Forrás: Magyar Hírlap

www.magyarhirlap.hu

Levelezés 2007-07-10 22:57

Volt egy álmom

2007. július 7-én este tíz óra előtt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy uniós országban, a náci és egyéb katonai diktatúrák, rémuralmi rendszerek bukása után azért fognak megverni egy rendőrök által védett szórakozóhelyről hazafelé tartva, mert meleg vagyok. Én is részese voltam az “eseményeknek”, én is halálra rémültem a harminc-negyven mindenre elszánt huligántól körülvéve. Nagyobb testi sérülések nélkül, annál nagyobb lelki traumával én is megérezhettem, milyen az utóbbi időszak “történései” által generált indulattól fűtött polgártársak kezei között. Nem kellemes.

A személyes és telefonos bejelentés mellett a rendőrségbe vetett bizalmam, a bürokrácia, a sötétben támadó ismeretlen tettes ellen teendő, látlelettel nem alátámasztott feljelentés értelmetlensége és a nyomozás várhatóan eredménytelen kimenetele miatt én sem tettem feljelentést. Ezek persze eltörpülnek a fő ok mellett: félek attól, hogy a szembesítéskor akár csak a rendőrségi folyosón, vagy onnan távozóban szembetalálkozom ezekkel a honpolgárokkal. S ha jogi úton megtudom is magam védeni, este hazafelé, egy mellékutcában, az engem körülvevő nyolc-tíz bakancsosnak hiába mutogatok alkotmányt, Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát meg Btk.-t. Azt persze meg sem merem kérdezni, hogy a tévészékházat szétverő, márciusban forradalmat csináló polgártársak tüntetésének szervezésével gyanúsítottak hogyan kaphattak ugyanarra a területre és időre demonstrációjukhoz engedélyt, ahova és amikorra a melegek felvonulását jelentették be. Történt ez mindazok után, hogy a Kuruc.info portálon már június 21-én megjelent a nyíltan gyűlöletszító, fasiszta, a felvonulásra ellentüntetőket toborzó felhívás.

Valószínűleg nem engem akartak bántani, bárki járhatott volna akkor ott: buzizás közepette kapott volna éppúgy taslit, rúgást, jobbhorgot. Talán rosszkor voltam rossz helyen. Talán rossz országban. Mert szombat este vetődött fel bennem először komolyan, hogy itt hagyom ezt az országot. Ami persze leginkább az ő győzelmüket jelentené: mint írják, az Izrael gyarmatává váló Magyarországot próbálják megtisztítani tőlünk.

Utcára menni sötétedés után valószínűleg felnőtt emberként sem merek még jó ideig. A gyomrom is össze fog szorulni elég sokszor akár fényes nappal is, bárki jön is velem szembe. És ami a legszörnyűbb: álmodni sem merek mostanában.

Pedig nekem is, akárcsak 1963-ban Martin Luther Kingnek, valóban volt egy álmom. Sajnálom. Nagyon.

Egy túlélő (név és cím a szerkesztőségben)

Comments are closed.