Ablonczy Bálint, vilag@hetivalasz.hu
Eredetileg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke javasolta, hogy június 4-e, a trianoni szerződés aláírásának dátuma legyen a nemzeti összetartozás napja – állítja Németh Zsolt.
– A kormánykoalíció nem támogatta a Trianon-emléknapról szóló, Simicskó Istvánnal benyújtott javaslatát. Újra beterjeszti a szöveget?
– Az Országgyűlés valóban elutasította a javaslat tárgysorozotba vételét. Most kudarcot vallottunk, de a későbbiekben újra megpróbálkozunk az elfogadtatással.
– Számítani lehetett arra, hogy nem lesz meg a szükséges támogatás.
– Vonatkoztassunk el a pártpolitikától! Eltelt tizenhét év a rendszerváltozás óta, s azt látjuk, a társadalom még nem tudja megfelelően kezelni a XX. század egyik legnagyobb magyar tragédiáját. Ráadásul a 2004. december 5-i népszavazás tovább roncsolta a határokon innen és túl élők összetartozás tudatát. Ebben a helyzetben nem újabb emléknapot vagy gyásznapot szeretnénk meghonosítani, hanem az összetartozás élményét erősítenénk. Ezért is javasoltuk, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja.
– Ha ez ennyire fontos, miért nem az Orbán-kormány idején iktatták ezt törvénybe?
– A kettős állampolgárságról szóló referendum után megrendült valami, amit korábban természetesnek vettünk. Másrészt az elmúlt években gombamód szaporodnak azok az önkormányzati emlékművek, események, amelyek azt mutatják, hogy igény mutatkozik az összetartozást felmutató napra. Az Orbán-kormány idején bevezetett emléknapok is új szokásokat, rítusokat teremtettek.
– Annak idején nem volt komolyabb ellenvetés a holokauszt és a kommunizmus áldozatainak emléknapjával szemben.
– A kommunizmus áldozatainak emléknapja sem volt sima ügy. Most a liberálisok nem mérlegeltek, szinte zsigerből nemet mondtak az összetartozás napjára. Az MSZP ugyanakkor egy ideig nem zárkózott el a gondolattól. És nem titkolom, az alapötlet Szili Katalintól származik. A házelnök nemrég a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma elé terjesztett egy szöveget, amelyben a javaslat tételesen szerepel. Akkor még az SZDSZ sem emelte fel a hangját. Ezért bízom benne, hogy nem reménytelen az ügy.
– Addig is bőven van tennivaló összetartozásügyben. Gyurcsány Ferenc jövő héten Pozsonyba látogat, ahol egyre nagyobb hullámokat ver Malina Hedvig, a magyar beszéde miatt megvert diáklány esete.
– A probléma kiindulópontja, hogy a szlovák kormánynak a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt is tagja, amely élősködőnek nevezi a magyarokat. Az ultranacionalista tömörülésre szüksége van Fico kormányfőnek, ám épp ezért mindent megtesz, hogy bizonyítsa: nincs magyarellenesség Szlovákiában. Malina Hedvig esetében az a hivatalos álláspont, hogy a diáklány hazudik, holott ennek az állításnak tanúvallomások, szakvélemények, fényképek egyaránt ellentmondanak.
– Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja már nem része az országot irányító koalíciónak, hamarosan az RMDSZ is hasonló sorsra juthat Romániában.
Vetélytársa, a jobbra sorolt Magyar Polgári Szövetség a feloszlás küszöbén áll. Mintha szétesőben lenne az erdélyi magyar politika.
– A határon túli pártok egyre inkább elszakadnak a szavazóiktól. Kárpátalján, Délvidéken megnőtt azon magyarok száma, akik többségi pártokra adják le a voksukat. Ebben a helyzetben a határon túli szervezetek lépéskényszerben vannak. A Vajdasági Magyarok Szövetsége és a szlovákiai MKP élén elnökváltás történt, párbeszéd kezdődött az eddig vetélkedő szervezetek között. Most az RMDSZ-nek kell megújulnia, a szövetség váratlan pofont kapott a Basescu államelnökről szóló népszavazáson. Az RMDSZ az államelnök elleni voksolásra buzdított, szavazóinak nagy része azonban a politikus maradását támogatta. Ha a szövetség nem tud megújulni, nem tud az RMDSZ-en kívüli erőkkel, a most még független jelöltként induló Tőkés Lászlóval megegyezni, akkor az őszi európai parlamenti választáson nemcsak brüsszeli képviselet nélkül maradhat a másfél milliós erdélyi magyarság, de hamarosan a bukaresti parlamentből is kikerülhet az érdekképviselet.
– Az elmúlt időszakban sokszor bírálta a miniszterelnök külpolitikáját, különösen az energiabiztonság kérdésében képviselt álláspontját. Kormánypárti kritikák szerint a Fidesz ezzel veszélybe sodorta Magyarország biztonságos energiaellátását.
– Nemzeti érdekeinkre nem a Fidesz, hanem a kormányfő jelenti a nagyobb veszélyt. A miniszterelnök külpolitikája mára gyanússá vált a nemzetközi közvélemény szemében. Nem világos, hogy mit miért mond, hogy fontos kérdésekben mi Magyarország álláspontja. Nyugati partnereink nem tudják – és mi sem tudjuk -, hogy mi hazánk véleménye az energiabiztonságról, Észtországról, rakétavédelemről vagy a Koszovó jövőbeli státusáról szóló vitában. Létérdekünk, hogy az energiaforrásokat tekintve több lábon álljunk. Ezért is jön kapóra Magyarországnak a Nabucco, a déli energiahordozó folyosó terve. Ha megépülne, enyhítene a kiszolgáltatottságunkon.
Az International Herald Tribuneban Gyurcsány Ferenc előbb elkötelezte magát a Nabucco vetélytársa, az oroszok által szorgalmazott Kék Áramlat mellett, majd honvédelmi minisztere, Szekeres Imre Washingtonban a Nabucco mellett nyilatkozott. Talán kimondhatom: ha nem is a leglátványosabb, de az elmúlt időszak legfontosabb fideszes sikerének tartom, hogy Gyurcsány Ferencet meghátrálásra kényszerítettük.
– „Két pogány közt egy hazáért” nem lehet, hogy a kormányfő csak lavírozik a nagyhatalmak között, hogy minél kedvezőbb helyzetbe kerüljünk?
– Én inkább az „egy fenékkel két lovon” kifejezést használnám. Nyilvánvaló azonban, hogy nem fog mindkét vezeték megépülni, s a magyar érdek a Nabucco pártolása. A hintapolitika oda vezetett, hogy először EU- és NATO-partnereink döbbentek meg rajtunk, egy hónappal később már a moszkvai sajtó is árulóként írt Gyurcsányról.
– Kérdés, hogy az orosz irányvonalat tudjae ellensúlyozni a Fidesz. A pártnak az elmúlt években hűvös volt a viszonya az amerikaiakkal.
– Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években voltak viták. Gondolok itt a Gripen repülőgépek vásárlásának időszakára, vagy amikor nem helyeseltük az Egyesült Államok egyoldalú iraki fellépését. Ezzel együtt a Fidesz lassan két évtizede atlantista elkötelezettségű, nemcsak mert Amerikát tartjuk hazánk és Európa legfontosabb biztonsági garanciájának, hanem azért is, mert ugyanazokat az alapértékeket valljuk. Több kérdésben működtünk együtt, mint ahányban vitatkoztunk. Afganisztán, Irán, a kubai átalakulás, a pápai NATO-bázis, Koszovó ügyében gyümölcsöző volt a közös munka. Ráadásul az Európai Néppárt atlanti kapcsolatokért felelős alelnöke Orbán Viktor. Elkötelezettségünk persze nem jelenti azt, hogy zsigeri oroszellenesek lennénk. Az orosz birodalmi törekvéseket bíráljuk, nem az orosz népet. Magyarországnak egységes európai energiapolitikában, egységes európai Oroszország-politikában kell gondolkodnia, nem pedig paktumokban.
