A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Mazsihisz vezetői holnap közös sajtótájékoztatón ismertetik azokat a javaslatokat, amelyeket a gyűlöletbeszéd szankcionálása érdekében dolgoztak ki. A törvénymódosító javaslat célja, hogy egy adott közösséget, például a zsidóságot ért sérelem esetén a közösség bármely tagja bírósághoz fordulhasson jogorvoslatért.
A jelenlegi bírósági gyakorlat nem teszi lehetővé a gyűlöletbeszéd vagy a nyílt antiszemitizmus elleni polgári jogi fellépést. Legutóbb a holokauszt egyik túlélője, Ádám György ügyvéd próbált hiába fellépni a személyhez fűződő jogának megsértése miatt a Legfelsőbb Bíróságon (LB). A büntetőjogi szankciókra pedig az Alkotmánybíróság (Ab) mondott többször is nemet a rendszerváltás óta. Az LB elnöke, Lomnici Zoltán egy éve különböző szervezetek – köztük a Mazsihisz – javaslatára értelmezést kért az Ab-től a gyűlöletbeszéd elleni polgári jogi fellépés kérdésében, de az állásfoglalás mindeddig nem született meg.
Tény, hogy az antiszemitizmus nem napjaink „találmánya”, a történelemben visszatekintve sok példát találunk rá. Gyökerei a 19. századi Franciaországban is fellelhetők. Az 1816 és 1882 között élt Arthur de Gobineau Kelet-kutató tekinthető a fajelmélet egyik megalapítójának. A szociológus és diplomata nemcsak a demokráciát tagadta és ellenezte, hanem megkülönböztetett és rangsorolt különböző emberfajtákat is. Nem egy művében bizonygatta, hogy a nem egyenértékű fajták keveredéséből elfajulás lesz és ez okozza a kultúra pusztulását is. de Gobineau-nak csaknem kortársa volt a fajgyűlölet filozófusa, Maurice Barres regényíró és esszéista. Támogatta a 19. század végének sötét figuráját, Boulanger tábornokot, aki egyike volt a párizsi kommünt vérbefojtó vezetőknek. A nyíltan antiszemita katonák – sokféle szélsőséges nacionalista és monarchista támogatásával – igyekeztek katonai diktatúrát létrehozni a 19. század végi Franciaországban.
De Gobineau-t és Barrest egy nemrég tartott budapesti konferencia előadói idézték. Heller Ágnes és Ludassy Mária is arról beszélt, hogy a fasiszta töltetű antiszemitizmus a korai polgári demokráciákban gyökerezik. Következésképpen a modern rasszizmus, a faji felsőbbrendűség nézetrendszere nem a 20. század teremtménye. S nem is a hitleri Németország, az olasz vagy a kelet-európai fasizmus ideológusai találták ki, hanem Franciaországban jött létre, a felvilágosodás, a polgári demokrácia ellenében. Így nem is kötődik Közép-, Kelet- és Dél-Európához.
Igaz, a baloldali antiszemitizmus – amelyet Heller Ágnes említett – az egykori szocialista országokban talált elsősorban táptalajra, hiszen a múlt században antikapitalista jellegű volt. A „baloldali” antiszemiták minden baj okozóját a (zsidó) kapitalistákban látták. A zsidó és a kapitalista ebben a felfogásban akarva-akaratlanul azonosul. A baloldali lapok karikatúráin is jókora hasa volt a zsidós külsejű tőkésnek (mert a munkás bőrén hízott), és ő volt az imperializmus előretolt bástyája. A szociáldemokrácia azonban nem tűr meg faji megkülönböztetést – mondta a filozófus.
A fórumon arról is szó esett, hogy egy polgári demokráciában bárkinek szíve joga, hogy ne szeresse a zsidókat. Az antiszemita nézeteket nem lehet tiltani, még akkor sem, ha a modern Európa jogrendje tiltja a faji megkülönböztetést, s napjainkban Nyugaton a „mérsékelt” jobboldali polgárság kifejezetten elveti. Manapság ott nem „comme il fault”, azaz illetlenség.
A zsidógyűlöletről tartott minapi beszélgetést még azelőtt tervezték meg, hogy a szocialista párt kezdeményezésére demonstrációt tartottak Budapesten a rasszizmus és a kirekesztés ellen. Minthogy utána volt, természetesen szó esett az ott történtekről, mindenekelőtt arról, hogy tucatnyi radikális, kormányellenes tüntető bekiabálással, tojásdobálással igyekezett megzavarni a rendezvényt. A már idézett Heller Ágnes – akit személyes emlékek is fűznek az egykori véres Duna-parthoz – azt mondta: „Nem félünk. Azok, akik akkor üldözöttek s áldozatok voltak, nem rémülnek meg az új rémségektől…. Mint zsidó nem törődnék ezekkel a jelenségekkel, de mint magyar, szégyenkezem.” Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman pedig úgy vélte, hogy a jogi eszközök nem elegendőek a nyílt és főleg a rejtett antiszemitizmus kezelésére. Szerinte a történelemkönyveknek és maguknak a tanároknak kellene ésszerű keretek közt tartva kezelniük a kérdést.
A konferencia fő szervezője, Donáth Ferenc emlékeztetett rá, hogy hihetetlen mennyiségű dokumentum gyűlt össze a levéltárakban. Feldolgozásuk végre lehetővé tenné, hogy valódi helyükre kerüljenek az antiszemitizmus változatai és fejleményei. Görgey Géza református lelkész – a biblikus szövegek alapos ismerője – szintén a tudományos értékű kutatás és a fogalmak megkülönböztetése érdekében emelt szót. Hiszen a Biblia alapos tanulmányozása arra ébreszt rá, hogy antiszemitizmus már az ókorban is volt, s abból eredeztethető, hogy zsidó papok követelték ki Jézus megfeszítését. De az sem mellékes, hogy a többnyire túl- vagy félremagyarázott biblikus hivatkozások beépültek a modern vérvádakba, majd a holokauszt ideológiájába.
N. Sándor László
Keretes cikkek
Mementó
Az antiszemitizmusról rendezett tudományos vita bevezetőjeként Salamon András Meséld el gyerekeidnek (Tell your children) című néhány perces rövidfilmjét vetítették a Nagy Imre Emlékházban. Az alkotás a holokauszt egyik legdrámaibb eseményét idézi fel. 1944-45 telén nyilas fegyveres különítmény tereli a Duna-part felé a budapesti követségek által védett házakból a zsidónak nyilvánított magyar állampolgárok csapatát. Öregek, lányok, asszonyok, gyerekek. Védtelenek. Célzott puskalövések. Csobbanások a jeges Dunában. Jajkiáltások. Gyereksírás. A pribékek sziluettje csak futó pillanatokra tűnik fel. Árpádsávos zászlók. Levetett gazdátlan cipők sora… Egy piciny zokogó lány. Csodák csodája, ő megmenekült. Eltűnik a pesti házak között… Változik a kép: több mint fél évszázad telt el. A gazdájukat vesztett lábbelikről, cipőkről, papucsokról, műlábakról készült mai fémszobrok a Duna-parton. És egy idős asszony – bizonyára az egykori kislány, a Duna-parti mészárlások túlélője – most az árpádsávos zászlókat lengetők gyűrűjébe kerül 53 év múltán Budapesten. Huhognak. Emlékeztetnek. Az idős asszony kétségbeesett arca az ördögpofák között… Mementó.
június 7th, 2007 at 19:13
Jó lenne, ha közoktatásunk többet foglalkozna az antiszemitizmussal és mindenféle rasszizmussal, hogy az miért rossz, miért elítélendő. Az utóbbi néhány évben túlságosan elszaporodtak az ilyen jelenségek. Azzal pedig nem lehet magyarázni, hogy „demokrácia” van. Mert demokráciában mindent szabad ugyan, amit törvény nem tilt, és mindent szabad, ami más embert nem sért. A rasszizmus, antiszemitizmus pedig igencsak sérti emberek tömegeit. Kétségtelen tény, hogy rendkívül nehéz kiirtani, de legalább tenni kell!