Forrás: Emih

Zsidó forrásokban használt névalakja: Ober-Visó. A felsővisói járás székhelyére az első zsidók a 18. század közepén érkeztek. A helyi zsidók többsége Galíciából származott. Pálinkafőzésből, házalásból, valamint különböző mezőgazdasági munkákból tartották el magukat. 1840­ben már 239 zsidó élt Felsővisón, az összlakosság 8,1 százaléka. 1880-ra a közösség létszáma je­lentősen megnövekedett, akkor már 1946 zsidó élt a településen. Lélekszámuk a 20. században is folyamatosan nőtt, 1941-ben már 4269 zsidó élt Felsővisón. A 19. század­ban egyre több zsidó élt fakitermelésből és -feldolgozásból. Felsővisón minden fafeldolgozó üzem zsidó tulajdonban volt.

Felsővisón ortodox anyahitközség műkö­dött. A közösség első rabbija Jozefa Joszef volt, aki az 1840-es években telepedett le Felsővisón. Jozefa rabbit hamarosan Vogel Hanoch Zundel követte, aki azonban az 1860-as években alijá­zott. (Cfáton halt meg.) 1866 és 1911 között Günczler Smuel Smelke rabbi állt a közösség élén, aki jesivát is alapított. Az egyre több bó­hert vonzó jesiva idővel az ország egyik legna­gyobb és legismertebb jesivájává vált. 1912-től Grünwald Eliezer David állt a hitközség élén, aki 1921-ben elfogadta a szatmárnémeti hitközség meghívását, és otthagyta Felsővisót. Felsővisón több haszid irányzat is híveket talált, sokan voltak vizsnyici haszidok, de voltak szfinkai (Szaplonca) és szigeti haszidok is.

Az első világháborúban a település az állandóan változó frontvonalban volt. A lakosság nagy veszteségeket szenvedett többek között a kitörő tífuszjárvány miatt is. A felsővisói zsidó katonák közül a háborúban 16-an estek el.

1921-ben Halter Menachem Mendel lett Fel­sővisó rabbija, a híres vizsnyici haszid dinasztia sarja. Halter az első világháború idején mene­kültként érkezett Erdélybe apjával, Halter Jiszraellel, akkor Nagyváradon telepedtek le. Ha­ger rabbisága idején nőtt meg igazán a felsővisói jesiva létszáma, évente átlagban 300 bóher tanult benne. A jesivának 1938-ban 348 diákja volt. A jesivát részben a hitközség tagjai, részben pedig a Joint mellett működő egyik alapítvány, a Hafflcine Foundation for the Benefit of Yeshivot (Jesivákat Támogató Haffkine Alapít­vány) finanszírozta. Halter rabbi többször is az Egyesült Államokba utazott pénzgyűjtő kör­utakra. A jesiva rabbinikus folyóiratot is kiadott Degel Hatora címmel, amelynek 1922 és 1929 között 22 száma jelent meg. Felsővisón 1907-ben kis héber nyomda is nyílt, a jesiva folyóiratának a számai ott készültek. Halter rabbi 1940-ben halt meg, holttestét 1965-ben Izraelbe szállítot­ták, és apja mellett, Bné Brakban temették el.

Az 1920-as években a hitközség a talmud-tóra mellett általános iskolát is nyitott, de a helyi gyerekek többsége továbbra is magánhéderek­ben tanult. Az 1930-as években az Agudat Jisz­rael egy Bet Jakov lányiskolát is nyitott Felsővisón, ahol héber nyelvet is tanítottak.

Az 1941-es népszámlálás alkalmával 3804 helyi zsidó vallotta magát jiddis anyanyelvűnek.

Miután Felsővisó 1940 szeptemberében újra magyar fennhatóság alá került, a helyi zsidók gazdasági helyzete drasztikusan romlott, legin­kább az iparengedélyek bevonása miatt. A településen élő szászok is egyre inkább azonosultak a náci ideológiával, és zsidóellenes törekvéseik értő fülekre találtak az új helyi magyar közigaz­gatásnál. A hatóságok rendszeresen letartóztat­tak helyi zsidókat – a társadalom minden réte­géből – a legkülönbözőbb vádakkal: kommu­nizmus, feketézés, a korábbi román uralom tá­mogatása. Mások mellett Halter rabbit is őri­zetbe vették, és a román uralom támogatásával vádolták, mivel a román nemzeti ünnepen, má­jus 10-én a zsinagógában hazafias drasát mon­dott. Az 55 éves rabbit a letartóztatás körülmé­nyei és a megaláztatások, valamint a fogva tar­tás megviselték, súlyosbodott a cukorbetegsége, amelybe végül bele is halt. A letartóztatottak egy részét a zsidó közösség pénzzel ki tudta vál­tani, másokat azonban különböző magyaror­szági internálótáborokba vittek.

Halter rabbi halálát követően fia, Halter Ba­ruch lépett az örökébe. 1941-ben, amikor a ma­gyar hatóságok a hontalannak nyilvánított, azaz magyar állampolgársággal nem rendelkező zsi­dó családokat a német megszállás alatt lévő ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba deportálták, a felsővisói zsidók egy véletlen szerencsének kö­szönhetően ki tudták védeni ezt a csapást. A hitközség anyakönyvei az első világháború­ban elégtek, így a hatóságok kénytelenek voltak a rabbi által kiállított igazolásokra támaszkodni. A fiatal Halter rabbi valamennyi helyi zsidónak olyan igazolást állított ki, amelynek segítségével mentesült a deportálástól. A háború éveiben Halter rabbi máshonnan – főleg Lengyelország­ból és Szlovákiából – érkező zsidó menekülte­ket is ellátott ilyen igazolásokkal. 1942-ben azonban a rabbit irathamisítás vádjával letartóz­tatták, és előbb a budapesti toloncházba, majd a nagykanizsai internálótáborba hurcolták. Fele­sége közbenjárására onnan 1944-ben a budapesti zsidó kórházba került, ahonnan hamis keresz­tény papírokkal nagybátyjához, Halter Hajim Meir nagyváradi rabbihoz utazott. Nagyvárad­ról a gettó felállításakor mintegy 100 zsidóval együtt elmenekült, de nem sikerült Romániá­ba szökniük. A határon letartóztatták őket, és visszakerültek a nagyváradi gettóba. A gettóban nyolc zsidóval együtt elbújt, de az őrök felfedez­ték a rejtekhelyet, és a rejtőzködőket Ausch­witzba deportálták. Onnan Varsó mellé került dolgozni, ott halt meg 36 éves korában. Miköz­ben Hager Baruch rabbi fogságban volt, Felső­visón testvérei – Hager Dávid és Hager Hajim Juda Majer – helyettesítették.

A felsővisói gettó lakóit 1944. május 19-én, 21-én és 25-én három transzportban deportál­ták Auschwitzba.

A megemlékezés hanganyagon