Forrás: HETEK

Simon Peresz Izrael új elnöke. Állami ceremónia keretében eskették fel a Knesszetben a veterán politikust. A 83 éves elnök bejelentette, hogy szeretné hétéves mandátumát kitölteni, és arra felhasználni, hogy a közel-keleti békén dolgozzon.

Peresz ezzel Izrael kilencedik elnöke lett. A béke elérése egész életében az álma volt, mondta el a beiktatási ünnepségen. Az a tény, hogy legújabb posztja pusztán reprezentatív jellegű, ebben a törekvésében nem akadályozza. Peresz a 90-es évek elején nagy részt vállalt az Oslói Egyezmény létrejöttében, amiért 1994-ben Nobel-békedíjat is kapott közösen az akkor miniszterelnök Jizchak Rabinnal és a PFSZ vezetőjével, Jasszer Arafattal.

Az államelnöki hivatal bizonyos fokig megkoronázása eddigi politikai karrierjének, amely immár hat évtizedre tekint vissza. Ezalatt Peresz nemzetközi szinten is nagy elismerésre tett szert, ám súlyos vereségek is tarkítják a palettát. Három alkalommal volt ugyan miniszterelnök, de sosem nyert például választást.

Peresz Móse Kacavot váltja a hivatalban, aki egy szexuális bűncselekmény-sorozat miatt kirobbant botrány miatt volt kénytelen távozni az államelnöki pozícióból. Ez a botrány olyannyira megrendítette az Izraelt reprezentáló államelnöki posztot, hogy Peresznek nagy erőfeszítésébe fog kerülni a nyilvánosság bizalmának újra megnyerése. A politikus utolsó lehetőségeként írta le, hogy Izrael népe felé szolgáljon.

Ebben a szerepben kora sem akadályozza. “Ha valaki jó egészségben van, és tiszta az értelme, mi abban a rossz? Nem sietek, hogy eltűnjek a porondról” – mondta el Peresz. Tekintet nélkül arra, hogy posztja politikai szempontból semleges kellene, hogy legyen, kihasználta a lehetőséget, hogy kifejezze véleményét: Izraelnek fel kellene adnia a hatnapos háborúban 1967-ben megszerzett palesztin területeit. Elmondta ellenben azt is, hogy álláspontja ellenzőit tisztelettel fogja kezelni.

Peresz 1923. augusztus 15-én született, és évtizedekig a Munkapárt tagja volt, amelynek színeiben elsőként 1959-ben került be a Knesszetbe. Volt védelmi-, gazdasági- és külügyminiszter is, három alkalommal pedig rövid ideig miniszterelnök. Először 1977-ben Rabin visszalépése után a következő választásokig, majd 1984-től 1986-ig a Likud párti politikussal, Jizchak Shamirral történt egyeztetés után, majd végül 1995-től 1996-ig Rabin meggyilkolása után. 2005 végén átlépett az akkori kormányfő Ariel Saron által alapított Kadima pártba, miután nem választották meg a Munkapárt elnökévé.

Josef Federman, AP

Comments are closed.