„Testvérgyilkosság volt…”
Megemlékezések a roma holokauszt emléknapján
Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. augusztus 3.
A porrajmos mementója a Nehru ParkbanKép: Szabó BernadettMagyarország soha többé nem hagyja magára egyetlen polgárát sem, nem engedi megismétlődni azt, ami több mint hatvan évvel ezelőtt megtörtént – áll abban a levélben, amit a kormányfő írt a roma holokauszt emléknapjára.
– Amikor valaki ma, Magyarországon cigánybűnözésről beszél, szóval és gondolattal a cigányok vagy más honfitársaink kirekesztésére törekszik, ugyanabba a folyóba készül belelépni, amelybe ez a nemzet egy emberöltővel ezelőtt már belelépett. És amelyből csak gyász és szégyen származott – hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a roma holokauszt emléknapja alkalmából írt levelében.
A kormányfő felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország soha többé nem hagyja magára egyetlen polgárát sem, nem engedi megismétlődni azt, ami több mint hatvan évvel ezelőtt megtörtént. A holokauszt vagy – ahogyan a cigányok nevezik – a porrajmos kétszeresen nemzeti tragédia: magyarokkal történt, és a bűnösök között is voltak magyarok. Testvérgyilkosság volt, egyike az emberiség legnagyobb bűneinek – írta Gyurcsány Ferenc, hozzátéve: a vészkorszak nem fizikai, hanem verbális és szellemi erőszakkal kezdődött.
Tegnap a főváros több pontján is gyászünnepséget tartottak az évfordulón. Kora délután a Dohány utcában, az Országos Cigány Önkormányzat székházánál rendeztek megemlékezést, majd a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban, az áldozatok emlékfala előtt tartottak gyertyagyújtást. A résztvevők innen átmentek a Nehru Parkba, a cigány áldozatok tavaly átadott emlékművéhez, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Romédia Alapítvány és a Romaversitas Alapítvány rendezvényére.
1944. augusztus 2-án éjjel néhány óra alatt több mint háromezer romát gyilkoltak meg az auschwitz-birkenaui haláltáborban. A Cigány Világszövetség kongresszusa 1972-ben ezt a dátumot nyilvánította a roma holokauszt emléknapjává.
A holokauszt Magyarországon című, diákoknak szóló digitális tananyag megfogalmazása szerint a kétségkívül létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Bár kisebb roma csoportok már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe kerültek, a „cigánykérdés” igazából csak 1944 nyarán vált fontossá.
A nyilas-hatalomátvétel után – olvasható – megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásba. A romaellenes akció nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, az öreg és beteg embereket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat munkaképesnek nyilvánítva mégis visszatartottak. A kiválogatottak Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen, áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Magyarországon több helyen tömegkivégzések történtek.
A magyarországi roma holokauszt mintegy ötezer életet követelt, az üldözöttek száma tízezrekben mérhető.
