Forrás: Népszava

Tisztelt uram, amikor szociáldemokrata képviselőként, 1938. május 20-án elmondta interpellációját, melyben (sok más mellett) arról volt szó, hogy „a nyilas agitáció már behatolt az iskolákba és a tanárok szeme előtt, sőt azok részvételével középiskolás, sőt elemi iskolás gyermekeket szerveznek be különféle jobboldali mozgalmakba”, figyelmeztetését a jobboldali honatyák rémmesének nevezték, pedig hát – gondolom, nem örül neki, de ettől a tény még tény marad – amit Ön akkor mondott, még ma is (már megint) aktuális.

A tanítványai okulására SS-egyenruhában pózoló gimnáziumi történelemtanár ügye juttatta eszembe a szavait, no meg azt, hogy akkor már, amikor interpellált ebben az ügyben, Ön előtt is sokan és sokféleképp próbálták jelezni, hogy veszélyes dolog, ami az iskolákban egyre gyakrabban megtörténik, tudniillik, hogy a pártpolitika (ne tagadjuk: a jobboldali) visszaélve a rendszer felemás liberalizmusával, a demokrácia úgy, ahogy létező, kihasználható kereteivel, elkezdi a hazai gyakorlatba átültetni azt, ami egy másik országban már sikeresnek bizonyult: „a német jobboldal átvitte a harcot az iskolákba is, ahol a tanulók lelkét mérgezik meg politikai korteskedéssel – írta 1928. május 15-én a Magyar Hírlap tudósítója – A demokrata szülők gyermekeit az iskolákban formálisan bojkottálják a jobboldali pártokhoz tartozó szülők gyermekei”. Ehhez persze az is kellett, hogy a tantestületek eltűrjék egyes, nemzetiszocialista elkötelezettségű tanerőik „példamutatását”. A példa nálunk is erjesztően hatott, bár beletelt néhány évbe, mire ennek a látható jelei mutatkozni kezdtek. Mindenesetre Andaházy-Kasnya Béla kisgazdapárti képviselő 1937. május 26-án a T. Házban „beszédet tartott bizonyos tüntetésekről és egy csomó izgató röpiratot tett a Ház asztalára, azt állítva, hogy a röpcédulákat egy középiskolában osztogatták. Kértük, hogy nevezze meg, melyik iskolában történt az eset. A mai napig nem bocsátotta rendelkezésünkre az adatokat” – panaszolta a meginterpellált Hóman miniszter, de Rupert Rezső sietett közbeszólni: „Megmondta, hogy a Vas utcai iskola az!” Intézkedés a Vas utcai iskolát nem sújtotta, s amikor 1937. június 3-án Dulin Jenő (szintén kisgazda) honatya is megemlítette, hogy „az elmúlt héten, az egyik nagy városban, Debrecenben a tantestület tagjait, a tanárokat, tanítókat pártpolitikai alapon hívták össze szervezkedésre”, őt is lehurrogták, s azt a következtetését sem vették komolyan, miszerint „a pártpolitika sajnos olyan helyekre is beivódik, ahol romboló hatást vált ki”, pedig idézte egy efféle tanításokon felnőtt ifjú titán szombathelyi beszédét is, aki a radikális jobboldal nevében bejelentette: „addig nem nyugszunk, míg ellenségeinket ki nem irtjuk, még ha vérfürdőbe merítjük is az országot”.

Persze (nem Önnek mesélem, hanem kortársaimnak), őt is azzal fizették ki, hogy kár az ilyen elvétve előforduló, egymástól független eseteket fölfújni, azokból általánosítani. Hogy tényleg kár-e, nemsokára kiderült, egyebek közt a Népszava 1937. október 9-i cikkéből: „a Hunfalvy János kereskedelmi iskola III/a osztályában egy Tamás József nevű francia szakos tanár Hitler Mein Kampf című művét írta elő kötelező osztályfőnöki olvasmányul és megvásároltatta a fiukkal. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az iskola igazgatója a könyvet elkoboztatta. Vajon Tamás József hogy ússza meg ezt az ügyet? Neki is lesznek őrangyalai?” A jobboldali sajtó éllovasa, az Új Magyarság ugyanezt ugyanazon a napon így tálalta: „a Hunfalvy János kereskedelmi iskola egyik osztályában diákzsebpénzből megvásárolták Adolf Hitler Mein Kampf című munkáját. Nyomozás, vizsgálat, vád és megtorlás: mi más is következhetne az ilyen gaztett után, amikor magyar diákok egy velünk szoros szövetségben élő állam fejének irodalmi munkája iránt merészelnek érdeklődni?”

1937. december elsején Sulyok Dezső és Eckhardt Tibor tiltakoztak a „tolerált nyílas propaganda” ellen, amin Hóman Bálint miniszter látványosan megsértődött, fölajánlotta a lemondását, mire lelkesen megerősítették a tisztében és továbbra sem történt semmi azon kívül, hogy Hóman elszavalt egy deklarációt a távolságról, amit a nyilas mozgalomtól állítólag mindig is tartott. Ezzel viszont alkalmat adott Sulyok Dezsőnek, hogy leszögezze: „ne csak kijelenteni tessék a programot, hanem aszerint élni is!” (Ad notam: „Nem elég nyilasellenesnek lenni, annak is kell látszani”) Csakhogy ez is falrahányt borsónak bizonyult. Annyira, hogy az Ön pártbeli társa, Peyer Károly is kénytelen volt 1938. május 18-án elhangzott felszólalásában egy feszélyezően konkrét példával szemléltetni, hová vezet az, ha a tanárok a szélsőjobb felé orientálódnak. S bár az általa ismertetett ügyben még nem SS-egyenruha szerepel, annak szelleme azért feltétlenül megelőlegeződik: „Az I. kerületi Attila utcai (Verbőczy) gimnáziumban a 16 éven felüli diákokat beszervezik tüntetésekre és verekedésekre. A tanárok közül Miklóssy, az illető osztály latin tanára az Anschluss alkalmából minden gyereket részletesen kifaggatott állásfoglalása szempontjából. Grexa Gyula tanár ilyen témakörbe vágó nyilas szellemű dolgozatokat irat és ez a két tanár az ifjúsági szervezkedés vezetője. Részletesen elmagyarázzák, hogyan kell miniumos festékkel a zsidók testét bekenni, mert így a pórusok eldugulása következtében megfulladnak. Hogyan lehet vízbe kergetve halálra úsztatni őket. A másik pedig előadást tart, amelyben azt kezdi magyarázni, hogy Hitlernek Magyarországba való bevonulása nemzeti érdek és ezt minden vonatkozásban elő kell segítenünk”.

Látja, Uram, több mint hetven évvel ez után még nekünk is azok nézeteivel kell történelmünkről (nevezetesen az 1945-ös fordulat jellegéről) vitatkoznunk, akiket az ilyen tanárok meggyőztek arról, hogy „Hitler bevonulása Magyarországra nemzeti érdek”. Sőt, az általuk sugallt kép hagyományőrzés címén most még „a jószívű SS-tiszt” portréjával is gazdagodik.

Nyerges András