Megkezdődött a balatoni főidény, csak az időjárás nem kedvez a vendégváróknak
2007. július 7. (4. oldal)
Hajós naplementetúra, majd vacsora egy narancssárga műanyag pálmafás magyaros étteremben, kiegészítve utóételként egy „Maradona gírosszal”. Ez is a mi Balatonunk szolgáltatása, de közben sorra épülnek a magas kategóriájú szállodák, a tóparti önkormányzatok pedig rendezvényekkel, fesztiválokkal, újjáépülő korzókkal próbálják élénkíteni a turizmust. Aztán augusztus végére kiderül, hogy milyen volt az idény, s mely vállalkozók húzzák le a redőnyt – végleg.
Átlagárak a Balatonnál
Szállás kategóriától függően: 2500 forint és 15 000 forint között/fő/éjszaka + idegenforgalmi díj
Egy korsó sör: 280-490 forint
Halászlé: 790-1090 forint
Bográcsgulyás: 600-850 forint
Csülkös bableves: 650-850 forint
Sült hal: 240-280 forint/10 deka
Házi kolbász: 220-280 forint/10 dekaKétszáz forint a szeletelt, tálcás dinnye Siófokon, a szállodasori tiszta, rendezett, gazdag választékú vegyesboltban. A gyümölcsöt apró villával „szervírozzák”, mellesleg édes is. Kétszáz és háromszázötven forint között már hűtött sörök kaphatók, van minden, ami egy „delikáteszben” szükséges. A görög vagy horvát tengerparton sincsenek nagyobb áruválasztékú kis boltok.
Néhány év alatt mondhatni óriásit fejlődött Siófok belvárosa, a repedezett aszfaltutat színes kockakövek váltották fel, korlátozták az autós behajtás lehetőségét is. Európai uniós támogatásból hatalmas közparkot létesítettek itt, amelynek szélén Krúdy Gyula fiákeres acélszobrával találkozhatnak a vendéglőkből hajnalban hazatérők. Sokrétű kínálatuk van az elegáns puboknak, éttermeknek, a széles leltár helyett elégedjünk meg azzal, hogy van itt „Maradona gírosz”, szegedi vegyes halászlét reklámozó, magyar halászcsárda narancssárga műanyag pálmafákkal s tetszetős bútorzatú, pasztellhatású koktélbár is. A reggelit rendelő olaszok kérésének megfelelően egy talponállónál már a korai órában serceg az olaj a telt hekkszeletek és a hosszú sült kolbászok alatt.
– Több a magyar, mint a német vendég, régen pont fordítva volt – summázza az előző időszak vendégösszetételét a koktélbárban dolgozó, kék-fehérbe öltözött, kötényes pincérlány, aki azzal a megdöbbentő állítással rukkol elő, hogy aki a balatoni vendégforgalommal kapcsolatban panaszkodik, az egyszerűen nem mond igazat. Szerinte a meghatározó német és egyre nagyobb arányú magyar turista mellett egyre több a horvát, a szlovák és a román vendégük is.
Mint kiderül, ilyenkor délelőtt hajókirándulásra és fürödni mennek a turisták, ezért náluk is laza a műszak, délutántól hajnal háromig viszont megerősített stábbal várják a vendégeket. Igaz ez a télre is, amikor forró borral kínálják a tó befagyott jegén korcsolyázókat, s nyáron is, amikor a koktélkínálatukkal aratnak. Csak érdekességképpen azért megszámolom, százhétféle, 950 és 1950 forint között mért italuk van: Miss Saigontól, Chilly Willyig, az Orosz rulettől a „Napfogyatkozás „99 Siófokig”.
Az itallapban egy oldalon sorolják fel a kapható kávés italokat, az általam rendelthez négyféle cukrot kapok. Nézem a felszolgálónőt, aki szabad idejében nem a hűtőpultnak támaszkodik, vagy keresztrejtvényt fejteget, hanem az asztalokat törölgeti, a székeket igazítja, majd az ajtóban állva várja az újabb és újabb vendégeket. És még egy fontos dolog: mosolyog is.
Felkophat a vállalkozók álla
A siófoki szállodasoron, a parkírozóban a magyar autók mellett német és holland felségjelű járművek sorakoznak. Koránt sincs telt ház, sőt jó, ha félig van tele a parkoló. Félig tele vagy félig üres? Megítélés kérdése. A derűlátásé vagy a borúlátásé. Azt mondják, az igazi idény az iskolaév lezártával június utolsó vagy inkább július első napjaiban kezdődik, s augusztus huszadika után ér véget. Talán ezért nem nyitott ki még egy-két vendéglátós. A mólónál a Balatoni Hajózási Zrt. szórólapjait osztogatják, az egyórás sétahajózás 1250 forintba kerül, de van naplementetúra is. „Egyedi hangulat, látványos faelemek” – olvasom a prospektusban. Sajnos a jegypénztár még nincs nyitva, így öt-hat külföldi böngészgeti a hajók indulási menetrendjét.
Balatonszabadi felé haladok a kerékpárút mellett. Meglepően sok az eladó ingatlan és apartman. Egy tólejárónál Trabantnak támasztott úszógumikra leszek figyelmes. Az autó gazdája a vegyesboltot 1984 óta működtető S. J., aki szerint június utolsó hétvégéjén nagyon kevesen voltak a Balatonon; az ő tapasztalatai szerint az igazi idény július 20-án kezdődik, de az is csak akkor, ha meghatározóan jó az idő.
A hűtött dobozos sörök egységesen kétszáz forintba kerülnek, sokféle napolajat, üdítőket, újságokat, napilapokat árul az amúgy 35 ezer forintos nyugdíjat kapó egykori hűtőgépszerelő. Mint mondja, ha nem a saját tulajdona lenne a kis boltocska, már régen felkopott volna az álla. Kevés a vendég, s annál több az ellenőrzés. – Tegnap a vám- és pénzügyőrség tartott itt jövedéki ellenőrzést, egy hete pedig az APEH munkatársai próbálkoztak – tudom meg a férfitól. Szerinte – s huszonhárom évnyi tapasztalata miatt el is hihetjük neki – pontosan olyan a forgalom, mint a nyolcvanas években, hétköznap nincs vendég, a hét vége viszont erős. Úgy látja, húsz év alatt nem sikerült azt megteremteni, hogy időjárástól függetlenül sokkal több legyen az egyhetes turnusokra érkezők aránya. A fejlődés viszont kézzelfogható, a mellettünk álló egykori tévéüdülőt eladták, felújították, s egy szintet rá is építettek. Némelyik erkélyen törülközőket libbent a Balaton felől fújó szél.
„Várják a magyarokat is”
„Siófok legjobb ingatlanai a legkomolyabb befektetőknek” – így hirdeti az út szélén magát egy helyi ingatlanközvetítő. Egyhektáros, közműves, vízparti telek hatszázmillióért, foki-hegyi, belső medencés villa 99 millióért, siófoki, belvárosi, víz közeli ház 55 millióért, Sóstón igényes nyaraló 16 millió forintért. Ez csak ízelítő a kínálatból. A piac mozgásáról, az árak realitásáról csak annyit, hogy mindez egy festett táblán olvasható, amelyet már jó ideje kirakhattak az út szélére.
„Mi szívesen látjuk az egy-két éjszakás magyarokat” transzparenssel hirdeti magát egy szolid hotel, nosza, ismerkedjünk meg a körülményekkel. A recepción éppen a kiterített foglalási papírlapot böngészi Fodor László szállodavezető. – A balatoni vendéglátók nagy többsége a 10-14 napos turnusokban érkezőket várja, mert abban semmi üzletet nem látnak, ha a hét végén telt házzal, hétköznap pedig üres szobákkal üzemelnek. Ez némileg érthető, de ezért is nehéz jó időben hét végi szállást találni. Mi vállaljuk a kockázatot, s már egy éjszakára is adunk szállást napi 2500 forintért és 340 forintos üdülőterületi járulékért – szögezi le az üzemeltető. Az ingatlan egykor a belkereskedelmi minisztérium tulajdona volt, majd privatizálták, s az új tulajdonostól bérli már öt éve Fodor László. Megmutatja a szobákat is. Aki ide jön, az ne kergessen délibábot. Kicsi szoba műanyag borítású tusolóval. A gyerekek és a fiatalok szeretik, akinek magasabb igénye van, az menjen máshová, az ár három-ötszöröséért.
– Kellemes nehézségünk támadt, szinte egész nyárra telt házunk van. A huszonnyolc szobában most gyermekek laknak. Iskolások Csepelről, Rácalmásról és Homokmégyről. Fejenként 1100 forintért lakhatnak itt, de egy hétre jöttek, így ha rossz idő lesz, akkor is itt lesznek – nyilatkozza a „sűrű fillér” gyakorlatáról a férfi.
És milyen érdekes, mikor arrébb megy a Balaton! Megtudom, hogy gyakorlatilag tóparti hotel volt ez egy nagy ősparkkal, tenisz- és focipályával, de a telekrészt az önkormányzat megvásárolta, s most utcát nyitnak az ingatlan és a tó között.
Gyula művek I. számú iroda
Balatonakarattyán 1995 óta áprilistól szeptemberig üzemeltet parti éttermet Boldizsár Gyula, aki Alcsúton született, és élete tévedésének tartja az ideköltözést. Hogy miért? Mint kiderül, 1973 és 1995 között utasellátózott a sárvári expresszvonaton Budapest és Szombathely között. Később hálókocsi-kalauz lehetett volna egy nemzetközi expresszen, de azt a neje nem engedte. Így költöztek Székesfehérvárra, majd nyitottak kis haszonnal működő éttermet a Balaton partján. – Végigmegyek Székesfehérvár utcáin, és az ottani menüárakhoz alakítom az ittenieket. Mivel ott most 590 és 790 között lehet ebédelni, mi 690-ért adjuk a menüt. Amikor erős a leves, gyengébb a második, amikor gyenge a leves, laktatóbb a főfogás – avat be egy titokba a férfi. Ma gombalevest kínál töltött paprikával. Jól főznek, ízletes a konyha. Hét közben esténként idejárnak a várpalotai, enyingi, fehérvári nyugdíjasok és a balatoni kis telkes közönség is. Ma még a filmesek is, ugyanis harmincas években játszódó kosztümös filmet forgatnak a kempingben. A filmkészítők britek, a történet Németországban játszódik, s egy zsidó tudós életéről szól. Beszélgetésünk közben át is jön két statisztalány jégkrémért.
A hely nevét muszáj leírni. Boldizsár úr nem ezt akarta, nem erről álmodott, de öt éve a törzsvendégektől a névnapjára kapott egy zománcozott táblát „Gyula művek I. számú iroda” felirattal, így cégérként ezt a figyelmességet rakták ki.
Balatonfüreden már véget ért a bablevesfőző verseny, a gitárosfesztivál, illetve a bor és a hal ünnepe is, de még tart a művészeti fesztivál, s többek között lesz még dzsesszfesztivál és vitorláshét is. Gazdag a programkínálat, egymást érik az elegáns helyek, gomba módra szaporodnak a négycsillagos szállodák is. Viszont lassan éledezik tetszhalott állapotából a görög falu, túl sok a kiadó és eladó üzlet. A Szantorini kávézóban a felszolgáló a kemping állapotát tartja a forgalomkiesés egyik okának. Mint mondta, azt nemrég vásárolta meg egy erre szakosodott, igen sok létesítményt működtető társulás, így a korábbi bizonytalanságok miatt kevesebb a vendég, mint tavaly és tavalyelőtt.
Tihanyban több turistabusz várakozik arra, hogy parkolóhelyhez jusson, lent a kompra is sokan várnak. Beülök a Popeye kisvendéglőbe, ahol „púpozott” tál babgulyást kapok, ami nem túlzás, hiszen a színültig töltött, sűrű tartalmú tállal egyensúlyozva ér asztalomhoz a felszolgáló, a vízszintből pedig kitüremkedik néhány marhahúsdarab. Az íze tökéletes, merem, ha merhetem, ajánlani. Oroszok nézik a mutatványt átellenben, de ők már megrendelték a „full extrás lángosukat”, így nem változtatnak.
Balatonakaliban, a Les-hegyen, a Búfelejtő borozóban én vagyok az egyedüli vendég. 1785-ben építették az itt található présházat, benne régiséggyűjtemény. A tulajdonosok régóta hirdetik lent, a 71-es főút mellett található, egyhektáros kékfrankos szőlőjüket. – Hatszáz forintot kérünk négyzetméteréért, de csak 200-300-at kínáltak eddig érte. Pedig meleg vizet találtak a földben, mégse kell senkinek – sajnálkoznak, s mikor fentebb mennék, intenek, hogy ne is próbálkozzak. A Rózsika néni csárdája az idén már ki se nyitott. Gazdaságtalanul működött, azt is eladnák, ha tudnák. Pedig tavaly még milyen meszsze földön híres ételeket készítettek ott!
