevezett rabbija, a saját kollégáját „nem kívánatos személy”-nek tekinti a zsinagógájában, azaz nem funkcionálhat és nem esketheti össze a párt ott.

Ez már nagyon nem vicces.

Mert ha két kolléga haragszik egymásra, azt lejátszák a diszkó mögött a téren. De itt egy fiatal pár álmáról és boldogságáról volt szó. Akik álmodtak egy helyet és egy rabbit. (Vallásilag megtiltani egy esküvőt csak akkor lehet, ha vallási probléma merült fel az esküvővel.

Pl. kb. egy évtizede egy rabbi azért nem adta össze a vidéken szolgáló kollegáját, mert: (és most egy körülbelüli idézet kezdődik): „valaki az asztalomra rakott egy sulhán áruhot (zsidó törvénykönyv). Ott volt kinyitva, ahol az a törvény található, hogy egy férfi, aki gyanúba keveredik egy nemzsidó lánnyal, majd a lány áttér a zsidó hitre, tilos őket összeadni, sajnos kedves barátom nem adhatlak össze titeket.”

És ezt ott közölte az esküvő előtti pillanatban, és tényleg nem adta össze őket. No comment. Szerencsére volt ott egy ember, aki ismerte a szertartást, és ő levezette az esküvőt. Érdekesség, hogy amikor ez a rabbi nem sokkal rá megnősült, addigra ez az általa hangoztatott törvény már nem is volt annyira aktuális.)

De térjünk vissza a mi kis történetünkre…

Leültek hárman beszélni, a két rabbi meg a lány. A megbeszélés légköréről talán csak annyit írok, hogy a zsinagóga rabbija közölte, hogy a zsinagógája nem átjáróház, és egyébként is ideológiai kifogásai vannak, ezért nem engedi a kollégáját esketni. A lány kétségbeesetten kereste a megoldást. Bár a zsinagóga rabbiját esze ágában sem volt meghívnia, mégis felajánlja neki, hogy vegyen részt a szertartáson.

Hátha… Mégiscsak a gyermekkori álmok.

A helyi rabbi gondolkodási időt kér. A másik (az eskető) azt mondta, neki bármi jó, csak ők legyenek boldogok a végén. Négy nap múlva megjött a kinyilatkoztatás: minden vallási funkciót a zsinagóga rabbija akar végezni, de a beszédet és a papi áldást átengedi, vagyis a másik rabbi nem lehet ott, mint rabbi.

Tudjuk persze, honnan fúj az a szél…

Itt valaki egyszer elkurjantotta magát, hogy aki zsidó, az olyan, mint ő. A zsidósághoz való tartozás feltétele őket elismerni, mert ők a hivatalos zsidók, a „Testület”. Aki nem úgy gondolkodik mint ő, az következésképpen nem tartozik a zsidósághoz.

Nem eskethet az ő zsinagógájában, és nem tehet semmit sem, mert ő így gondolja, és a többiek nem merik elvenni tőle a kislapátot. Bekerítette a zsidóságot, lepakolt egy kempingszéket a bejárathoz, odaült, és úgy gondolja, hogy ő belépti díjat fog szedni a zsidóságba, már akit beenged

Hol élünk??? És senki sem mondta neki, hogy „kicsihuszár, az nem a te szolgálati lakásod, ez a magyar zsidóság épülete, amit nálunknál különb emberek építettek, ahol szolgálni kell, és nem a zsidóságot elzavarni onnét. Inkább menj vissza a babakonyhába!”

Remélem nem fertőzésveszélyes.

A lány meg megtörölte a szemét, és azt mondta, hogy ő nem szeretne egy ilyen ember előtt állni az esküvője pillanatában.

És átmentek egy másik zsinagógába.

Kettesben a rabbijával, ahol örültek nekik, annak ellenére, hogy ott minden hónapban van esküvő, ahol a zsinagóga rabbija nem kért be még 20 papírt a meglévő 30 mellé.

Hát kérem szépen… Hol volt, hol nem volt…

A rabbi bácsi így töri össze az álmokat. Üresek a szavak és az utóbbi időben az a zsinagóga is. Akik másokat bántanak, elüldöznek, eltiltanak nyilván azt hiszik, hogy győztek, pedig nem, nagyon nem.

De ezt bizonyos szintről már nem látják, hiszen …….. , mint a ……..

Mert gondolom látjátok, ebben a jelenetben két fél van: a megtagadó, meg az ifjú pár és a rabbijuk. Még aki nem rokonszenvezett a lánnyal és a rabbival sose, az sem fog a megtagadó oldalára állni. Aki megtagad és fiatalok boldogságával játszik, azt hívén önmagáról, hogy ő Isten, aki adhat és elvehet, aki sorsokat irányíthat, az nem egészséges ember, tehát nemcsak maga a tett, hanem annak indítéka és üzenete is jó eséllyel szimpla gyűlölet. Mániákusok szellemi dadogása.

Húzzuk le a rolót gyerekek, a raktárkészletet még megmenthetjük…

A szerző a Lágymányosi körzet rabbija

Mazsihisz news