Forrás: ÉS

Ungvári Tamás

Vaskereszt, Nobel-díj

2004. június 25-én a New York-i magyar konzulátus és ENSZ-delegáció épületében két világhírű személyiséget tüntetett ki a magyar kormány. Az egyik Henry Kissinger volt, egykori biztonsági főtanácsadó, külügyminiszter, a Harvard Egyetem nyugalmazott történészprofeszszora. A másik a Nobel-békedíjas író és emberjogi harcos, a holokauszt szenvedő áldozata s a kifejezés megalkotója, Elie Wiesel.

Kissinger többször járt Budapesten. Átutazóban volt, mint általában, úticélja a Balkán lehetett. Az amerikai nagykövet azonban meghívta az egykori cirkuszigazgató Fényes György villájába, a mai rezidenciába. A vacsorához pedig úgynevezett “brain-stormingot” rendezett. Magyar notabilitásokat hívott meg Kissinger tiszteletére, a téma a Balkán volt. Aki hozzászólt, az kapott vacsorát, aki nem, az is. Mi, magyarok, szívszorító lelkesültséggel ostromoltuk a vendéget mindenféle ötlettel, tanáccsal. Nem kérdeztek róla, mégis erőltettük a globális perspektívát. Sebtében rendeztük le a közel-keleti kérdést, eladtunk néhány szomszédos országot az amcsiknak, szégyentelen rasszizmussal szidtuk a szerbeket, a horvátokat, macedónokat, bosnyákokat. Kivétel talán csak szegény megboldogult Hanák Péter volt, a nagyszerű történész, aki a Monarchia sajátosságáról tartott előadást annak a Kissingernek, aki Metternichből doktorált.

Értelmiségünk a vadászpecsenye mellett bizonyította ismereteit a világról. Az ám, hazám. Mennyi rálátás, mennyi ismeret. A magyar válogatott őszintén hitte, hogy a szava számít. Mintha egyenest a világ ura, az elnök fülébe súgtak volna az átutazó közvetítésével.

Kissinger pedig figyelt, százhúsz százalékos kék ausztrál selyemöltönybe csomagolva, Hermes-nyakkendőben a legutolsó évjárat szerint. Gyémántokkal kihányt Audemars-Piguet márkájú aranyórája többe kerülhetett, mint a jelen lévő magyar vendégek teljes életkeresete a nyugdíjat is beszámítva. Egyikünk éppen a nándorfehérvári csatát magyarázta, meg azt, hogy Ri-gó-mező, így szótagolva.

Mitől Kissinger az ember? – kérdeztem magamban. A cél eléréséhez két dolog segíthetett. Az első, hogy leszarja, amit mondanak neki, kész a véleménye, mielőtt tanácsokat fogad kegyesen. A másik, hogy egy elefántot megszégyenítő memóriával rendelkezik. Én már elfeledtem, hogy az egyik kaliforniai egyetemen reám mosolygott a szerencse, s én várhattam a növendékek szüleinek örömére Ontario repülőterén az akkor már nyugalmazott és jövedelmét egyetemeken előadott magánszámaival kiegészítő Kissingert.

Budapesten Kissinger tüstént megismerte a kocsikísérőt. S az agytorna után megszólított. Gyere, öreg, mondta, amikor felkelt az asztaltól, mely körül néhány gőgös önérzet már kellőképpen kioktatta politikából és történelemből. A Balkán, ugyan már, szólt oda nekem. Igazából csak Kína számít. Valószínűleg, hagytam jóvá a véleményét. Ekkor a vendég faképnél hagyott, és nagyot harapott a dobostortából.

Két esztendeje feltehetően azért tüntették ki a Szent Anna-rend második fokozatának magyar változatával, mert az amerikai nagykövet vacsoráján eltűrte a kollektív kisnépiség megnyilvánulásait. De lehet, hogy a berlini fal lebontásában szerzett érdemeiért kapta a plecsnit.

Henry sem fiatalodott meg az évek során. Két-három fejjel magasabb felesége gyakran emlékeztette, hogy magyarok között van. Kissinger ott lakott a sarkon, a Riverhouse-ban, gyalog sétáltak át, siettek, mert egy másik kitüntetést is aznap este kellett elfogadnia.

A másik kitüntetett, Elie Wiesel, késve érkezett, valójában váltották egymást Kissingerrel. A tét, még ha a közönség nem tudhatta is, nagyobb volt, mint a hajdani miniszter esetében. Elie Wiesel a második bécsi döntés nyomán Magyarországhoz csatolt területről, az általa Szighetként említett városból, azaz Máramarosszigetről a németek kedvére, a magyar csendőrség múlhatatlan szorgalmából, családjával együtt került Auschwitzba.

Eliezer többnyelvű gyerekként nőtt fel, az apjával jiddisül, a zsinagógában héberül beszélt, az anyanyelve azonban magyar volt. Rettentő sebet üthettek rajta azok, akik Auschwitz-Birkenauba vagonírozták be a Kígyó utcába telepített nagygettóból. Wiesel a Kígyó utcában született. Az apja ott pusztult el mellette a táborban. Elie a háború után a hontalanok egyik csapatával franciaországi árvaházba került. Elie ugyan még magyarul álmodott, de tudatosan ítélte halára azt a nyelvet, amelyet megölt anyjával együtt téptek ki belőle.

Kissinger ma is németül ejti az angolt, anyanyelvének ritmusát odaraccsolja a vendégnyelv fölé. Elie Wiesel eltökélten elfeledte a magyart. Első könyvét, a csaknem ezeroldalas Éjszakát jiddisül írta, és Argentínában jelentette meg. A könyv francia, majd angol változata alig másfélszáz oldal maradt csupán. Harapófogóval tépte ki szörnyű emlékeit a szövegből, az élménybeszámolóból a nemzetközi hírre jutott változat inkább ima volt, kaddis a holtakért.

Könyvének világsikere után Wiesel Amerikába költözött. Másodszorra is írói nyelv nélkül maradt. A magyarról nehezen váltott franciára, jiddis íróként most az angollal kellett megbirkóznia, melyet gall kiejtéssel beszél. Wiesel valójában nemzetközi polgár, ami nagyjából annyit jelent, hogy hazátlan. A sorsa példázza, hogy a nyelv az igazi haza.

Máramarosszigeten emelkedett Grödel Samu háza, a Fuchs és tsa. üzletének valóságos palotája, a hegyre vezető szerpentint ellepte a gaz. Prielle Kornélia egykoron Pestről hozott függönyt szülővárosának színházába, az örmény családból Korbuly néven született Hollósy Simon, a Tengerihántás nagy festője is innen indult. Ott emlékezik a Malomkert, oda járnak be piacra a román üstkészítők.

Elie Wieselnek 2004. június 25-én Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság akkori elnöke nevében adták át a kitüntetést. Elie Wiesel ennek ellenére meghatódott. Fél évszázad múltán – így mondta nekem – ritkán szólalt meg magyarul köszönő szavakkal. Az újratámadt antiszemitizmus veszélyeire már angolul figyelmeztette a meghívottakat. Ezek után megkérdezte, ki manapság a legnépszerűbb szerző Magyarországon? A czegei gróf, feleltem, bizonyos Wass Albert.

A fogadás után, miként Kissingernek, Wieselnek is egy újabb díjátadásra kellett sietnie. Incselkedik velem az ördög, hogy azt feltételezzem, a románok neszelték meg magyar kitüntetését, s Eliezer Wiesel, a szigeti talmudista, a nyelv nélküli író ékes román nyelven köszönte meg az újabb elismerést.

A Magyar Köztársaság mindenesetre kitett magáért, amikor két emigráns zsidót, egy németet és egy magyart tüntetett ki New Yorkban. Nincs jelentősége, hogy Kissinger és Elie Wiesel lopva hagyta el a konzulátust. Annak sem, hogy a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapján hiába keresnők az esemény rögzítését.

Tudomásom szerint Elie Wiesel tizenöt esztendős kora óta nem járt Magyarországon.

Az Elie Wieselről elnevezett romániai Holokauszt Központnak jeles szerepe volt abban, hogy ez év május tizedikén a Kolozs megyei törvényszék elutasította a háborús bűnösként távollétében halálra ítélt Wass Albert (gróf czegei Wass Albert) perújrafelvételi kérelmét. Amikor a bécsi döntés nyomán a magyar katonaság bevonult Észak-Erdélybe is, a kiürítések után – így mesélték – bizonyos atrocitásokat jegyzett fel a krónika. Czegei Wass Albertet 1946-ban a romániai népbíróság távollétében ítélte halálra háborús bűnösként. Az ítélet már Németországban érte a neves írót, aki később az Egyesült Államokban kapott letelepedési engedélyt. A kilencvenesztendős korában, Floridában öngyilkosságot elkövető Wass Albertnek jelenleg harminc műve kapható Budapesten. Kiadói jogait egy kaliforniai magyar üzletember szerezte meg elébb ötezer, majd újabb másfél ezer dollárért. Kiadójának eddigi jövedelme százmillió forint fölött jár. Regényeinek és verseinek kiadását a Magyar Könyv Alapítvány támogatta, akkori kurátorainak egyike Döbrentei Kornél volt. Döbrentei egyes antiszemitának felfogható kijelentéseiért csaknem másfél száz író hagyta ott azt az Írószövetséget, amelyiknek választmányi tagja volt.

2003-ban az alternatív Kossuth-díjat közfelkiáltással posztumusz ítélték oda Wass Albertnek a magánkezdeményezésre alakult kuratórium tagjai: Gyurkovics Tibor író, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre politikai aktivista és építész, Melocco Miklós és Schrammel Imre képzőművész. Ez a kitüntetés nem árthatott annak a kiadónak, amelynek éppen Gyurkovics Tibor az ünnepelt szerzője.

Wass Albertet, ugyancsak posztumusz, állítólag Nobel-díjra terjesztette fel Tar Pál egykor vatikáni, majd washingtoni nagykövet, mások szerint Teller Ede és két floridai szenátor. A felterjesztések másolatai sohasem kerültek elő, a mendemonda forrását a Magyar Nemzet egyik cikkéhez vezette vissza Márkus Béla a Kortárs 2005. márciusi számában. Wass Alberté lett volna az első Nobel-díj, amelyet halott írónak ítéltek volna oda.

Wass Albert hívei, közöttük anyagilag is érdekelt kiadója, azzal érvelnek, hogy a háború utáni ítéletek gyakran elhamarkodottak voltak, megalapozatlanok. Román bíróság ítélt el itt egy magyart. Védelmezői az ártatlanság bizonyítékaként hivatkoznak arra, hogy Wass Albertet beengedték Amerikába, majd Románia kiadatási kérelmének nem tettek eleget a tengerentúl. Az író négy fia közül az egyik, Huba Wass de Czege az amerikai hadsereg nyugalmazott dandártábornoka, a jelenlegi iraki háborúban is mérvadó gyalogsági harcászati kézikönyv szerzője. Amikor 2005-ben Kunstár Csaba két riportját közölte az ÉS, benne Wass Albert antiszemitának felfogható nyilatkozatait, fia azzal érvelt, hogy ő nem vihette volna ilyen magasra az amerikai hadseregben, ha csakugyan igaz lenne, hogy floridai lakásukban egy hitleri kézfogás emlékplakettjén nézett rá vissza az édesapja. Művei számunkra pozitív töltést sugároznak, érvelt az író mellett Lukácsi Éva Miamiban működő lelkész.

Wass Albert ellenfelei a hitleri Németországtól első- és másodosztályú, a magyar hadseregben végzett szolgálataiért kapott Vaskereszteket emlegetik. A romániai Hét ez év májusban közölt részleteket az Országos Széchényi Könyvtár 567-es fondjából. Ez a letét a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának iratanyagát tartalmazza Szemenyei-Kiss Tamás, az 1994-1998 közötti szolgálatvezető gyűjtéséből.

Ezek a részletek azt állítják, hogy Wass Albert a háború után szoros kapcsolatot ápolt Szálasi egykori sajtófőnökével, Fiala Ferenccel és propagandaminisztériumának államtitkárával, Alföldy Gézával. “Élete végéig főmunkatársként a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatához tartozott Wass Albert is…”

Wass Albert pere még folytatódik. A tárgyban közzétett publikációk, így Raffay Ernő vagy Vekov Károly munkái nem elfogulatlanok. A Korunk ugyan közölte az egyik korabeli jegyzőkönyvet, de az amerikai, magyar és román periratok feltárása még várat magára.

Wass Albert írói megítélése ingadozó. Tamás Gáspár Miklós “az egyetlen szórakoztató fasisztánknak” nevezte. Takács Ferenc 2002 szilveszterén az év legrosszabb könyvének ítélte az Elvásik a veres csillag című Wass Albert-művet, mely a góbéviccfüzértől a székelykálváriáig regiszterein játszik.

A Wass Albert posztumusz díjaiért küzdők maguk is díjat alapítottak. A Wass Albert-díj kedvezményezettje a Wass Albert emlékezete című tanulmány szerzője, akkor a Magyar Rádió elnökeként szolgáló Kondor Katalin szívesen biztosított helyet Wass Albert népszerűsítésének a közszolgálati csatornán.

Hazavárunk, Elie Wiesel.

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 22. szám

Comments are closed.