Öt éve robbant ki a D-209-es botrány
Gavra Gábor, Kiss Ádám 2007. június 19. 12:55
Öt éve, a D-209-es botrány kirobbanását követően zajlottak le az első, be nem jelentett megmozdulások a szocialista-liberális kormány ellen. Volt blokád az Erzsébet-hídon, és feszült demonstráció a Kossuth téren, városi fogócskával – komoly zavargást azonban csak az őszödi beszéd hozott. Tüntetés- és zavargáskrónika.
Öt éve, a D-209-es botrány kirobbanásának napján a Fidelitas tüntetésével kezdődött meg az épp hogy megalakult Medgyessy-kormány elleni utcai megmozdulások új szakasza.
A kormány megalakulása előtt egyrészt marginális radikális jobboldali csoportok, mint a Lelkiismeret „88 követelték a jobboldal vereségével végződött áprilisi országgyűlési választás szavazatainak újraszámlálását; másrészt Orbán Viktor május elején a Dísz téren zárta le a választás két fordulója között megkezdett nagygyűlés-sorozatát. Ekkor hirdette meg a távozó miniszterelnök a polgári körök mozgalmának megalakulását.
A körök célja Orbán szerint nem volt más, mint hogy az Orbán-kormány jobboldal számára fontosnak tartott vívmányainak (a Terror Házának vagy a Szent Korona parlamenti jelenlétének) „megvédéséért” „együtt tudjanak mozdulni” szükség esetén.
Budaházy belekezd
Az Orbán által meghirdetett mozgalom mellett, egyes önjáró polgári körök támogatásával 2002 nyarán lezajlottak az első törvénytelen utcai megmozdulások. Július 4-e reggelén néhány polgártársunknak (többek között a 2006-os őszi megmozdulások során is kulcsszerepet játszó Budaházy Györgynek) sikerült lezárnia az Erzsébet hidat, majd délután a Kossuth téren alakult ki spontán tüntetés, amelyet a rendőrség meglehetősen sután próbált feloszlatni.
A hatósági közegek éjszaka Belváros-szerte fogócskáztak a tüntetőkkel, de a megmozdulás akkor nem csapott át zavargásba.
2006 forró ősze a Kossuth téren (Fotó: Járdány Bence)
Az akkor pártbeli pozíció nélkül politizáló Orbán Viktor augusztus végén, az önkormányzati kampány keretében a Szabadság téren, a Magyar Televízió székháza előtt tartott újabb tömeggyűlést. Ám a jobboldal kiütéses önkormányzati választási veresége egy időre megakasztotta a polgári körök és a tőlük jobbra álló csoportok utcai megmozdulásait.
A 2002-2006-os kormányzati ciklus viszonylagos utcai csendjét a Tilos Rádió 2003-as karácsonyi adásában elhangzott keresztényellenes megnyilvánulást követően, 2004 első napjaiban a rádió előtt tartott, izraeli zászló elégetésével súlyosbított, polgári körös szervezésű tüntetés törte meg, újabb tömeges megmozdulásokra azonban a 2006-os országgyűlési választás kampányában Gyurcsány Ferenc kampánygyűléseit megzavarni próbáló ellentüntetésekig kellett várni.
Fordulat a jobbszélen
2006-ban a Fidesz továbbra is megőrizte vezető pozícióját a tömegeket megmozgató köztéri dzsemborik terén. A választási kampány finisében egymást érték a tízezreket megmozgató tömegrendezvények. Áprilisban is tömegek jelentek meg a Kossuth téren és a Műegyetem előtt is a Fidesz hívására. A licenc maradt a jól begyakorolt: Philip, népzene, szakértő politikusok, Viktor.
A szélsőjobbos szcéna ugyanakkor elkezdett átalakulni, és ez az utcai aktivizmuson is meglátszott. Főképp a szeptemberi események hozták el a fordulatot. Márciusban még megtöltötték a Hősök terét a MIÉP, a Jobbik és a kisgazdák közös, úgy tűnik alkalmi szövetségének hívei. A MIÉP-nek azonban láthatólag az volt az utolsó jelentős méretű rendezvénye, miközben az egyre jobban helyére lépő Jobbik növekvő aktivitást mutatott. Tüntettek a Szabadság-téren a szovjet emlékmű ellen, akcióztak a Ságvári-emléktábla letakarásával.
Az őszödi beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülése átrendezte a jobboldali palettát az utcai politizálásban is. A tüntetések szeptember 17-i megkezdődése és a másnapi példátlan MTV-ostrom után elkezdtek szerveződni a radikális csoportocskák. Ugyanakkor problémákkal került szembe a Fidesz, az egy a tábor egy a zászló elvű utcai politizálásának továbbvitelével.
Az újonnan szerveződő csoportok a Magyarok Világszövetsége, a nemzeti radikális fiatalokat tömörítő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a különféle szélsőjobbos pártocskák, főképp a kiábrándult MIÉP-hívek közös halmazán jöttek létre. A Kossuth téri tüntetések előrehaladtával, az erőszakos cselekedetek következtében a konszolidált jobbosok otthagyták az elszabadult radikális szónokversenyt, mely már a Fideszt is elkezdte zsidóbérencséggel, álhazafisággal, kapitalizmussal vádolni.
Kényes helyzetben a Fidesz
A Fidesz vezetése egyrészt szalonképtelennek tartotta a Kossuth térieket, másrészt egy esetleges kormánybuktatás érdekében ki akarta használni mozgalmukat. Október hatodikán egyszerre mindkét tábor tüntetett a Kossuth téren, majd a Fidesz ezt követően napi egy órás demonstrációkba kezdett ugyanott. A Kossuth tériekkel való tárgyalások azonban a reálpolitikától teljesen elrugaszkodott követelések miatt végül már az elején hamvába haltak.
Az október 23-i események ismertek. A Fidesz ennek következtében viszont nem szüntette be utcai nagyrendezvényeit. A Fidesz-képviselők kisebb zűrt okozva, de lényegében eredmény nélkül bontották le a Kossuth téri kordont. A kommunizmus áldozatainak emléknapja is ezreket vonzott, bár Orbán Viktor nem beszélt, és március 15-én újra rengetegen jelentek meg az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. A félelmekkel ellentétben a Fidesz demonstrációja békés volt, a felvonulóknak csupán töredéke csatlakozott az éjszakai randalírozásba forduló eseményekhez.
A szép reményekkel induló radikális csoportocskáknak azonban komoly törést jelentett a Kossuth térről való október 22-i kipenderítésük, és a rendőrségi akciókban való sorozatos alulmaradásuk. Tüntetéseket azóta is többször tartottak, azonban a megjelenők létszáma néhány kivétellel 100 fő körül mozog. A kitartásuk azonban töretlen: augusztus 20-án a Hősök terére hirdették meg sokadik alkotmányozó, rendszerváltó népgyűlésüket.
