Magánerős dobfesztivált rendeznek Dévaványán
2007. július 7. (14. oldal)
V. Fehér József
Július 12-től 15-ig dobfesztivál lesz a Békés megyei Dévaványán. Szervezője, Kónya András bevallása szerint egyfajta multikulturális ihletettségű „világzenétől” jutott a magyar zenei hagyományok vállalásáig.
Kónya András pár éve még feketemunkásként dolgozott Izraelben. A szükség vitte oda, mert itthon nem boldogult. Kissé reményvesztetten bolyongott a tel-avivi tengerparton, amikor egyszer csak afrikai dobok hangjára kapta fel a fejét. Embereket pillantott meg, akik a dobok mögött ültek, s boldog révültséggel verték a tamtamot. – Hirtelen megéreztem, hogy az ütem engem szólít, engem hív – emlékezik Kónya András. – Rájöttem, hogy ez hiányzott az életemből. A zenét korábban is szerettem, de a végén már csak a kommersz muzsikát fogyasztottam közömbösen. Ott, a tengerparton egyre többen gyűltünk össze, dobosok, táncosok, tűzzsonglőrök, turisták. Nem számított, ki fekete, ki arab, zsidó vagy európai, a zene mindenkit átölelt. Én is megtanultam dobolni, s rendszeresen beültem a nagy körbe.
Kónya András fejéből kipattant az ötlet: ilyen fesztivált kellene megszervezni szülővárosában! Amikor végleg hazatért, módszeresen felkutatta, kit űz a szabadtéri dobolás mámora. Az első dévaványai fesztiválon tíz dobos játszott vagy kéttucatnyi érdeklődőnek. Épeszű szervező itt megállt volna, mondván, hogy teljes a kudarc, soha többé fesztivált. De Kónya Andrást azt mondta: megvolt az első.
– A következő már nagyobb buli lett, egyre több helybéli állt mellém – meséli. – A harmadik rendezvényen szenegáli dobosok ismertették meg velünk, hogy hol lakik az ő istenük. Összehozott a sors Zsarnai Gáborral, aki azon túl, hogy kiváló hangszeres, kitűnő szervező is. Kapcsolatai révén színpadi produkciók érkeztek hozzánk. A hastáncosnők mindenkit elbűvöltek, a tűzön járás sok vállalkozó szelleműt vonzott. Az ötödik, tavalyi fesztivál nagyon jól indult, pénteken hatalmas tömeg gyűlt össze, a hangulat a tetőfokára hágott, ám a programot elmosta az eső. Beszorultunk az öltözőbe, ahol megint előkerültek a dobok, s minden idők leghangosabb bulija kerekedett.
Kónya András, a lokálpatrióta nem nézi tétlenül, hogy települése perifériára szorul. Ezért idehozta hát a világot. A távolról érkezettek a Körös-Sárrét jó hírét viszik tovább, mellékesen fellendítik az idegenforgalmat. – Szeretnék a fiatalokban egészséges nemzeti identitástudatot ébreszteni – vallja be a dévaványai dobfesztivál szervezője. – Az egzotikus programok mellé kézműveseket hívtam, akik a helyszínen tanítják mesterségeik fogásait. Fellép a Szilaj Dobkör, amelynek tagjai ősi magyar zenét játszanak. Történelmi előadások is elhangzanak olyan témákról, amelyek a tankönyvekből rendre kimaradnak.
