Forrás: Heti Válasz

7. évfolyam 22. szám, 2007.05.31.

Kevesen tudják személyükben is olyan hitelesen megjeleníteni az európai humán értelmiség, másfelől a közép-európai zsidóság XX. századi vesszőfutását, mint Arthur Koestler. Körmendy Zsuzsanna példás gondossággal elkészített életrajza a filosz alaposságával, az író stilisztikai igényével és a gondolkodó erkölcsipolitikai mérlegelésével megírt munka. Nem kívánja hősét piedesztálra állítani, de nem is tör pálcát fölötte. Ehelyett aprólékosan gyűjti a tényeket, és abban bízik, hogy azok együtt, egymáshoz rendelve kirajzolnak egy sorsképletet.

A könyv a boldog békeidőkkel nyit: „Kestler Henrik kereskedősegéd és Jeiteles Adél hajadon” házasságával, akik „föltehetően boldog várakozással fordulnak az annyi mindent ígérő új évszázad és friss házasságuk elé”. Mint egy igazi regénykezdet. 1900-at írunk, egy régi korszak alkonya és egy új korszak hajnala ez. Fiukat ugyan viktoriánus szellemben kívánják nevelni itthon és Bécsben, de a történelem közbeszól. A hagyományos nevelési eszményből leginkább a megszégyenítés és a bűntudat érzését átélő fiú ugyanis hamar kimenekül abból az álomvilágból, melyben szülei élnek.

A húszas években először a cionizmus szellemi hatása alá kerül, annyira, hogy kiutazik a Közel-Keletre, hogy maga is a közösségi létmód kommunaszerű formájában éljen rövid ideig. Az újságírást többnek tekinti az olvasó szórakoztatásánál vagy manipulálásánál – fennkölt eszmények vezérlik, a világ jobbá tételén fáradozik. Azután veszélyesen közel sodródik a kommunizmus eszményeihez, a marxizmust bújja, és tanulmányi útra kél a Szovjetunióba, pont a Sztálin által okozott ukrajnai nagy éhínség idején. A pokoljárásból ennyi nem elég neki. Spanyolország következik, s Franco börtönének megtapasztalása. Az ifjú nevelődik a sors ostorcsapásai alatt. Ám csak lassan jut el annak fölismeréséig, hogy milyen közös szálak kötik össze a totalitarizmusok XX. századi formáit, a nácizmus-fasizmust a kommunizmussal. Amikor viszont ráébred a szörnyű valóra, eltántoríthatatlanul kimondja az igazságot. Így születik meg máig legfontosabb műve, a Sötétség délben (1940). Az életrajz leghosszabb fejezete ezzel a történelmi jelentőségű könyvvel foglalkozik, mely döntő módon járult hozzá, hogy az értelmiség végre ráébredjen politikai eltévelyedésére és a szovjet rendszer eltitkolt gonoszságaira.

És csak ezután következik a világháború. A holokauszt sokkja után a „zsidó honfoglalás”, az Izrael-álom megvalósítása, s az abban való tevékeny részvétel. Aztán a hosszú ötvenes évek, mely időszakban a hidegháborús helyzetben Koestler felelősséggel tölti be az illúzióromboló kritikus szerepét abban az értelmiségi közegben, amelyen keresztül egyre tágabb horizonton tud hatni.

Körmendy Zsuzsanna lelkiismeretes életrajzíró módjára könyvről könyvre követi hősének alkotói korszakait. De nemcsak a politikai események és az írói életmű összefüggéseit elemzi. Részletesen beszámol Koestler tudománytörténeti vizsgálódásairól, tudományfilozófiájáról s tudománypolitikai meglátásairól is. Így válik teljessé az arckép.

Mindent összevéve, lebilincselő könyvet ad olvasói kezébe, s egy olyan értelmiségi alakját festi elénk a kötet, akit talán az életben nem volt túl könnyű elviselni, s aki nyilván maga sem volt bűntelen, de akinek éles elméje és szikrázó tolla nemzedékek számára alkotott olyan műveket, melyek felnyitják olvasói szemét saját korukra s a múltra.

Comments are closed.