A hazai és több külföldi titkosszolgálat figyelmét is felkeltette a budakeszi SS-ruhás tanár esete, illetve az érdekében szervezett múlt heti szélsőjobboldali tüntetés. Amint arról lapunk beszámolt, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatóhelyettese saját internetes bemutatkozó oldalán „jó szívű SS-tisztként” aláírva tette közzé náci ruhás fényképét. Rommel fotója – melyen a fasiszta vezető játék harckocsit tart a kezében – alá pedig ezt írta: „ajándékot is kaptam”. Előbb ezt, majd később saját fotóját is levette az internetről. Az igazgatóhelyettest az egyházi vizsgálat nyomán leváltották, majd másnap önként távozott az iskolából.
Magát megnevezni nem kívánó titkosszolgálati forrásunk érdeklődésünkre elmondta, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) joga és kötelessége, hogy figyelemmel kísérje az alkotmányt veszélyeztető, annak alapértékeit, a jogállamiságot, a demokráciát megkérdőjelező megnyilvánulásokat. A budakeszi tanár és a körülötte csoportosuló szervezetek tevékenysége már az első pillanatban is felkeltette az elhárító szervezet figyelmét. Különös tekintettel arra, hogy a tanár egy írásában sajnálkozását fejezte ki a náci birodalom bukása miatt. Emiatt több külföldi titkosszolgálat is érdeklődve fordult Budakeszi felé.
Az NBH – amint megtudtuk – fokozott figyelemmel kíséri a városban történteket, és amennyiben ezt megalapozó adatokat talál, akár büntetőeljárást is kezdeményezhet az illetékes hatóságoknál. A helyi gimnázium szellemisége, az ott folyó „pedagógiai” munka értékelése speciális feladatot jelenthet a nemzetbiztonsági szerveknek – értesültünk.
Kosaras Péter Ákos tanár mellett a Magyar Nemzeti Front nevű szélsőséges szerveződés tartott árpádsávos demonstrációt. Ezen sokan a „ha eggyel többen leszünk, támadunk!” feliratú trikóban vettek részt. Több antiszemita portál is határozottan kiállt Kosaras mellett.
V. J.
július 3rd, 2007 at 09:53
Ahogy mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Vagyis egy náci, ha nem érezne maga mögött egy bizonyos tömeget, nem merné ezt művelni.
Egy budakeszi ismerősöm mesélte egy-két éve, hogy egy ember, ahányszor csak elhalad a házuk előtt, magyarul-németül szidja a zsidókat, fennhangon, sokszor kiabálva. Pedig nem is ő, hanem a felesége a zsidó származású… Persze, ez a (nyilván némileg félkegyelmű) ember sem merné ezt művelni, ha nem érezhetné maga mögött egy bizonyos réteg hathatós támogatását, sőt, uram bocsá’, igényét arra, amit ő művel.
Az antiszemitizmus, de általában nézve is, a szélsőségesség megértése nagyon egyszerű dolog, ha bizonyos alap-tételeket elfogadunk.
1. Az emberiség egyetlen faj, nincsenek alsóbb-vagy felsőbbrendű egyének vagy csoportok (nemzetek, kultúrkörök, stb.)
2. Az emberi viselkedést meghatározó emberi természetet az ösztönök irányítják.
3. Az ösztönök mindenkinél ugyanúgy működnek, hiszen az emberiség egyetlen faj, és így az ösztönei — a létfenntartó ösztönök, hiszen az ösztönök a létfenntartást, tehát az egyed- és a fajfenntartást szolgálják — is minden egyednél egyformán működnek.
A gondolatmenet további részébe most részletesen nem megyek bele, kérésre bármikor, bárkinek megadom azokat a linkeket, ahol ezt meg lehet találni. De józan ésszel is belátható, hogy a szélsőségesség, vagy legalábbis annak a lehetősége nem (nem lehet!) csak egyes emberekre vagy csoportokra jellemző viselkedésforma (és aki ezt állítaná, máris szélsőséges kirekesztővé válna…). Azok az ösztönös késztetések, amelyek hatására egyesek szélsőséges viselkedést tanusítanak, mindenkiben ott hatnak, csak nem mindenki engedi érvényesülni őket. Ezeket az ösztönös késztetéseket hétköznapi nyelven talán hamis önbecsülésnek, kivagyiságnak, kisebb pontatlansággal hatalomvágynak, gőgnek stb. is lehetne nevezni. Eredetük pedig oda vezethető vissza, hogy a létfenntartáshoz minden erővel (ösztönösen!) növelni akarjuk a társadalmi befolyásunkat, a társadalmi rangunkat, vagy legalábbis annak látszatát javítani akarjuk, mert a nagyobb társadalmi rang az erőforrásokhoz való bővebb hozzáférést, tehát a nagyobb élet-esélyeket jelenti. Mindez a törzsfejlődés során alakult ki, és ma is így működik, vas-kegyetlenséggel és sziklaszilárdan.
A szélsőségesség legalapvetőbb, szinte egyetlen módszere, megnyilvánulása a bűnbakképzés, tehát egy kipécézett egyén vagy társadalmi csoport szidalmazása, mocskolása, felelőssé tétele minden rosszért, stb. ezáltal ugyanis még a legutolsó részeges nyomorult is többnek érezheti magát a szidalmazott egyénnél vagy a szidalmazott, bűnbaknak állított társadalmi csoporthoz tartozóktól (lásd: zsidó, néger, cigány, stb…………: a kiválasztódásnál szerintem az esik legnagyobb súllyal a latba, hogy a bűnbak-csoport külsőleg jól elkülönüljön, mert úgy könnyebb azonosítani, még a hülyék is felismerhetik, ki a bűnbak — meg aztán a csirkék is mindig a más színű csirkét verik agyon, mert az MÁS…)
Fent három pontban felsoroltam, mely feltételek szükségesek ahhoz, hogy a szélsőségesség okait megértsük. De sajnos, ezek a feltételek nagyon sokunknál nem teljesülnek.
Az 1. pontot tekintve a sajnálatos helyzet ugyanis az, hogy saját magában rengeteg ember nem ismeri el, hogy minden ember egyenrangú, tehát ő maga sem különb sem a cigánynál, sem a négernél… Ez a legáltalánosabb hiba, és ez rengeteg embert érint. Oka: ugyanaz, mint ami a szélsőségességhez vezet, t. i. az, hogy magunkat mindig többre tartjuk egyrészt annál, mint amennyit valóban érünk, másrészt sok más embernél is, avégett, hogy a hamis önbecsülésünk kielégüljön. (Ezzel a kielégüléssel minden szempontból mennyi baj van…) :-)))))
A 2. pont már kevesebb embert érint szerintem, itt ugyanis főként az antropológiai, tehát embertani, vagyis lélektani, filozófiai, szociológiai stb. szempontból valamennyire tudatos embertársaink ill. a szellemileg a legfelső réteghez tartozók érintettek, azok, akik ezekről a kérdésekről akár csak felszínesen is, de néha elgondolkodnak. Bár, lényegében azért ez is mindannyiunkat érint, hiszen itt is az ösztönök állnak okként a háttérben.
A 3. pont már az első kettőből következik, tehát nem egészen önálló tétel, de fontossága miatt érdemes volt rögzíteni, ugyanis ebben a továbblépés elvi összesített feltétele található.
Mindezt azért is érdemes végiggondolni, hogy ne essünk mi magunk is a szélsőségesség csapdájába. Mert bennünk, a nem szélsőséges nagy többségben is van hiba. Ha ugyanis nem gondoljuk végig e jelenség okait, és nem állapítjuk meg, hogy igenis, a szélsőségesség létrejöttének a lehetősége minden emberben ott van, és csak a jellemtelenek esnek a hamis önbecsülésből eredő késztetések áldozatául, akkor teljes bizonyossággal hamis következtetéseket fogunk levonni a szélsőségesekre vonatkozóan, és mi magunk is igazságtalanokká, a szélsőségesekéhez hasonló erkölcsi rokkantakká válunk.
A szélsőségesség a lelki-jellemi nyomor megnyilvánulása, de a lehetősége mindannyiunkban ott van, mert a legmélyebb emberi örökségünkkel, a létfenntartó ösztöneinkkel kapcsolatos. A mai viszonyok közt, amikor még szinte mindenki kikéri magának (legalábbis magában, belül) az 1. és a 2. pontban foglaltakat, csak vagdalkozunk a szélsőségesek ellen, persze, azért zömmel jogosan.
Ha azonban kialakulna a világban egy olyan értékrend, amely reálisan venné figyelembe az emberi ösztönvilág vonatkozásait, ennek a borzasztó jelenségnek, a szélsőségességnek is a nyakára léphetnénk. Ehhez viszont nagyfokú önkritika, tehát a jellemesség sokkal magasabb foka lenne szükséges, így, azt hiszem, még egy kicsit várnunk kell.
Addig, bűntetésül, el kell viselnünk ezeket a nyomorultakat.
Üdv. A. A.