Forrás: ÉS

Mezei András

Anyagtalanul

Sebes vizek, csimbókos füvek ejtőzve

engedték be őket a domborzatokba.

Őseim nyelvet, szívet cserélve adtak

életet, görbítették arcukat rögbe.

Porlott az idegen kromoszóma, mint

porfelhő keveredett, gyilkolva

gyűlölt, szeretett minden nép rendje:

szláv, német, szerb, bolgár, török

és zsidó faj jajszavát fonatta

szíjjá hasított hátakból e kevert

vér ragacsa egybe, hol a nyelv-

töredékekből ország-puzzle-ba

préselve készült haza. Mint bimbók

fakadtak ki aurákból népdalok,

kaszák, suhogva vágtak rendet. Ide

halok. Idegen anyag dermed szám

szélire. A Bécsi úton jajszavak

anyagtalanul lebegve halotti-

földjüket kisajátítva hirdetik;

birtokuk az, hogy nyugodjanak

karon ülő babák és botló öregek

együtt a tonnás gumiabroncsok

dübörgő jelenében, műút alatt.

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 31. szám

Comments are closed.