Forrás: HETEK

Egy szavazótáborát tekintve jelentéktelen, de annál hangosabb szélsőjobboldali minipártocska inszignifikáns lapjában ismét felütötte fejét a vérvád. A Magyar Jelen írói nem kevesebbet állítanak: az 1998-ban az egész országot felkavaró körmendi gyilkosságot – melynek áldozata az alig tizenegy éves H. Zsófi volt – nem a jogerősen elítélt Tánczos Gábor, hanem a „véres húsvétjukra” készülő zsidók ölték meg. Az ötlet termékeny talajba hullott: alig két hét leforgása alatt szinte valamennyi nemzeti radikális orgánum kész tényként tálalta az oknyomozó riport eredményeit.

Nehezen lehet elhinni, de igaz. Az időszámításunk utáni harmadik évezredbe lépve még mindig akadnak honfitársaink, akik a középkorban nagy népszerűségnek örvendett antiszemita hívószót, a vérvádat nem a rossz emlékű sötét korszak említésre sem érdemes babonaságai között tartják nyílván, hanem ma is létező valóságként kezelik. (A vérvád szerint a zsidók húsvétjuk méltó ünnepléséhez ártatlan keresztény gyerekeket gyilkolnak, és vérüket rituális célokra, például a húsvéti kovásztalan kenyér sütésére felhasználják.)

Most egy tízéves gyilkosság kapcsán söpörték le a port az évszázadok során számtalan pogromot és zsidóüldözést szülő, ám minden valóságalapot nélkülöző vádról. A Jobbik hetilapja „egy olvasói levélre” hivatkozva gyakorlatilag kész tényként tárta az olvasók elé: 1998-ban Körmöndön „a 11 éves kislányt nem (…) az ártatlanságát máig hangoztató Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak”.

A komoly vádakat olyan gyengén összetákolt és sehova nem mutató, banális érvekkel támasztják alá, hogy az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy veheti ezt bárki is komolyan.

Első, és talán legkomolyabb érv az, hogy a gyilkosság napra pontosan 116 évvel a leghírhedtebb hazai vérvád alapjául szolgáló tiszaeszlári gyerekgyilkosság napján történt. A lap ezenkívül azt is bizonyító erejűnek találta, hogy a rendőrségen önként, szemtanúként jelentkező – értsd: ártatlan – Tánczos vallomásában azt állította: egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze a tetthelyen – a rejtélyes alak épp sietve távozott a lakóházból.

Az is árulkodó, hogy a lap az állítások nagy részét egy internetes portál fórumának egyik hozzászólásából mazsolázta ki. Az említett portál egyébként a legnagyobb hungarista közösség – mely létezése célját a náci ideológia magyarosításából kikeltetett eszme terjesztésében határozza meg.

Talán a cikk szerzői is – az újságíró szóra most valahogy nem áll rá a kezem – talán maguk is érzik, hogy ez így önmagában elég sovány, nos – micsoda „szerencse” – az iromány végén azzal fenyegetnek: „folyt. köv.”. Ebben többek között a már említett fórumhozzászólás gazdája fogja leleplezni a vérvád mögött meghúzódó igazságot…

Végül a szorgalmas oknyomozó riporterek figyelmébe egy apróság. A zsidó vallás legszentebb könyve a Tóra (Mózes öt könyve) szigorúan büntette az emberáldozatot, illetve bármilyen vér fogyasztását. Mózes harmadik könyve 7:26-27: „És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét; aki megeszik valamiféle vért, az gyomláltassék ki az ő népe közül”. Később a rabbik nemhogy feloldották volna, épp ellenkezőleg: tovább szigorították ezt a tilalmat.