Mezei András
Anyagtalanul
Sebes vizek, csimbókos füvek ejtőzve
engedték be őket a domborzatokba.
Őseim nyelvet, szívet cserélve adtak
életet, görbítették arcukat rögbe.
Porlott az idegen kromoszóma, mint
porfelhő keveredett, gyilkolva
gyűlölt, szeretett minden nép rendje:
szláv, német, szerb, bolgár, török
és zsidó faj jajszavát fonatta
szíjjá hasított hátakból e kevert
vér ragacsa egybe, hol a nyelv-
töredékekből ország-puzzle-ba
préselve készült haza. Mint bimbók
fakadtak ki aurákból népdalok,
kaszák, suhogva vágtak rendet. Ide
halok. Idegen anyag dermed szám
szélire. A Bécsi úton jajszavak
anyagtalanul lebegve halotti-
földjüket kisajátítva hirdetik;
birtokuk az, hogy nyugodjanak
karon ülő babák és botló öregek
együtt a tonnás gumiabroncsok
dübörgő jelenében, műút alatt.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 31. szám

