Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. június 28.
Lehet-e valaki antiszemita, aki kisebbségvédőnek, az emberi jogok hívének mondja magát? A válasz: igen. Erről szól a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat folyóirat kiadásában megjelent Új antiszemitizmus című kötet. A témáról a múlt év elején konferenciát rendeztek, a könyv a tanácskozáson elhangzott előadásokat gyűjtötte egybe.
Novák Attila történész szerint az európai politikában és közbeszédben tabuvá vált a nyílt antiszemitizmus, így annak más csatornákat kellett keresnie. És van-e jobb csatorna, mint egy vitatható cselekedeteket is végrehajtó állam, Izrael bírálata? A kifejezett, nyilvánvaló Izrael-ellenességgel Magyarországon elsősorban a szélsőjobboldal írott és elektronikus fórumain találkozni, vagy például olyan antiszemita és anticionista könyvekben, amelyek nem Izrael egyes lépéseit kritizálják, hanem a zsidó állam létjogosultságát vitatják el, intézkedéseit esetenként a náci Németországéhoz hasonlítják.
Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik Gadó János szociológus. A nyugati világ mértékadó fórumain kialakult egyértelmű konszenzus szerint a szélsőjobboldali antiszemitizmus minden tisztességes fórumon elvetendő, a holokauszt tagadása pedig egyenesen tiltott: van, ahol jogilag is. Van azonban a holokauszt tagadásának, legalábbis relativizálásának egy új, hatékony változata. Azt állítani, hogy az izraeliek újabb holokausztot követnek el a palesztinokkal szemben, manapság teljesen szalonképes (pontosabban: sokak által szalonképesnek tartott) állítás.
A látens üzenet szerint „nem vagyunk erkölcsi adósai a zsidóknak, mert ők sem jobbak nálunk”. A motiváció – hívja fel a figyelmet Gadó János – ugyanaz, mint a régi típusú holokauszttagadás esetében: a szabadulás vágya a náci népirtásért való felelősség alól. Izrael és a náci Németország összevetése egy idő óta már közhely Európában (az arab-iszlám világról nem is beszélve). Ezzel a vélekedéssel mindenfelé találkozhatunk, de a politikai középtől a szélsőbal felé haladva egyre intenzívebben – hangsúlyozza a szociológus.
Hasonlóan látja Heller Ágnes filozófus is. Míg Magyarországon az antiszemitizmus hagyományosan a jobboldalhoz kötődik, a nyugat-európai középjobboldalon (miközben a szélsőjobb máig hű maradt antiszemita múltjához) napjainkban ritkábbak a tömeges antiszemita megnyilvánulások, mint a balon. A filozófus szerint ez a jelenség Izrael létével és a nemzetközi politika alakulásával függ össze. A hagyományos formula így hangzott: zsidók egyenlő kapitalizmus, kapitalizmus egyenlő zsidóság. A mostani így: Amerika egyenlő imperializmus, a tőke világuralma, globalizáció, Izrael Amerika kifutófiúja, tehát az imperializmus megtestesítője. És fordítva: Amerika Izrael, mégpedig a „szegény arab népeket elnyomó, gyarmatosító és gyilkos” Izrael védnöke. A tanulság pedig az – foglalja össze Heller Ágnes -, hogy az antiszemitizmus változatai kimeríthetetlenek.(Cz. G.)
június 28th, 2007 at 08:53
Ha Izrael elmarasztaljak innen es onnan, ako vegyek figyelembe az elmarasztalok, hogy ismerniuk kellene a tortenelem tobb ezerves hatteret is, mert tudomanyosan is mar most ismerheto, hogy az Iszlam a vilaguralomra tor, es ehez hasznalja a modszereink sokfeleseget.
Ajanlom Egon Flaig irasat „Der Islam will die Welteroberung ” Frankfurter Allgemeine Zeitung 2006 szeptember 16 old..35-37 !
” A háboru szabalyai valtozhatnak de a cel marad”
Ez Mohamed profeta harcos vallasa.
június 30th, 2007 at 16:47
„A tanulság pedig az – foglalja össze Heller Ágnes -, hogy az antiszemitizmus változatai kimeríthetetlenek.”
Heller Ágnesnek üzenem, hogy ezen nem szabad meglepődni, mert az antiszemitizmus a jellemtelenség, a gyenge jellem következménye, s ilyen jellemű emberek mindig voltak és mindig lesznek.
A továbbiakban kérem, minden kijelentésemhez, amelynél más forrásra nem hívatkozom, gondolatban tegyétek hozzá, hogy „szerintem”…
Ha önkritikusan és elfogulatlanul vizsgálnánk magunkat, az EMBER-t, már rég rádöbbenhettünk volna, hogy az emberi természet minden embernél ugyanolyan, ugyanúgy működik, mert az emberiség egyetlen faj, és nincsenek alsóbb- és felsőbbrendű emberek.
Van viszont az emberi természet, amely szigorúan az emberi faj élettani sajátosságain alapszik. Ezekből az emberi faj törzsfejlődési történetét és az ennek során kialakult létfenntartó ösztöneit elemezve egyszerűen és ésszerűen levezethetők az emberi természet legfőbb ösztönző erői.
Ezek két részre oszthatók.
A testi részünk ugyanúgy működik, mint a főemlősöké (létfenntartási szempontból), és a legerősebb ösztönzésünk, kényszerünk a táplálék, a minél nagyobb energia-tartalmú táplálék megszerzésére ösztönöz. Ezt elérvén az agyunk jutalmazó jelet bocsájt ki, amellyel jutalmaz, ösztönöz minket, hogy máskor is ilyen kitűnő étel megszerzésére törekedjünk. A jutalmazó jel az élvezet, a kéj. A bűntető, figyelmeztető érzés pedig a fájdalom.
De ezt az élvezetet érezzük minden olyan tevékenységünk során is, amely a fennmaradásunk, a szaporodásunk érdekében történik, persze, ha eredményesen zajlik mindez… -:)))
A lelki-tudati, tehát az emberi részünk ösztönző jele a boldogság, a bűntető-figyelmeztető érzés pedig a szorongás. És az az ösztön, amely a legnagyobb erővel vezérel minket, az az önbecsülés vagy másképpen a társadalmi rang javítási kényszere. Ez a törzsfejlődés során nyilván amiatt alakult ki, mert az ember egyedül nem lévén képes felvenni a küzdelmet a csúcs-ragadozókkal, falkákba tömörült, a falkán belül pedig a fennmaradáshoz szükséges erőforrásokhoz való hozzájutás a legnagyobb mértékben a falkán belüli erősorrendünktől, ma úgy mondanánk, a társadalmi presztízsünktől, rangunktól, befolyásunktól, tulképpen a hatalmunktól függött és függ ma is…
S mivel ma is ugyanígy működünk, hiszen néhány tízezer év alatt szinte semmit nem változik egy fejlett élőlény ösztön-világa, így az embert ma is ez a bizonyos önbecsülési kényszer vezérli a legmarkánsabban.
És itt már el is érkeztünk oda, ahol az előbbiek nyilvánvalóan kapcsolódnak pl. az antiszemitizmushoz: a szélsőséges politikusok az önbecsülési kényszerünkre, az önbecsülésünkre próbálnak meg (sajnos, általában pokoli jó eredménnyel) hatni, ezt a sajnálatos tulajdonságunkat meglovagolva érik el, hogy hozzájuk kötődjünk, mármint közülünk a gyenge jelleműek…
Ehhez a legtöbbször a kiszemelt egyedet vagy társadalmi csoportot bűnbakként használják, a bűnbak ellen gyűlöletet keltenek, lealacsonyítják, gyalázzák, minden eszközzel pocskondiázzák. És itt jön a lényeg: ugyanis az így preparált (előkészített) bűnbaknál még a legutolsó sörkocsmai tróger is különbnek érzi magát, és máris imádja azt, aki számára ezt a lelki kéjt nyújtotta: a szélsőséges közszereplőt, a vezért, a szónokot, akiből dől a bűnbakképzés.
Emiatt van az, hogy az antiszemitizmus változatai kimeríthetetlenek. Mert az emberi természet ilyen egyszerűen kielégíthető, ezzel az alantas módszerrel, a bűnbakképzéssel.
Kicsit általánosabban nézve: minél többet alkalmazza az illető közszereplő ezt a sátáni eljárást, a bűnbakképzést, annál szélsőségesebbnek minősül. Ez nyilvánvaló, nem?…
Tisztelettel: A. A.