Forrás: HETEK

Csek Péter, Somorjai László

A kormányzó feltámasztása

Horthy utcákat és utakat, valamint Horthy-emlékműveket szeretne látni az országban a Horthy Miklós Társaság, amely Mádl Dalma asszony által is támogatott konferenciát rendezett a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Nyilatkozataik szerint a rendezvény célja csupán az, hogy hiteles tájékoztatást nyújtsanak a Horthy-kor történelmi eseményeiről, és az előadások anyagából készült kiadványt eljuttassák a magyar iskoláknak, egyetemeknek. A „hiteles” tájékoztatás elve azonban igencsak megkérdőjelezhetőnek bizonyult. Az ott elhangzottak, valamint a konferenciát záró Horthy-emléktábla-avatás végül arról győzhették meg a látogatót, hogy jóval többről van itt szó, mint csupán a történelemkönyvekből hiányzó fejezetek pótlásáról.

Fotók: Somorjai L.

Sok-sok szép történet és kellemes anekdota hangzott el Horthy Miklósról az egész napos előadás-sorozatban. A résztvevők hallhattak arról, hogy gazdaságpolitikája révén a kormányzó hogyan hozta ki az országot az első világháború utáni válságból, és miként emelte fel azt egy „európai szintű állammá”. Hallhattak a Dunai Flottilla és a nemzeti hadsereg megszervezéséről, valamint a kor alkotmányozásáról és jogrendszeréről. A mondandók sora még arra is kiterjedt, hogy miként virágoztatta fel szülőfaluját, Kenderest, ahol a mezőgazdaság kiemelt támogatása mellett arra is volt gondja, hogy a misére járó lányok imakönyvébe egy-egy bankót csúsztasson bele a kenderesi templomban. Annál kevesebb szó esett azonban Horthy kormányzóvá választásának módjáról – melyben kiemelt szerepet töltöttek be a hírhedt Horthy-különítmények tagjai -, a fehérterrorról és az olyan „kínos” ügyekről, mint például a Horthy tudtával zajló mészárlások kérdése vagy a kormányzó második világháborús szerepe és a zsidótörvények abszurditása.

A hallgatóság azonban ennél kisebb fajsúlyú kérdésekre is élesen reagált. Heves reakciókat váltott ki például Miklósi Péter történész előadása, amely Horthy és a katolikus egyház kapcsolatáról szólt. Miklósi szerint a református kormányzó sokat tett a katolikus érdekekért, s egy „dogmatikai csellel” még a szegedi dóm felszentelésén is részt vett. Jó kapcsolatot alakított ki továbbá a később XII. Pius néven pápává választott Eugenio Pacellivel. Az előadó konklúziója a következőképp hangzott: „Kijelenthetjük, hogy a katolikus egyház elfogadta azt a támogatást, ami elfogadható (megjegyzés a sorok közül: kellett a zsozsó«), hivatalosan azonban soha nem legitimálta az ő hatalmát.” Ekkor szakadt el a hallgatóság soraiban a cérna: egy idősebb férfi kirohant a teremből, egy később előadóként is szereplő idős hölgy – dr. Szálka Irma – pedig így adott hangot felháborodásának: „Horthy az eucharisztikus kongresszuson teljes állami méltóságával, katonai tiszteletadással fogadta a pápa legátusát. Minden Szent Jobb-körmeneten, amely sokkalta fényesebb és nagyobb szabású volt fenn a várban, mint amit ma tartanak, teljes rendőrségi, katonai díszszázad és testőrség kísérte a kormányzót teljes államfői díszében és ez a magatartás mindenütt megnyilvánult” – védte a hölgy Horthy katolikus érdemeit.

Kenderes polgármesterének a Horthy család idillikus hétköznapjait bemutató előadása után emelkedett szólásra a társaság budapesti elnöke, és szemrehányást tett amiatt, hogy Kenderesen miért nincs még „Horthy kormányzó útja”. Ezt a hiányt gyorsan pótolni fogják – hangzott el az ígéret -, sőt, a további útelnevezések mellett Szekszárdon, Debrecenben, Keszthelyen azon is dolgoznak, hogy Horthynak minél előbb szobrot állítsanak.

Szálka Irma előadása a Horthy-éra oktatáspolitikájáról szólt. Az oktatásügy, mint az ország kiemelkedésének legfőbb lehetősége, Klebensberg Kunó kiváló vezénylete mellett került végrehajtásra – hangzott el. Az antiszemita kultúrpolitikus hosszas méltatása – valamint a mai iskolák és a koedukáció kárhoztatása – a hallgató számára csakis a magyar oktatásügy kritikájaként volt értelmezhető. A Klebensberg-féle iskolarendszer, a Bécsben, Berlinben, Rómában megalapított és a keresztény kurzus szolgálatába állított Collegium Hungaricumok a mainál magasabb rendű eszmeiséget képviseltek az előadó látásmódja szerint. „Horthy katonaemberként tudta, hogy kiváló politikusokkal kell magát körülvennie. Így emelte föl Telekit és Bárdossyt” – fejelte meg mondandóját.

A késő délutánt egy újabb esemény zárta: korhű dalok elhangzása után – a „Te vagy Horthy Miklós, magyarok vezére” – Horthy-emléktábla leleplezésére került sor a Hadtörténeti Múzeumban a kormányzó halálának 50., az általa győzelemre vitt otrantói csatának pedig a 90. évfordulója alkalmából. A hangulati elemekben bővelkedő esemény hatásosan idézett vissza egy már letűntnek hitt korszakot. Az eseményen megjelentek a Magyar Honvéd Vadász Hagyományőrző és Sportegyesület „katonái” is, akik azonosulásuk jeleként a tengerészima elhangzásakor letérdeltek a kövezeten.