Varga Kálmán távozik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöki posztjáról, és hétfőtől a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának igazgatója lesz. Utódja Mezős Tamás építész. Varga Kálmánt ötéves munkájának eredményeiről és gondjairól kérdeztük.
Varga Kálmán: prioritásként kezeltük a fővárost (Fotó: Horváth Péter Gyula)
– Hat évre kapta megbízatását, egy év még hátravan, miért szakítják meg most?
– Az örökségvédelem kiemelten fejlesztendő területe Eszterháza, és fel kell készülni a 2009-ben megrendezendő Haydn-évre is. Hiller István megkülönböztetett szerepet szán a jövőben Eszterházának. Az én elképzelésem találkozott az övével, megállapodtunk, hogy a hivatalt szakmaibb jellegű munkára cserélem.
– Ezek szerint nem érte váratlanul a változtatás?
– Nem, néhány hónapja egyeztettünk a miniszterrel. Korábban is ott dolgoztam, ahova megyek, tudományos vezetőként. A gödöllői, a fertődi, eszterházai kastéllyal foglalkoztam, múzeumot vezettem. Szeretem a kézzelfogható munkát.
– Eddig is nagyon konkrét problémákat kellett megoldania. Mindig tudtak időben lépni, ha kellett?
– Mielőtt idejöttem, a történeti városrészek és épületegyüttesek nem szerepeltek prioritásként a védelmi stratégiában. Mi prioritásként kezeltük a fővárost, arra törekedtünk, hogy megmentsük azt, amiben egyedülálló: eklektikus, historikus épületegyütteseit. Szakmai műhelyek megrajzolták az értékleltárt, behatároltuk az egységeket, a világörökségi helyszíneket. Egyes városrészek védelméért súlyos konfliktusokat vállaltunk. Csak a régi pesti zsidónegyedben háromszáz épületet védettünk le. Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek érdekében megmozdult a civil társadalom. Belső Erzsébetvárosban nem tudtunk volna komoly eredményt elérni nélkülük. De nemcsak a fővárossal foglalkoztunk, védetté nyilvánítottuk más nagyvárosok, például Szeged és Misklolc történeti magjait is.
– Az utóbbi években szaporodtak a konfliktusok az örökségvédelem területén, pedig jó ideje létezik hatályos törvény…
– Ha végiggondoljuk, melyek voltak a hazai értékvédelem jó korszakai, pontosan meg tudjuk mondani, milyen feltételrendszer kellett a sikeres munkához. Konszolidált, nyugodt társadalmi közeg. Ma az van? Gazdasági és jogi szempontból kiszámítható környezet. Ma az van? A rendszerváltozás utáni Magyarország kevéssé tudott olyan hátteret biztosítani, hogy elmondhassuk, jó korszakot élünk az örökségvédelemben. Ezt felmérve meg kellett határoznunk, milyen irányban kell erősíteni. Az egyik fő törekvésünk az volt, hogy a kiszámíthatatlan környezetben megteremtsük a munkánkat legalizáló jogi hátteret.
– A kérdés az, sikerül-e betartatni a törvényeket. Mennyire vált be a regionális rendszer az örökségvédelemben?
– Amikor idejöttem, egy-másfél évbe került, amíg stabilizáltuk a régiós rendszert. Rendbe hoztuk, felszereltük a vidéki irodákat, bírják a terhelést. Az igaz, hogy a műemlékes felügyelői karban érezhető az elfáradás. Nagy baj, hogy az elmúlt tizenhét évben nem volt utánpótlásprogram. Nekünk már vannak ösztöndíjasaink, akik az öt-hat év múlva nyugdíjba vonuló műemlékesek nyomdokaiba léphetnek. Kész fejlesztési programot dolgoztunk ki arra is, hogyan lehet majd átállni az Európai Unió által igényelt régiós rendszerre.
– A KÖH-öt a rendszerváltozás óta többször átszervezték. Ötéves ittléte idején négy kulturális miniszter váltotta egymást, és a vezető garnitúra is cserélődött.
– Ha a kormányzati, politikai közeg, az intézmények ágazati háttere rövid időközönként változik, a kultúra, az örökségvédelem nem exponált közeg. Kicsi az érdekérvényesítő képességünk. Ha nem igazán kiszámítható, hogy mi történik a hivatal háta mögött, meg kell próbálnunk burkot képezni magunk körül, és belső stabilitást kialakítani. Ez sikerült. Megvan a vezetőgárdánk öt éve, amikor idejöttem negyven százalék volt a fluktuáció, most hat százalék.
– A civil társadalommal megerősödött a kapcsolatuk. Ez tudatos munka eredménye?
– Igen. Ilyen változékony környezetben a jó értelemben vett politikai, ágazati figyelem is hiányzik. A civil társadalomban találtunk szövetségesekre. Az ő segítségük adott erőt ahhoz, hogy sikerrel vigyük végig az ügyeket. Merem mondani, hogy a mi területünket tekintve a civil társadalom értéktisztelőbb, nagyobb figyelmet tanúsít a környezet iránt, mint az a politikai szint, amelyik a mi munkánkat is meghatározza.
– Mit nem tudott megvalósítani abból, amit szeretett volna?
– Az állandó bizonytalanságban, készenléti állapotban nem lehet évekre tervezni, hozzárendelni az eszközöket és végigvinni a tennivalókat. Vannak kezdeményezések, nekifutunk egy-egy feladatnak, még az első lépéseket is megtesszük, azután vége. Minden művelt európai országban létezik a műemlékek helyreállítására vonatkozó kedvezményrendszer: adó-, illeték és egyéb. Az örökségvédelmi törvényben megteremtettük ennek a lehetőségét, konkrét javaslataink voltak, de eredményt nem értünk el. Kudarcként éljük meg, hogy megakadt a magánkézbe is adható kastélyokra vonatkozó program. Sikeresebbek voltunk az állami tulajdonban tartandó kastélyok vonatkozásában, 24 nagy értékű épület került a Műemlékek Állami Gondnokságához, de az eredmény itt is felemás. Pénz híján félbeszakadt a húsz év után végre megkezdett, hat-hét évre tervezett eszterházai kastélyrehabilitáció. Most abban reménykedünk, hogy az Európai Unió támogatásával folytatni tudjuk.
– Mit ajánl kiemelten az utódja figyelmébe?
– Azt, hogy építsen arra a bázisra, amelyet létrehoztunk, és fejlessze tovább. Ajánlom figyelmébe a kedvezményrendszer ügyét, kész terveink vannak erre vonatkozóan. Úgy tűnik, a mostani kulturális kormányzatnak van rá fogadókészsége. Nagyon fontosnak tartom a civil kapcsolatok ápolását, erősítését és a határon túli magyar épített örökség gondozását. Aki magyar műemlékvédelemmel foglalkozik, annak kötelessége, hogy figyeljen a Kárpát-medence épített örökségére. Ha eredményt akar, ahhoz három feltétel megléte szükséges. Legyen felkészült szakmai csapat. Ez megvan. Legyen olyan forrásrendszer, amellyel lehet gazdálkodni, és amely kellő szabadságot ad a szakmai műhelynek. Ez a részben állami, részben más forrásokból jövő pénz folyamatosan csökkent, az állami támogatás mára teljesen elfogyott. A harmadik feltétel, hogy legyen egy lebonyolító szervezet. Ez is megvolt, a Teleki Intézet, de megszüntették. Maradt a műhely egy sor kiépített emberi és szakmai kapcsolattal, és nincs mozgástere.
Ferch Magda
